Túrabeszámolók


Velence kerékpáros teljesítménytúrák

nafeTúra éve: 20102010.08.06 21:39:28

Velence MTB szalagozás


Pénteken megcsináltuk a montis táv szalagozását. Sajnos az az ötletem, hogy az egyébként tiltott festés helyett a közutakon kréta, illetve zsírkréta jelzéseket használjak, nem vált be. Mire befejeztük a szalagozást, az esõ már le is mosta. Csak tudnám, hogy a gyerekek krétarajzai hogyan maradnak meg akár két hétig is! Az idõjárás nem alakult kedvezõen, így a szalagozás egy részét esõben csináltuk. Volt néhány emelkedõ, ahol a kedvenc vérfarkasok is elkapartak, de azért fel tudtam menni, társamat viszont a semi-slick gumijaival leszállította. A nagy pocsolyák többsége eltûnt, könnyítve a mi és a túrázók dolgát. Pátkánál nem történt meg az ígért kaszálás, viszont kb. 100 m kivételével a tarlón kikerülhetõnek bizonyult. Vereb-ig semmi gond. Ott lekaszálták a füvet is. Az utána következõ lejtõ is kellemes, sõt az egész út, a Pázmánd elõtti utolsó kilométerig. A gléderezett szakasz, ami száraz idõben gyors, most inkább horror volt. Csúszott és ragadt a sár. Mire beértünk a faluba, már ökölnyi sárklocniban futott a lánc, ami nem a legjobb kenõanyag, bár annak idején egy a cuccaival nem sokat törõdõ horgásztársunknak mondogattuk, hogy „ az orsó és a bot legjobb kenõanyaga a homok, mert egyenletesen és villámgyorsan kopik tõle minden alkatrész”. El is döntöttük, ha újabb esõ lesz, kivesszük ezt a szakaszt. Pázmánd után rögtön olyan ragadós agyagos talajra kerültünk, ahol úgy két centi vastag réteget szedett fel a gumi is és amikor leszálltam, a cipõm is minden lépésnél. Itt máris eldöntöttük, a földutas rész kihagyását, s a falun keresztül szalagoztuk az útvonalat, a mezõgazdasági aszfaltútra. Ettõl függetlenül, másnap voltak túrázók, akik bevállalták mindkét dagonyás szakaszt. Szerencsére volt bringamosási lehetõség. Nadapról aszfalton begurultunk a célba. Tanulság: a következõkben, ha dagonya miatt változtatunk az útvonalon, az eredetit is célszerû kiszalagozni.


Velence 100-as országúti


Távolság: 101,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 615 m. Mivel a szalagozással együtt háromszor teljesítettem a montis távot, így a 100 km-es aszfaltos túrát választottam. Kellemetlen, hideg szélben vágtam neki a távnak. Vittem magammal pár szalagot, hogy Pákozdon és Lovasberénynél kirakjam a kréta nyilak helyett. Ennek megfelelõen, Pákozdon le is tértem az útvonalról.


Fehérvár széléig gyorsan elértem, begyûjtve az elsõ igazolóbélyeget, s mivel ismerõsök voltak a pontõrök, beszélgettünk is egy keveset. A város szélén Lovasberény felé vettük az irányt, s kezdõdött a szembeszeles szakasz. Ketten rögtön megelõztek, majd a 811-es úton utolértem õket, s egy darabon váltott vezetéssel haladtunk. A másnapi Gázló túrára tekintettel megfogadtam, hogy mindenütt szigorúan a saját tempómban megyek, s nem próbálok a nálamnál gyorsabbakkal lépést tartani. Ezt már itt sem sikerült betartani, meg még további két alkalommal mentem bele ilyen dologba. Lovasberény elõtt és a városban is megálltam egy-két szalagot kitenni.


Az ellenõrzõ ponton újabb bélyeg, amihez kaptunk fél liter ásványvizet, s irány Csákvár. A ponton kiderült, hogy az 50 km-es táv itinerébe súlyos hiba csúszott (klasszikus jobb-bal tévesztés). Szóltam a pontõröknek, hívják föl erre a résztvevõk figyelmét.


A Csákvárra vezetõ szakasz nem volt nagy élmény. A pofaszél leküzdésérõl szólt az egész. A Felcsútra vezetõ úton már kevésbé gyûlt meg a bajom a széllel, bár ez sem volt túl kellemes. Ettõl kezdve viszont jórészt hátszélben, vagy félhátszélben mehettem. Csákváron és Alcsúton újabb bélyeget gyûjtöttem be. Alcsút után 10%-os emelkedõre figyelmeztetõ táblát láttam, s ez tényleg 10% körül van. Fújtattam rendesen. Ezt egy kis hullámvasutazás követte, majd pedig száguldás Vértesacsára. Ha nem elõször járok erre, a falu nagy részén is 50 fölött mehettem volna, csak hát nem ismertem a kanyarokat. Kellemes félhátszélen történõ tekerés jött Lovasberényig. A fagyizónál megálltam egy kis frissítésre, majd irány Vereb. Megest élénk pofaszélben tekerhettem föl az emelkedõn. Ledöngettem a faluba, s a polgármesteri hivatalban újabb bélyeg, s hozzá egy kis sonkás, kemencében sült süti. Finom volt. Közben viszont már ronda zivatarfelhõk tornyosultak délnyugaton, ezért fölhagytam az energiatakarékossággal, s mentem, ami a csövön kifért. Elég volt az ázásból elõzõ nap. Egy túrázó Vereben felejtette az igazoló lapját. Négy fiatal vállalta az eljuttatását a célba. Elõttem indultak, de még a faluban utolértem õket, s átpasszolták nekem, mondván, én hamarabb fogok beérni. Így is lett. Persze nem azért mert annyival gyorsabb vagyok, hanem mivel tettek néhány kitérõt. Az utolsó szakaszt gyorsan letudtam, s begurultam a célba.


Kellemes kis túra. Átvettem az emléklapot s a kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit. Sajnos az esõs idõ megtette a magáét, így a montis távon (16 fõ), de szerintem az aszfaltos távokon is kevesebben indultak, mint stabil jó idõben. Átöltöztem, majd hazafelé vettem az irányt. Eddigre az esõ is el kezdett szemerkélni, ami nem túl jó ómen a másnapi Gázlóra.


A túra ár/szolgáltatás arányát nem minõsíthetem, hiszen az egyik táv kijelölésében és szalagozásában részt vettem. 700/600 Ft-ért színes, térképes itineres igazolólapot emléklapot, kitûzõt, Lovasberényben és Alcsútdobozon szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvizet, Vereben kemencében sült sütit, amihez baráti áron lehetett üdítõt és kávét vásárolni, a célban pedig egy croissant kaptunk.