TRANSZCSERHÁTI MÛÚT 120 TELJESÍTMÉNYTÚRA
A múlt heti „Vagdalthús túra” után ismét egy újabb következett. Az eddigi hagyományokhoz képest erre is készültem és úgy is alakultak a körülmények, hogy ezen is ott lehettem.
A túra elõzménye, hogy a „Naszály lába 55” elnevezésû kerékpáros teljesítménytúra két – idõben és útvonalban is – eltérõ módon való megszervezése után, Vagdalthús – felbátorodva Bubu ötletén – idénre megtervezte ezt a nagyszerû, hosszú távot. A mostani útvonal ugyanis viselhetné a „cserhát összes” nevet is, mert szinte az összes Cserhátban található, aszfaltos emelkedõt meg kellett mászni a teljesítéséhez.
Végre a Salgótarjáni HKE túra szakága is több résztvevõvel jelent meg, így négyes fogatunk összeállításából elõzetesben a jó kedvre és a jó menetre is következtetni lehetett. Az SHKE indulók: Domonkos György, Puskás Aladár, Vincze Gábor és jó magam.
Már a nevezésnél a jelenlévõktõl (Vagdalthús, Oláh Tamás és Párja) a megszokott kedvességet és gyorsaságot kaptuk. Az a ritka pillanat fordult elõ fizetéskor, hogy Vagdalthús adott nekem pénzt, mivel volt nála egy olyan összeg, ami nekem járt még korábbról.
Fél tízkor rajtoltunk el és hamar ráálltunk egy viszonylag haladós tempóra. Szerencsére az útvonal abszolút a fejemben volt, így a navigációval nem kellett foglalkozni. Ez azonban nem mindenkinek volt ilyen egyszerû feladat. Az elsõ ellenõrzõ ponton ugyanis két budapesti srácot értünk utol. Õk már Pencet is megjárták (8 km és 200 m szint), mert elnézték a keszegi elágazót.
Az õsagárdi dh – útminõség tekintetében - nem volt olyan vészes, mint gondoltam, így hamar leértünk Felsõpeténybe. Itt kezdõdött egy másik indulónak az eltévedéses menete. Õ ugyanis erõsebb volt, mint mi, de nem akart hozzánk csapódni, inkább megelõzött bennünket, de az elágazókban sajnos rendre rossz felé fordult. Ebbõl adódóan elég sokszor találkoztunk és ez fõleg abból állt, hogy õ megelõzött bennünket. A teljesítménytúrázás bizony nem verseny, itt az erõnlét nem elég a jó teljesítéshez, hozzá kell még tenni a megfelelõ tájékozódást is.
A két budapesti srác viszont egy darabon mellénk szegõdött. Jókat beszélgettünk és kiderült, hogy õk „saját lábon” vannak oda-vissza. Tehát a mai kör a teljesítménytúrával együtt olyan 300 km lesz nekik. Õk szívesen elfogadták a segítségünket. A romhányi keresztezõdésben meg is lepõdtek, hogy mi csak így lendületbõl fordulunk. Megnyugtattam õket, hogy nekem már sikerült Nógrád megye összes közútját bejárnom, így nem jelentenek problémát a keresztezõdések felismerése. Egyébként – szerintem – Vagdalthús nagyon szépen kiírogatta azokat, mert az tény, hogy mondjuk Magyarnándorba beérve az embert mellbe vágja a „Balassagyarmat vagy Aszód” kérdés, hiszen neki egyik sem jó, mivel Cserháthaláp felé igyekszik.
Kétbodonyban Sárik Petiéket elõztük meg, aztán még a szenti szerpentinig együtt mentünk a budapestiekkel, akik ott technikai szünetet tartottak. Innen már kezdett jó meleg lenni és következtek a „combosabb” emelkedõk. A herencsényinél – az Aranycsengõ országúti versenynek köszönhetõen – még ajándék információk is voltak az aszfalton a hegy hátralévõ hosszából. Itt egy nagyon kellemes lejtmenet következett, ami ráadásul árnyékban futott. Legnagyobb meglepetésünkre itt egy „hazai” – tehát Salgótarjáni HKE csoport mászott ellenkezõ irányból, akikkel boldogan üdvözöltük egymást.
Cserhátszentiván körül voltak érdekesebb emelkedõk, de aztán jött a nagymezõ-pusztai, ami már az egyik legmagasabb volt a mai napiak közül, hiszen közel jártunk a 400 méterhez. Innen jött a kozárdi dh. Én eddig ezen a hegyen csak felfelé voltam és mondhatom, az igazán megizzasztott. Ehhez mérten sejtettem, hogy itt nagyon fogunk majd menni. Ez be is jött, mert az órám 70,4 km/h-t jelzett max. sebességre. A Faluházban nagyszerû vendéglátásban volt részünk. Mangalica zsíros (!) kenyér, szilva és ásványvíz. Innen nagyon nehezen tápászkodtunk fel, de azért lassan megindultunk.
Kisebb pihentetõ szakasz következett Szarvasgedéig, ahonnan aztán beindultak ismételten az emelkedõk. Innentõl minden falu után egy-egy komolyabb hegy jött. Itt már azért érezhetõ volt némi fáradtság, de a megfelelõ frissítésekkel, ezeken a hullámvölgyeken is túllendültünk. Tettünk még egy kitérõt Szirákon a kastélynál, ahol ismét találkoztunk olyan indulóval, aki még Kozárdnál elõzött meg bennünket.
A két utolsó hegy tartogatott még izgalmakat, hiszen mindkettõ 11%-os meredekséggel indított. Itt már azonban nem hátráltunk meg és jó kedvûen értünk be a nézsai célba.
Megkaptuk az elismeréseket és egy-egy tál babgulyást. Jellemzõ Oláh Tamás figyelmességére, hogy a finom étel mellé már hozta is nekem a korsó üdítõmet. Már nagyon ismer engem.
Nagyszerûen éreztük magunkat és örülök, hogy négy fõvel részt tudtunk venni ezen a színvonalas rendezvényen.
Mért adatok:
Táv: 117,1 km
Szintemelkedés: 1195 m
Idõ: 4.58’
Átlag: 23,8 km/h
Max. sebesség: 70,4 km/h
Átlag pulzus: 137 bpm
Max. pulzus: 175 bpm
Kalória: 2706 kcal
Átlagos pedálfordulat: 82 cad
Maximális pedálfordulat: 104 cad
Átlag hõmérséklet: 26 C
Minimális hõmérséklet: 19 C
Maximális hõmérséklet: 31 C
|
