Túrabeszámolók


Gyermekvasút nyomában

ZETúra éve: 20102010.08.23 11:05:07

Gyermekvasút nyomában éjszakai verzió - immáron negyedszer


Lassan vége a nyárnak, így eljött ez a nap, pontosabban este is... A nappali verziókkal együtt hetedik teljesítés, úgyhogy Virágvölgy állomás képével díszített kitûzõ a díjazás - de ne rohanjunk ennyire elõre :)

A tervem idén (is) a rajtidõ elején, a tömeg elõtt indulni, az elejét tempósan, hogy a szokásos sorállást lehetõleg elkerüljem. A logisztika viszont változott: lemondva az éjszakai vonatozásról az autót a cél közelében rakom le, majd a fogaskerekû végállomásához már néhány túratárssal érkezek - aztán szépen gyûlnek az ismerõsök, mintha itt lenne a rajt :-) Jön a fogaskerekû, zötykölõdünk rajta a János kórház megállóig, majd kocogósra fogjuk, hiszen épp bent áll a villamos a megállóban - elérjük.

Hûvösvölgyben konstatáljuk, hogy sor az természetesen van - bár a hossza elviselhetõ, ráadásul nagyjából konstans - azaz a négy-öt asztal, ahol lehet intézni a nevezési díj befizetését, meg a paksaméta átvételét, az igen gyorsan tud dolgozni - hála a korábban jól vizsgázott elõre kiosztott cetlis módszernek. Mint kiderül, a rajtot elõrehozták, és 7-tõl már lehetett indulni, úgyhogy a 7:20-as bélyegzésemmel én is nekivágok a múzeum felé vezetõ elsõ szakasznak :-)

A múzeumban a srác két kézzel :) szórja a bélyegzéseket, mehetünk tovább. A Fazekas-hegy felé vezetõ éles jobbos letérést rutinosan veszem, és bár van irányjelzõ lap is kirakva, néhányan azért gondolkodóba esnek, hogy valóban jó felé megyek-e? A bélyegzés itt is gyorsan megy, mint ahogy a Villám-utcai ereszkedés is - pedig a térdemre vigyázni kéne...

Nagyréten ismét gyors bélyegzés következik, utána pedig trappolok tovább a Sc, majd S- jelzéseken föl, a Hárs-hegyre. Közben persze "beugrok" egy bélyegzésre a Hárs-hegy állomásra, illetve a S3 jelzésen a Kis-hárs-hegyen is megteszem a "tiszteletkört".

A Nagy-Hárs-hegyen a pont a kilátó kispista-felõli oldalánál van - néhány futóval azért visszasétálunk a S- jelzésre, és azon folytatjuk az utunkat Szépjuhászné állomásig.

Bélyegzés az irodában, némi frissítés a csapnál, majd -még lámpa nélkül- irány a P-, irány az Erzsébet-kilátó.

Kanyarog a P-, kanyarog, de azért egyszer csak vége lesz, és az erdõbõl kibukkanva feltûnik a fényben fürdõ kilátó - és elõtte jópár túratárs: a pont ugyanis még nem nyitott ki - végül is jogosan, hiszen még háromnegyed kilenc sincs... Frissítek, ismerõsökkel beszélgetünk, téblábolunk - elindulni nem célszerû, hiszen a pontõr két irányból (fent, a jelzésen, és lent az aszfalton) is jöhet, úgyhogy van esély arra, hogy elkerüljük - inkább várunk. Kilenc elõtt pár perccel meg is érkezik a srác, gyorsan sorba rendezzük magunkat, és elibé járulunk a hõn áhított bélyegzésekért :-)) Utána természetesen a jelzést követve indulok tovább. Közben elõkerül a lámpa is - a lépcsõn lefelé azért jól jön.

János-hegy állomáson az épület zárva, a pontõrök az egyik padon rendezkedtek be - sorállás persze itt sincs, hiszen igen jó tempóban haladtunk eddig.

Makkosmária a következõ pont, majd ráfordulunk a Z+ jelzésre, egészen Elõre, akarom mondani Virágvölgy állomásig, ahol szamóca- illetve narancs ízû szörpökbõl lehet önkiszolgáló módon frissíteni. A friss csapvíz is jólesik, de a szörp is, úgyhogy alaposan feltankolok folyadékkal.

A gerincen áthaladva meredeken lefelé tartunk Disznófõig - a pont most nem a faháznál van, hanem picit lentebb, ahogy kell. Fölfelé a Z- jelzést követjük. Jobbról autóbusz kipufogójának a szagát hozza a szél - no, lassan tarthatunk jobbra, fölfelé - akad is egy gyalogút, aminek a végén az autóparkolónál találom magamat. Eddig jó, most át a székelykapun, majd a középsõ ösvényen lefelé, egészen a vasút keresztezéséig. Persze vannak, akik a könnyebb utat választják, és az aszfalton ereszkednek le Csillebérc állomásig, de lelkük rajta...

A sínek mentén picit botorkálós szakasz következik, aztán lesz ösvény, amin azért kényelmesebben haladunk.

A bélyegzést követõen irány Normafa megálló. A változatosság kedvéért itt sincs sor, úgyhogy jókedvûen indulunk tovább. vagyis picit vissza, majd balra be, az erdõbe. A drótkerítés mögött egy igen haragos kutya ugat - szegény, ha tudná, hogy meddig lesz itt ilyen forgalom :-))

A gázos szerelvények táblái megvannak a kerítésen, az ösvény is ott van a helyén - bár inkább vízmosásnak lehetne nevezni - nagyon durván néz ki, legalábbis a Budai-hegységhez képest. Kényelmes tempóban csorgok lefelé a völgyben, egészen a Z3 jelzésig. Éles balra kanyar, majd szerpentin fel, a kápolnáig, ahol az utolsó elõtti bélyegzést is begyûjtöm - innen tényleg csak egy ugrás: Apáca-rétnél a jobbos letérés elsõre megvan, aztán aszfalt, Széchenyi-emlék, bélyegzés helyett aláírás kerül a lapra, aztán a tömeggel ellentétben a Svájci-út lépcsõje felé vesszük az irányt. Túratársak érkeznek mögöttünk, kérdezik, hogy hol, merre van a Széchenyi-emlék - így utólag csak tippelem, hogy a Farkasvölgyi útról nem fordultak el jobbra a Rege útra, hanem egyenesen mentek tovább - elmagyarázzuk nekik, hogy merre kéne menniük, elköszönünk, és berobogunk a célba.

A célban, az érkeztetésen van még mit csiszolni - lehet, hogy az aránylag rövid asztal is az oka, de picit nehezen megy az érkeztetés,d e ez legyen a túra legnagyobb problémája :-) Megkapom az oklevelet, a kitûzõt, illetve egy bélyegzést a Budapest-kupa igazolófüzetbe, majd elfogyasztom az egy pár, teljesen korrekt minõségû virslit, aztán két túratárssal autóba ülünk, és elindulunk hazafelé, egy kellemes, sorban állás nélküli, pontosan négy és fél órás esti séta után.


(Bõvebben: Túrablog)