Túrabeszámolók


Szurdok / Útvonalkövető

LestatTúra éve: 20102010.07.19 22:29:15

 


Szurdok 40


Sok helyen olvastam már errõl a túráról, mindenhol írták, hogy milyen nehéz túra, és nem igazán értettem, hogy egy 40 km-es túra, ráadásul a Pilisben - hazai pályán - mitõl lenne olyan nehéz, mondjuk azt láttam, hogy sok szint van benne, de így se vettem túl komolyan - aztán estére megváltozott a véleményem.


Reggel korán akartam indulni, már fél hatkor, hogy tudjak reggel még egy kicsit hûvösben menni, ám este véletlenül egy órával késõbbre állítottam be az órámat, mint kellett volna, így ugrott ez a terv, s csak 6:25-kor tudtam elindulni a pomázi HÉV-állomásról. A rajtban kaptam egy szép, részletes itinert, egy fénymásolt térképet, egy ellenõrzõlapot és egy bögrét (már lassan kiállítást szervezhetnék túrás bögrékbõl, de mindig otthonfelejtem õket). A túra során az ellenõrzõpontok száma és helye titkos, 40 lehetséges pont van felsorolva az itineren, és még a pontõrök sem adtak tájékoztatást a következõ pontot illetõen. A Z jelzésen indult az utunk, majd elhaladva a római katolikus plébánia (ahol a Márciusi emléktúra célja volt) és az iskola mellett áttértünk Z?-re. Rövidesen el is hagytuk Pomáz házait, s elértük a Janda Vilmos kulcsosházat. Itt ellenõrzõpont nem volt, így rövid folyadékpótlás után nekivágtam a Csikóvárak megmászását. Elég meredeken kellett kaptatni, de az elején még volt energiám felmenni, most (talán elõször) odafigyeltem a helyes légzéstechnikára, hogy ne fulladjak ki, és be is vált a taktika, sikerült egy szuszra felmennem, s amíg a légzéssel foglalkoztam észre se vettem, hogy felértem a csúcsra. Az elsõ pont itt várt minket, de a tábláján 2. ellenõrzõpont felirat állt, így sokan kétségbeesetten kérdezték, hogy hol hagyták ki a pontot, de a pontõr mindenkit szépen megnyugtatott. Ezután még egy rövidebb, de annál meredekebb emelkedõ jött, és fenn is voltunk a Nagy-Csikóváron, ahol a tetemes aljnövényzeten kellett átverekednünk magunkat, hogy a hegy másik oldalán le tudjunk ereszkedni a Nagy-Csikóvár nyergébe. Innen a Holdvilág-árok felé vettük utunkat, ahol a 2. pont várt csokival (többféle müzliszelet vagy sportszelet), illetve szörppel (a közeli forrás vizébõl). Itt tartottam egy hosszabb szünetet, míg elfogyasztottam a reggelire a két szendvicsemet, majd a csokit. Közben felkértek fotózni is és sikerült a táskámat is megitatnom egy fél pohár szörppel. A pihenõ után gyorsan lerobogtam a Holdvilág-árkon és célba vettem a túra egyik fõ érdekességét és kihívását: a Salabasina-árkot. Bár 3 évig laktam Dobogókõn és sokat sétálgattunk a környéken, ez az árok valahogy mindig kimaradt, igazából a nevét is csak egy-két éve hallottam elõször. Elõször azonban Kiskovácsi mellett megyünk el, majd egy elektromos kerítés mentén haladva jutunk el az árokhoz. Itt rögtön egy medencényi víz fölött kell átegyensúlyoznunk egy nem túl vastag fán (csodálkoztam is, hogy kibírt közel 60 embert), majd egy kis sziklamászás után elértük az ellenõrzõpontot, ahol matricák vártak minket. Itt utolértem a 3 fényképezkedõs sporttársat, így újabb fotót készítettem számukra az archívumba. Az árok további részén együtt mentem velük, megtudtam, hogy Bakancsbetörõ a nickje az egyik úrnak, és hogy majd felrakja a képeket és beszámolót is ír. Az árok további részében ,,csupán" a kidõlt fák és a kövek nehezítették a haladást, viszont ezen elemek hatványozott számban voltak jelen. Mikor végre kimásztunk az árokból kicsit tanácstalanok voltunk, hogy merre tovább, vagy egyáltalán hol vagyunk most, ám balra az erõ szélén