Túrabeszámolók


Csemő virágünnepe

TonnakilométerTúra éve: 20102010.07.04 07:34:46











Csemõ Virágünnepe 30


Idén új távval bõvült a Csemõ Virágünnepe teljesítménytúra. A korábbi 18 km-es táv mellett egy 30 km-es táv is beillesztésre került a programba. Helyi lakosként kihagyhatatlannak éreztem ezt a túrát.


A vonattal jól megközelíthetõ Nagykõrös vasútállomásról indultunk Laci bácsival és a már hat fõsre duzzadt turista-palánta csapattal. Az elsõ kilométereken a régi Pesti úton haladtunk Csemõ irányába. Ez egy korábbi hadiút. Ezen haladtak annak idején a török szultán csapatai is Buda ellen (csak akkor még aligha volt leaszfaltozva). Szûk 4 km után egy mozgó pontõrtõl már meg is kaptuk az elsõ pecsétünket és betértünk egy erdei útra. A továbbiakban sokáig árnyékban haladhattunk. Elhaladtunk a Körös-ér forrása mellett, ahol az Alföldi homok pusztákra kevésbé jellemzõ erdõtársulást figyelhettünk meg (égeres-kocsányostölgyes). Ezután azonban tipikus homoki kultúrerdõkön át vezetett utunk (fenyvesek, akácosok, fehérnyarasok). A 2. ellenõrzõ ponton nagyon kedves pontõr hölgy pecsételt és kétféle csoki közül választhattunk.


Továbbhaladva hamarosan elértük a Gógány-ér hídját melyre most szükség is volt, mert a ritka évek egyike az idei, amikor víz is folyik ezen a szakaszon a mederben. Itt is állt egy pontõr, akitõl müzli szeletet kapott minden túrázó. A hõmérséklet rohamosan emelkedett a szikrázó napsütésben. Nagyon hasznos ilyenkor egy fejfedõ, ami megvédi kobakunkat a közvetlen napsugárzástól.


Innen már csak pár lépés volt a Vett-út, melyen rövid ideig haladtunk, majd a túloldalán ismét belevetettük magunkat a „rengetegbe”. Hamarosan elértük a Gyurka-domb nevû ellenõrzõ pontot, mely a teljes táv 25 m-es szintkülönbségének döntõ többségét adja. (Ez Csemõ legmagasabb pontja a szokásos küllemû geodéziai toronnyal a tetején.) Megkaptuk csoki ellátmányunkat és innen már együtt haladtunk a 18 km-es távon indulókkal.


A tanyákkal kísért dûlõutakon hamarosan újra érintettük a Vett-utat, ahol a Gokart-pálya bejáratának irányában gyümölcslével enyhíthette szomját a megfáradt túrázó. Innen egy csatorna mellett vezetett utunk. Már lehetett érezni, hogy nem ma dõl meg a hidegrekord Magyarországon. Laci bácsi meg is jegyezte, hogy alighanem ma kienged a föld fagya.


Egy kacskaringós keskeny aszfaltútra értünk, melynek feladata a sûrûn lakott tanyavilágban lakók közlekedésének megkönnyítése. Utunk során elhaladtunk Ladányi Mihály költõ, szépen karbantartott szülõháza, majd robosztus tölgy fatörzsbõl faragott szobra mellett. A Zöldhalmi Tájházban találtuk a következõ ellenõrzõ pontot. Itt többféle szénsavas üdítõ közül választhatott a szomjas túrázó. A magam részérõl inkább a szomjoltásra jobban alkalmas udvari csap hideg vizét használtam. Aki kívánta meg is tekinthette az állandó jellegû kiállítást.


Felfrissülve haladtunk tovább a Putrisarki erdõ felé. Az erdõtömb a valamikori egyházi birtokon erdõt telepítõ emberek ideiglenes lakhelyérõl kapta nevét. A valamikor szebb napokat látott parkerdõben már árnyékban haladhattunk. Annyi azért maradt a békeidõkbõl, hogy az erdészet üzemeltetésében lévõ nyomós kutakból hideg, friss vízzel hûthettük magunkat. Az ellenõrzõponton ásványvíz és csokoládé is járt a pecsét mellé. Az itiner szerint innen már csak 5 km volt hátra, ezt már fél lábon is kibírjuk. Persze volt még beiktatva egy utolsó ellenõrzõpont, ahol energiaitalt vételezhetett, aki szereti. Innen percek alatt elértük a települést, melynek rendezett házai között elértük a falunapi ünnepség helyszínét majd a könyvtár bejáratát, mely a célnak adott otthont.


Megkaptuk a jelvényünket, a Szele kupára nevezõk még egy ügyes kis kupát is hazavihettek.


Az oklevelünket késõbb vehettük át, mivel lényegesen több induló volt, mint amennyire a szervezõk számítottak. A tavalyi 80-as létszámmal ellentétben idén 170-en vettek részt ezen a rendezvényen. Akinek volt kedve bekapcsolódhatott a falunapi forgatagba, ahol segíthettek eltüntetni a fõzõverseny végeredményét és a templomtéren álló színpad zenés-táncos programjait is megtekinthették.


Minden elismerésem a Tápiószelei Természetbarát Klubnak, akik a szinte semmibõl varázsoltak mindannyiunk számára egy felejthetetlen napot. Lipák Pista bácsi mindenütt ott volt, mindenkihez volt egy kedves szava, soha nem veszítve lelkesedését, türelmét, optimizmusát.


Nagyon megérintettek Sántaõz gondolatai, nagy igazság, amit leír


 


Jövõre is itt leszünk.