Túrabeszámolók

Velence MTB

Kialakult a montis táv útvonala, s szombaton megcsináltuk az itiner készítõ túrát.

Táv: 58,1 km (aszfalt: 25 km; terep: 33,1 km); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 650 m (aszfalt: 255m; terep: 395m).

Érdekes volt az idõjárás szombat reggel. Ilyet még nem láttam! A mûhold képen egy tömör felhõfal jött az Északi-Középhegység felõl. A elején ugyanez a radar kép is az OMSZ honlapján, viszont a Mátra után a tömör csapadékzóna elõször középen behorpadt, majd kétfelé válva megkerülte Budapestet, s a Velencei-hegységet. Tényleg megúsztuk egy-két kis szemerkéléssel, míg az odaút jó részét esõben tettem meg, a csapadékzóna déli részében.

Az itiner nullázó pontja azért az Entz kollégium kapuja, mert nem tudtunk bemenni, s onnan kezdeni a mérést. Most, csak mint segéderõ vettem részt, az útvonalat nem én találtam ki. Az elmúlt idõszak esõzései néhány helyen átírták az eredeti elképzeléseket, s terep helyett undorító aszfalton kellett kijelölni az útvonalat. Volt olyan hely, ahol a turistajelzés több száz méteren tocsogós réten vezet, szinte végig vízben. Ennyi dagonyától, még egy vaddisznó is besokallna.

A Velencei hegység talaja, nagyrészt esõben és közvetlenül utána is járható, a ragadós sár nem jellemzõ. Gyakoriak viszont a kisebb-nagyobb vízmosások, keresztbe és néhol hosszában is. Van olyan hely, ahol a legnagyobb szárazságban is vízfolyás keresztezi az utat, s keresni kell az átkelési lehetõséget, bár általában könnyû az átkelés. A ragadós sár nem, viszont a száraz idõben nagyon laza, apró szemû murvaszerû hordalék nagyon is jellemzi a terepet. Ezeknek az esõ tud tartást adni, másként mélyen süpped bele a kerék. Óvatlanul nagy sebességgel belehajtva, pláne lejtõn, eléggé valószínûvé teszi a kormány fölötti átrepülést. Mivel a hegység alapvetõen vízben szegény, ezért elég gyakran tárul ki elõttünk a táj.

Néhány dolog, magáról az útvonalról:

A panoráma útról szép a kilátás. Fölfelé, a 10% emelkedõ ellenére is élvezhetõ. Lefelé nincs idõ nézelõdni, mert van benne két húzós kanyar. A sárga jelzésen lekanyarodva, a házak után mehetünk egyenesen egy rosszabb és balra egy jobb úton, amirõl az elsõ adandó alkalommal jobbra fordulunk, késõbb a két út találkozik. A szovjet emlékmûtõl jó kis lejtõn mentünk, de csak ésszel. Leérve megcéloztuk egy új kõkerítés bal sarkát, mert ott lesz az ellenõrzõ pont. Balra mentünk tovább Sukoró felé, majd a házak után, a jelzésen jobbra kanyarodtunk, s jó kis mászás következett. Van két-három igen meredek, de rövid emelkedõ is, ahol nem mindegy milyen nyomvonalat választunk. Módosítási lehetõség nincs, s ha rosszul választottunk, jöhet a bringatolás. Az emelkedõn túljutva egy Y-ban balra megyünk a piroson és a biciklis jelzésen, bár ez a rosszabb út. (Mészeg-hegy; Pátka felé) Gyalog is benéztem már ezt, bár 50 m után lehat balra helyesbíteni. Gyors, de néha vízmosta úton értünk a zöld-piros elágazáshoz. Itt biciklirõl szállva leballaghatunk az Angelika forráshoz vízért. Mi balra mentünk tovább. Elsõ alkalommal Józsi megpróbált áttekerni a pocsolyán, de a közepén kénytelen volt a féllábszárig érõ vízben leszállni. Kemény az alja. Most is csak leszállva volt kikerülhetõ. A zöld és biciklis közös szakaszon óriási pocsolya állta utunkat. Szerencsére a gyalogosok és biciklisek már egész jó kerülõ ösvényt tapostak baloldalt az erdõben (június 6-án még mi voltunk az úttörõk). Tekerni azért nem ajánlott rajta. Ahol a zöld balra kanyarodik, mi rátértünk egy füves útra, ami végig tekerhetõ. A zöld is bevisz Sukoróra, de egy részén leszállít a bringáról, meg hát biciklisek és motorosok elleni árok is nehezítené a dolgunkat. Jó meredek lejtõn elértünk egy töredezett, nagyrészt murvával borított aszfaltutat, s arra balra kanyarodtunk. Minõsége miatt, az útstatisztikában terepnek számoltam.

