Vértesi
Kerekezés montis táv Csákberény és Kõhányáspuszta közti
részének bejárása, új útvonal keresés.
Velencei
tapasztalatok alapján, szükségesnek tartottam, hogy megnézzem a
Pusztavám utáni szakaszt, mert arra még nem jártam az idén, s
azon van a legtöbb sáros, illetve füves rész, ahol esetleg gondok
lehetnek.
Elõször
rögtön Csákberény után néztem meg egy utat, amit már régen
szerettem volna. Többször is kereszteztem már gyalog a Z+-en, s
jónak tûnt. A fönti végét majdnem biztosra tudtam hol van,
viszont nem ismertem, lent hol a kijárata, s ebben a térkép sem
segített. Most meglett. A fõszervezõ jelezte, hogy csak hétfõn
adja le a térképet a nyomdába, így még beletehettem az új
nyomvonalat. A Szentegyházi-hegyre vezetõ úton megyünk majd föl
a Kató-hegyre. Az út sokkal jobban biciklizhetõ, mint az
Ugró-völgy. Nincsenek olyan szikla-alakzatai, viszont van 3 kilátó
pont, amihez 20-30 m-t kell jobbra letérni az útról, s fölülrõl
lehet látni az Ugró-völgyet, valamint balra 200 m-t úton letérve
a Keskeny-hegy gerincérõl van csodálatos kilátás a
Kõkapu-völgyre, illetve délre ki a hegységbõl. Ezt a kitérõt
ki is akarom szalagozni. Tavaly egyesületi túrát vezettem arra, s
a Köves-völgyi kaptatás után (1,4 km; 11%; 20-30 cm-es friss
hóban) többen mondták, hogy remélik megérte az emelkedõ. Ahogy
odaértünk nem volt kérdéses. 20 perc után is alig tudtam õket
rávenni a továbbindulásra, pedig se kaja, se innivaló nem került
elõ. Akit nem csak a teljesítmény érdekel, ne hagyja ki! Ez az út
pár száz méterrel rövidebb, mint az eredeti, de késõbb ez
többszörösen visszajön.
A
Z+ jelzésre rátérés elõtt és rögtön a jelzésen két
keresztbe dõlt fa szállít le a biciklirõl. Az elsõ esetleg
kikerülhetõ. A Kató-hegyi rész lábletétel nélkül járható.
Én a 6-i nagy esõk után mentem, úgy, hogy még szombat reggel is
volt kiadós csapadék! A murvás út rendben van. Egy veszélyes
pontja van a Gyermek-tábor és a Mézeskalács házikó között,
ott le kellett szállnom pár méter erejéig a hordalék miatt.
A
Z jelzés Pusztavám utáni kezdeti szakasza rendben. A
villanyvezeték keresztezésekor már eddig is izgatta a fantáziámat
egy út, ami a térképen sem szerepel, de hangulatos, ezért most
bejártam. Csak az erdészeti aszfaltútra találtam biciklivel
járható kijáratot, s úgy tûnt nem tudom fölhasználni.
Továbbmentem a zöldön. Jó néhány helyen leszállítottak a
pocsolyák és a csúszós sár. A Gerencsér-vár utáni emelkedõn,
egy helyen elmerült az iszapban az elsõ kerék. Homok borította a
hordalékiszapot, s azt gondoltam, ott is járható mint másutt. Hát
nem! Csaknem agyig merült az elsõ kerék. Szerencsére emelkedõn
történt.
Leküzdve
ezt a szakaszt, a régi vasútnál kezdõdött az újabb kalandozás.
Az északi szakasz remek, s rávisz az eredeti útvonalra. Megnéztem
a déli részt is van két kikerülendõ pocsolya, de utána jó.
Füves ugyan egy része, de a keréknyomban nincs, csak a behajlók.
Második alkalommal 20 fölött mentem rajta. Egy idõ után azonban
a belátható szakaszon is két évszázados bükk fekszik keresztül
az úton, de nem a törzs, hanem a korona. Visszafordulás, újabb
utak kipróbálása. Ez alkalommal mindkét kerék elmerült az
iszapban. Szerencsére nekem sikerült a szilárd talajra vetõdnöm.
Rendesen bugyborgott a víz, ahogy a kirángatott bicikli helyére
áramlott. Továbbmenve ismét elértem a piros jelzést, s azon az
erdészeti aszfaltutat. Kerestem, hol lehet a vasút vége. Azt máig
is csak sejtem, viszont egy másik úton,
200-300 m megtétele után elértem a vasutat. de már a használható
részét. Így végül, az elsõ kalandozás sem veszett kárba. A
tavalyi útvonalat a villanyvezeték elõtt elhagyjuk, s egy kis
aszfaltot is közbeiktatva a régi vasút nyomvonalán megyünk
vissza az eredetire. A teljes sáros, nehezen járható szakaszt ki
tudjuk kerülni. Itt is van néhány pocsolya, de lábletétel nélkül
kerülhetõk. Az útvonal hangulatosabb és gyorsabb, viszont 2 km
helyett 5 km.
A
Dobai-bánya mellett van 200-300 m gazosabb rész ami sajnos nem
kerülhetõ ki. A Kilencfa-homoki rész az erdészházig rendben.
Most a homok út jól járható volt, annyira tömörítette az esõ.
Pár kilométer tekergés után, itt is sikerült jobb utat találnom,
ami ezt a homokutat az erdészházat jobb kéz felõl magunk mögött
tudva kikerüli. Igaz az elsõ 50 m-en van egy kis gaz, s két
pocsolya, utána viszont lényegesen jobb, mint a tavalyi útvonal. A
Gyertyánoson keresztül vezetõ út. olyan nem túl jó, mint
tavaly. Az elsõ egy-kétszáz m után, már le van kaszálva a fû,
tehát jobban láthatók a kikerülendõ pocsolyák.
A
Mocsárbereki részen, a víztározóhoz vezetõ úton, 60-70 cm
mélyen, egy kis peremet leszámítva, teljes szélességben
leszakadt a homokút. Nehezen járható. Ez kb. száz méter. A
Szilfavágásnál új utat kellett keresni, mert a régire rádöntötte
a vihar a fenyõerdõt. Az új nyomvonal 30 m homokos emelkedõvel
kezd, majd jobbra kanyarodásnál is van 50-60 m homokos rész, utána
viszont egészen az aszfaltúig jobb, mint az eredeti.
A
többi részét nem néztem az útvonalnak, mert az szinte biztos,
hogy járható maradt, sõt lehet, hogy az esõknek köszönhetõen
az Annafalvi õrháztól végig mehetünk a sárga jelzés murvás
útján.
Még
egy dolog, érik a som, bár még nem az igazi.
Tapasztalat.
A Vértes még igen nagy esõk után is járható montival. Ragadós
sárral nem találkoztam. Igazi terep túra. A Vértesben nincsenek
olyan jó murvás utak, mint a Bakonyban. A Gázlón, 15.6 km/h-s
biciklizett átlagsebességet mentem, itt most a felfedezõ úton
12.7-t értem el, magán a túrán, szerintem olyan 14 km/h a reális
számomra. A mostani túrán, a tt. 4 fõ emelkedõjébõl csak
eggyen jártam. A Vértes emelkedõi rövidebbek, de gyakran
meredekebbek is, s a lefelék sem túl gyorsak, mármint számomra. A
tavalyi túrán is voltak olyanok akik az Annafalvi-õrházhoz vezetõ
lejtõt, amin én 20-al óvakodtam le, 40-60-al abszolválták
merevfarú montival. Az a lejtõ, az idén durvább.
|