megpillantottam egy szalagot. Kiderült, még nincs vége az árokmászásnak, újra le kellett mennünk egy árokba, bár ez már lényegesen rövidebb volt, s a terep is könnyebb volt egy picit. Kiértünk a P sávra, s néhány méter után megpillanthattuk a Tölgyikrek ellenõrzõpontot. Találtam a Salabasina-árok közepén egy bögrét, ráadásul turulosat, ezt leadtam a ponton. Megígértem Bakancsbetörõéknek, hogy megvárom õket a ponton, de nem nagyon akartak érkezni, már ittam is, a pontõrrel kitárgyaltuk a következõ túrákat, majd mikor már elhatároztam, hogy továbbindulok, akkor futottak be. Gyors csoportképet készítettem a ponton tartózkodókról, ügyelve, hogy mindenkinek a lába is benne legyen a képben (ugyanis az elõzõ ponton ez volt a probléma a képpel, de végül is igazuk volt, egy gyalogtúrán a láb fontos testrész), majd még Bakancsbetörõnek felírtam a nickemet, és mondtam, hogy a következõ ponton már nem ígérem, hogy bevárom õket. Ezután egy laza szakasz következett a Szent-kútig, lehetett tempózni. A kútnál várt az 5. ellenõrzõpont és a finom hideg vízû kút. Gyorsan feltöltöttem vízkészleteimet, közben néhány lovas haladt el mellettünk, majd indultam lefele a K+-en. Az út mentén is volt egy titkos ellenõrzõpont, aki nagy tempóban haladt, és nem annyira figyelt könnyen elmehetett mellette és sajnos volt is néhány ilyen, akinek vissza kellett mennie a Szurdoktól. A Szurdok-aljai parkolóban volt a globális etetõpont, Vagdalthús pecsételt, majd lehetett falatozni a terülj-terülj asztalkámról. Pont sikerült ebédidõre, azaz délre odaérnem, így jól be is lakmároztam zsíros kenyérbõl és a Gethéék által felajánlott esküvõi sütit is megkóstoltam. Annyit idõztem, hogy Bakancsbetörõék megint utolértek, még egy utolsó képet csináltam róluk, majd elbúcsúztunk egymástól. A Szurdok nem volt nagyon vészes, annak ellenére, hogy a hidakat átpozicionálta a természet, egy helyen kellett picit gondolkodni, hogy merre menjek, de könnyen végig lehetett menni rajta. A mészégetõk után picit letértem az útvonalról, összegyûlt egy nagyobb csoport, s nem néztem az itinert, csak mentem utánuk, csak késõbb vettük észre, hogy nem kellett volna kimenni a fõútra, hanem a patakon át kellett volna menni a hídon (én azt a részt már elõre megcsináltam, ugyanis három évig mindig arra jártam haza a suliból). Visszamenni már nem volt értelme, átmentünk a falun, de legalább be tudtam menni a cukrászdába, s vettem 2 gombóc citromfagyit, ami jól esett a nagy kánikulában. Visszacsatlakoztunk a helyes útvonalba, s a Márciusi emléktúrán lévõ havas utat most végigjárhattuk tûzõ napsütésben is. A Klastrom-kút vize életmentõnek bizonyult többünk számára, szegény pontõr a legnagyobb tûzõ napon ült a padon, én az alatt a 30 másodperc alatt majdnem elájultam, míg lepecsételte a lapot és ráírta az idõt. Ezután megkezdtük az emelkedést a Vaskapu-sziklához, szép lassan, komótosan bandukoltam felfele, nem akartam nagyon megzuhanni a melegben, ráadásul még hátra volt majdnem a fele a túrának. Fent egy picit pihentem, ittam, beiktattam egy kis hidegzuhanyt, majd indultam tovább. Innen egy szép hosszú rész következett a Zsivány-sziklákig kisebb lejtõkkel, emelkedõkkel. A Zsivány-szikláktól átnéztem az elõzõ pontra, majd célbavettem Dobogókõt, s hamar fent is voltam a csúcson. 15:00-ra értem fel a hegyre, majd indultam is tovább, mert a 17:55-ös buszt tûztem ki célul, akkor még nem sejtettem, hogy ez lehetetlen számomra. Lefele egész jól tudtam haladni, bár a sok kiránduló néhol lelassította a haladást, de egy szûk óra alatt leértem a Fényes-forrás ep.