A Sukoró és Pákozd közti országutat elérve jobbra kanyarodtunk, s döngetés Pákozd felé. (Itt kellett elõször módosítani az elképzeléseket. Az eredeti utat beborította a bokán fölül érõ iszap.) Pákozdon az elsõ utcán jobbra mentünk. A végén balra. Térkép (tavalyi kiadás) szerint jobbra is kéne lenni földútnak. Egy helyi bringás szerint legalább 30 éve nincs. Ennyit a Cartographia pontosságáról. Balra kanyarodtunk, a következõ sarkon pedig jobbra, s ezen az úton hagytuk el a falut. (Elsõ alkalommal itt is keresgettük, merre tovább, melyik a jobb? A jobbnak tûnõ jobbra vezetõ úton mentünk a második Y-ban, s az út egyszer csak úgy másfél kilométer után eltûnt a derékig érõ fûben. Most már tudtuk merre kell menni.) Az út az elágazás után hamarosan javul, viszont néhol van egy kis sár. Végre balról megjött a sárga és a biciklis jelzés, amire jobbra rátértünk. Az egyik nyomon víz folyt szembe, de itt kemény az alja. A sárga háromszögjelzés elérésekor derült ki, hogy a Pandúr-kõtõl jön a víz. Mi maradtunk az eredeti jelzésen. T elágazásban balra kanyarodtunk, s rögtön elmerültünk a laza talajban. Utána gond nélkül áttekertünk egy pocsolyán. (Jobbra megy egy jobb út, de nem vezet sehová.) Mi mentünk tovább egyenesen, a most nagyon vizes úton. Látványnak egyáltalán nem rossz! A fekete leves akkor jött, amikor ennek vége szakadt. Olyan 20%-os emelkedõ következik. Célszerû a jobb szélére húzódni, ott fel lehet tekerni. Jól kapaszkodik rajta a gumi. Fölérve hamar elértük a Pogány-kõhöz vezetõ elágazást. Logisztikai okból itt lesz az EP. A látvány és a kilátás miatt viszont érdemes kicsit lihegni, a Kocka-kõhöz, illetve a Pogány-kõhöz föltekerve. Csak vegyük le a kilométerórát a bringáról, mert másként ettõl kezdve az itiner adatai elfelejthetõk. Továbbmenve egy remek lejtõn a katonai gyakorlótér elemei tûntek föl jobbra, ennek betonhídján átmentünk, majd egy útirányjelzõ táblákat is tartalmazó keresztezõdében jobbra, Csákvár, Pátka felé kanyarodtunk.

Két háromszáz méter után akkora pocsolya állta utunkat, hogy jó 50 m-t kellett jobbra letérnünk az útról, hogy ki tudjuk kerülni. Ettõl kezdve egész kellemes tekerés jött a Pátkai-víztározóig. Föltoltuk a kerókat, s az elején rosszabb, majd igen jó úton tekertünk, egészen a falu széléig, ahol a gát és az aszfaltút találkozásánál lesz majd egy EP. Jobbra rátértünk a mûútra, egy-két kanyar a sárga és biciklis jelzést követve. A vasúti átjárónál, jobbra, egy alig látható füves útra visz a jelzés. A murvás úton ne menjünk tovább, mert egy pecás tóhoz visz s ott vége is. Most úgy döntöttem, nem megyek a néhol derékig érõ fûben, inkább a sínek közt. Jó rozsdásak a sínek. Évente néhány alkalommal, az erdészetnek szállítanak fát rajta, s már biztosító berendezés sincs. Nem is jött a vonat. Hamarosan Józsi is elunta a füvet, s csatlakozott hozzám. Itt sem túl könnyû a haladás, de nem áll fönn a váltó felcsavarás veszélye. A túrára ígéretet kaptunk a kaszálásra.

