Túrabeszámolók

Reggel biciklik felpakolása, majd irány Velence. Az utasok: Tamás, Maci, és jómagam.

Az iskolánál több ismerõssel is találkoztunk, pl. Krisztivel, aki szintén velünk szándékozott tekerni. A nevezés után trécseléssel ütöttük el az idõt, amíg a kaposvári felekezet is megérkezett.

Vajdaúr, S.Tamás és vele Anita elsõbálozóként. Némi szerelés, öltözés, ecetera után elindultunk. A lányok 50, a fiúk 100 km-es távot választottak. (Nem volt más választásuk)

A fiúk eltekertek, mi pedig szépen komótosan tekertünk a kellemes nem túl meleg, kicsit szeles idõben Sukoró irányába. Az elsõ dombok akadályát remekül vettük, hamarosan Pákozdra, majd az elsõ ellenõrzõpontra Kisfaludra értünk. Már 13 km-nél jártunk. Innen be Szfvárra, már bicikliúton, de a Kisfalud utáni kis dombon megtörtént az elsõ malõr. Hegyi tempóra akartam váltani, de leesett a láncom.

Anita nekiállt szerelni, (biztos tapasztalt, gondoltam én) és könyékig olajosan küzdött a beszorult lánccal. Sándor nevû fiatalember érkezett a segítségünkre (ezúton is nagyon köszönöm neki!) és kis kínlódás után, egy szerszámmal (mert nála volt nálunk nem) kipiszkálták nagy nehezen a láncomat, és sikerült visszatenni.

Továbbindultunk, és és hamarosan a város végi utolsó utcán nyomtuk, majd kiértünk a 61-es útra és végre lejtõ következett. Ott is hagytam a lányokat, akik még lejtõnek kicsit bátortalanok, én viszont élveztem a száguldást. Egészen Csaláig lehetett gurulni, aztán széllel szemben küzdöttük magunkat tovább Pátka érintésével Lovasberényig.

Az úton õrült módon elõztek bennünket autósok és motorosok is, a forgalom nagy volt, a talaj tapadós aszfalt, szerintem mindhárman utáltuk ezt a szakaszt.

Beértünk Berénybe, ahol a fagyizónál úgy gondoltuk "mert megérdemeljük" címszóval elnyalunk egy fagyit, ill. én somlóit fogyasztottam. Kriszti mindkettõt. :-)

Anita kimosakodott, aminek mint késõbb kiderült, semmi értelme nem volt. :-)

Eltekertünk az ellenõrzõ pontig, ahol a "jókedvû" pontõr megcsodálta a bringámon lévõ kosaramat, örült mindhármunknak, majd ecsetelte az általam kérdezett kendõs fiú + 3 másik nevû társaságról, (Maciék) hogy nagyon jó fejek, meg milyen jó fejek, és irtó jó fejek, és még hasonlóan jó fejek. :-)

Ittunk, pecsételtünk, és nekivágtunk az utolsó szakasznak. Mivel már 32 km-nél jártunk, örültünk, és tekertünk tovább. A Vereb fele lévõ emelkedõnél Anita követte el azt a hibát amit én elõzõleg. Át akart váltani hegymenetbe. Nos, neki is leesett a lánca. Már szakértõ szerelõként állt neki a láncfelrakásnak, ismét olajos lett, de hamarosan megszerelte a biciklijét, és továbbindulhattunk.

Megtudtuk, hogy Tamás átnevezett 50 km-re, behívták dolgozni. Mondjuk a nap folyamán mivel Velencérõl is haza kellett tekernie, meg el dolgozni és vissza és ezt mégegyszer, õ is tekert 82 km-t.

A nagy emelkedõre végül úgy toltuk fel a bringánkat, egyedül Kriszti küzdötte fel magát, mi Anitával a kényelmesebb megoldást választottuk. Verebre már jó kis lejtõ vitt be, aztán hamarosan megtaláltuk az érintõ pontot is a Polgármesteri Hivatalnál.

A szervezõk dícséretére legyen mondva, isteni finom ellátmányt kaptunk, kemencében sült szalonnás-hagymás tekercset, házi szörppel. Evés-ivás után tovább, és hamarosan már beértünk Pázmándra, ahol már csak egyetlen pici dombocska volt elõttünk, utána pedig végig lejtõn érkeztünk Kápolnásnyékre.

A körforgalom után már ujjongva tekertük le az utolsó egy km-t. Beértünk. Oklevél, kitûzõ, ellátmány.

Köszönjük a jó kis szervezést, a jó kis idõjárást, és az élményeket a társaknak, szervezõknek.

Anitának külön dícséret, hogy az elsõ megmérettetésen ilyen jól szerepelt. A szerelésrõl nem is beszélve.

A fiúk is szépen beérkeztek a 100 km-es távról, a fenekük ha jól láttam egyben volt. J