-hez. Ismerõsöket véltem felfedezni a pontõrök személyében, együtt keresgéltük az Árva Vince 70-en Tarján után a K+-et, s siettünk volna együtt a vonathoz, ha nem hagynak le nagyon csúnyán. Õk ügyesek voltak, elérték a vonatot, nekem meg szerencsém volt. Kaptam tõlük pezsgõtablettát, gyorsan meg is ittam, s mivel annyira nagyon-nagyon ízlett kértem egy repetát, s azt beletörtem az üvegben levõ vízbe. Ezután következett az igazi kihívás a Lukács-árok személyében. Nagyon durván televolt kidõlt fákkal, nagy nehézségek árán lehetett átvergõdni rajtuk (a Salabasinában ehhez képest könnyû volt, ott csak át kellett lépni a farönkökön). Ráadásul itt még patak is volt, amit folyamatosan kerülgetni kellett. Sajnos végig nem lehetett az árkon menni, mert a közepén volt egy nagyobb meder tele vízzel, s nem volt felette semmi amin át lehetett volna menni, mellette meg csak a sziklafal volt, így ott sem lehetett kikerülni, így kénytelen voltam felmászni a S jelzésre. Nagyon elfáradtam ebben az árokmászásban, a maradék távra jelentõsen visszalassultam, ráadásul most jött még csak az emelkedõ java. A Rám-szakadékban lévõ ponton pihentem egy hosszabbat, kaptam szörpöt, meg Jó reggelt kekszet. A Rám-szakadékban egész jól haladtam, az ilyen extrém, mászós, technikás részeken valahogy mindig elõjön valami tartalék energia és gyorsan végigmászok az akadályokon. A szakadék után egy egyenesebb szakasz következik, majd fel a Rám-hegyre. Gyors pecsét, pihenõ ivás, majd irány tovább18 óra van, a terv szerinti 17:55-ös busz elérése nem jött össze, és a 18:55-ös is elég reménytelen, lévén, hogy van hátra 3,5 km felfele. Lemegyünk a Miklós-forráshoz, ahol én benézem az egyik szalagot és elindulok lefele, ám amikor gyanúsan nagyon ereszkedik az út elõveszem az itinert, ugyanis sejtésem szerint Dobogókõre nem lefelé kéne menni, s valóban, vissza a mûútra, s a villanyvezeték alatt fogunk felmászni, aminek a vége a két kilátó között van(régen hányszor jártuk ezt meg). Kicsit be van nõve az ösvény de azért járható (lenne, ha tudnánk még járni 40km után). Nem megyünk egybõl fel, elõbb teszünk egy kis kitérõt a Thirring-sziklákhoz, elõtte megállunk egy pillanatra Hegedûs Róbert kopjafájánál. A pontõr szerint lentrõl kellett volna érkeznünk, merthogy mindenki onnan jött, meg nem kellett volna felmásznunk, de nem értem, hiszen végig a jelzést és a szalagozást követtük. Az utolsó méterek nagyon keservesen akarnak elfogyni, alig bírok menni, de nagynehezen sikerül beérni a célba. Bubu adminisztrál, Gethével kölcsönösen gratulálunk egymásnak, a Salabasina-árok teljesítéséért külön képeslapot kapok. 19:15-re értem be, 12:50-es idõvel, ami egy 40km-es túrán nem egy ûridõ (bár mondjuk igazából volt az majdnem 46 is), de nagyon nehéz volt, ezért örülök, hogy sikerült végigmennem. Leheveredtem a fûbe egy kicsit, mert még volt bõ fél órám a buszig, de ekkor megint szerencsém volt fuvar-ügyben, Pinkert Laci pont akkor indult lefele a csikóvári pontõrrel, s felajánlották a csatlakozás lehetõségét, s levittek a Bosnyák térig, ahonnan viszonylag egyszerûen (1 átszállással) haza tudtam menni Érdre, ezúton is nagyon szépen köszönöm a fuvart, legalább egy órával hamarabb értem haza (és még a Forma-1-es futamot is meg tudtam nézni este).




 


Köszönet a rendezõknek, nagyon jó, nagyon nehéz túra volt, a rendezés kiváló, jó jelzés-szalagozás, jó itiner, bõséges szolgáltatás, valamint nagyon jó útvonalválasztás, ugyanis, ha a források nem gondoskodnak a folyamatos hideg vízrõl, lehet, hogy nem tudok végigmenni.

Jövõre újra jövök, s megkísérlem megdönteni ezt az ûridõt, amit mentem!