Elértük a 811-es utat. Balra rákanyarodtunk. Eredetileg elmentünk volna jobbra a jelzésen, de a horgásztó után amikor kiér az erdõbõl, van pár száz méter derékig érõ fû, amit le lehet kaszáltatni, utána viszont vizenyõs mezei út következett jó hosszan, tele tehénpata nyomokkal (Rovákja-patak mente). Itt már én is le kellett szálljak a biciklirõl egy féllábszárig érõ tócsában. Ha viszont kiszáradna véletlenül, akkor a betonkemény patanyomok ráznák ki a lelket az emberbõl. Ezt is töröltük, marad az aszfalt. Most viszont pár kilométer után, balra lekanyarodtunk, a sárga és biciklis jelzésre, s elfogadható földúton tekertünk be Lovasberénybe. A két kidõlt fát felaprították a viharok és a június 6-i felderítõ túránk óta, úgyhogy végig tekerhetõ, viszont mivel csaknem párhuzamosan megy a 811-es úttal ezért elõre meg nem adott helyen, automata pont lesz. Lovasberényben balra visszatértünk a 811-es útra, majd jobbra mentünk Velence felé. Jobb kéz felõl egész jó kis fagyizót láttam. Sajnos ettõl kezdve több az aszfalt. Az EP egy jobbra ívelõ kanyarban van, bal kéz felõl. (Elõzõ alkalommal, javaslatomra próbáltunk terepen vezetõ utat találni Verebre, de a Hársas-nyiladéki-úton nagyot szívtunk. A térkép szerint murvás, a valóságban bazaltzúzalékkal borított úton összeszedtünk 150 m szintet, mire egy baromi nagy zárt vaskapuba futottunk bele. Még két helyen kísérleteztünk, de kilométereken át kerítésbe futottunk. Volt ahol volt átvezetõ létra, de mellé kiírták öles betûkkel, hogy: Vigyázz! Vaddisznós kert. Nem is volt kedvünk átmászni, s a túrát sem visszük arra, így viszont maradt az aszfalt. Csaknem Nadapig lekalandoztunk így.)

Vereb felé van egy a közútkezelõ szerint 10%-os emelkedõ. Szerintem, csak olyan 6-7% lehet. Ugyanazzal az áttétellel föl tudtam tekerni rajta, mint a Farkasgyepüi emelkedõn a 83-as úton, amit már bemértem, s csak 5% az átlagmeredeksége. Az áttétel 22:23 volt. A gyepüi egy része megy 22:20-on is. A Bakonyban a Rézbükki-út átlagosan 6,8%-os emelkedõjén 22:30 és 22:20 közötti áttétellel szoktam föltekerni. Ezt követõen viszont döngetés jön Verebig, ahol vagy az iskolában, vagy a polgármesteri hivatalnál lesz az EP.

Változó minõségû földúton mentünk át Pázmándra. Itt is van nagyon füves szakasz. Ha nem sikerül lekaszáltatni, vagy nagy esõ lesz a túra reggelén, illetve elõtte nap, akkor aszfaltra tereljük a túrát.

Pázmándról vegyes aszfalt és murvás úton mentünk ki, egy kis pihenõhelyig a Téglaházi-forrásnál. Itt búcsút vettünk a P+ jelzéstõl, s egy 20% körüli rövid lejtõn másztunk föl, az aszfaltig. Jobbra fordulva hamar vége lett a mûútnak, s változó minõségû murván kerültünk meg egy szõlõterületet, s értük el a Pázmánd – Nadap mezõgazdasági utat. Itt is van egy rövid kaszáltatandó szakasz, illetve esõ esetén ugyanúgy aszfalttal váltjuk ki, mint a Vereb – Pázmánd szakaszt. Ezen a szakaszokon is lesz elõre meg nem adott helyû automata pont. Nagyon kellemes hullámvasutazás jött Nadapig. Az út jó minõségû, viszont csak egy nyomsáv széles, tehát ha pótkocsis traktor, vagy teherautó jön, le kell menni valakinek az útról. Nadap templomtornya messzirõl látszik. A faluban is annak irányába tartsunk, majd jobb kéz felõl mellõzzük. Nemsokára, jobbra lesz két sörözõ, az utolsó frissítési lehetõség a célig. A második után, kb. 100 m-el balra fordulunk. Az út hamarosan murvássá válik. Azon megyünk egészen az EP-ig, ami ugyanott lesz, mint az elsõ volt, csak mostanra automatára vált. Innen a reggel megismert útvonalon tekerünk vissza a célba.

Jó kis túra lesz. Változatos terepen vezet. Szerintem nem lesz unalmas, az aszfaltos szakaszokon sem, fõként, ha az idõjárás is úgy akarja. Nem lesznek túl hosszúak mûutas részek. A legrosszabb a Lovasberény elõtti 811-es úton vezetõ 3,5 km lesz az út forgalma miatt. Mi hat óra alatt tettük meg a távot, gyakori jegyzetelési megállókkal és egy ebédszünettel. Ebbõl 4 óra 10 perc volt a tiszta biciklizett idõ. Szerintem a gyakorlott montisoknak segít belõni az idõt a verebi emelkedõre leírt áttétel amivel mentem, mint összehasonlítási alap. Ráadásul a lejtõkön igen óvatos vagyok. Nagy esõ esetén, vagy ha nem sikerül a nagyon füves utakat lekaszáltatni, akkor sajnos Lovasberény és Nadap között végig aszfalton kell vezetnünk a túrát, de az sem lesz unalmas.

Józsi szerint jó minõségû térképet kapnak az indulók. Ahol nem lesz turistajelzés, ott szalagozás fogja segíteni a tájékozódást.