Gyermekvasút Nyomában Night Edition
Idén kellemes kis családi túrázásnak indult ez a túra. Kihasználva a kellemes idõt és a nyáriszünetbõl hátralévõ idõt, nagybátyámék is beneveztek a túrára, és ha már jönnek akkor egybõl hoztak is magukkal +4 gyereket. Kis csapatunk így 8 fõs lett. Megvárva a szegedi vonatota ami természetesen késett, majd egy kis sorbanállás a BKV pénztárnál is, és már villamosoztunk is a moszkva tér, majd hûvösvölgy felé.
A rajtbélyegzõ 20:20-kor került a papírjainkra. Nem nevezném tömegnek azt ami akkor a rajtban volt, de azt sem mondanám, hogy "csak lézengtek" az emberek. Rendeztük sorainkat, és neki is vágtunk az elsõ egyben leghosszabb szakasznak  hogy a múzeumnál begyûjtsük az elsõ pecsétet. Vissza le a lépcsõn és már mentünk is a Fazekas hegyre. A letérést mi már megszokásból abszolváltuk, de volt akit azért útba kellett igazítani. Fent az utolsó pár méteren kicsit feltorlódtak, az emberek, hiszen a keskeny ösvényen csak egy sor ember fért el, vagy felfelé vagy lefelé lehetett jönni, de a kettõ együtt nem mûködött. Azért sikeresen vettük a tintázást, és még a kilátást is megcsodáltuk. Lefelé, majd meredeken lefelé, és balra. Máris nagyréten voltunk, ahol újabb pecsét, és egy kis pihenõ volt a megfáradt csipet csapat jutalma. Közben mi kellemesen elbeszélgettünk sörfesztiválokról, kocsi vs busz variációkról. Az azfaltutat elérve a szokásosnál is nagyobb forgalommal találkoztunk, de azért sikerült átjutni, és megkezdeni a Hárs-hegy ostromát. Felfelé még az edigieknél is lasabban mentünk, cserébe egyik ponton sem volt már sor elöttünk. A megállóban gyors pecsét, és a szokásos pihenés következett. A kis hárshegyi kilátóig már megállás nélkül sikerült abszolválni a távot, ahol egy nagyobb pihenés következett, hiszen mind a 4 gyerkõc megmászta a kilátót. A Kaán Kilátót utána már csak ketten hódították meg. Szépjuhásznénál pedig már csak hárman mentünk el pecsételtetni 8 papírt. Visszafelé az egyik faasztalnál találtuk meg a társaságot. Itt már komoly problémát okozott a fiataloknak, hogy általában 8 max 9 órási takarodóhoz voltak még szoktatva, most pedig már 10 óra felé járt az idõ, és ráadásul azért rendesen kimozogták magukat. Pár szelet csokival késõbb azért sikerült elindulni és nekivágni a Jánoshegyi kilátóig vezetõ útnak. Különösebb megállás nélkül sikerült feljutni, bár az idõeredményt azért elhallgatnám  Pecsét és újabb pihenõ.
Lefelé kimélve a társaságot a gumijárdát választottuk és szépen lecsorogtunk az újabb pontig ami egy újabb megállóban volt. Ha ellenörzõpont akkor ugye pihenés... Aztán irány Makkosmária. Útközben az elején annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy az egyik elágazásnál sikerült is eltéveszteni a piros sávot, amiben segített, hogy elõttünk is mentek páran, és minket is követtek még jópáran a rossz úton. Pár száz méter után amikor nem volt ismerõs a terep korrigáltuk a tévedésünket, és hamarosan be is értünk a templom leõtti rétre. A tûzrakóhelyen már csak a valamikori tûznek a nyomát láttuk és egy két kisebb prazsat még, de azért a gyerekeket ez is lefoglalta. Aztán egyre gyakrabban hangzott el a kérdés, hogy mennyit tettünk már meg és hogy mennyi van még hátra..... ez sosem jelent jót....
A zöld+ jelzést követve kezdtük meg az emelkedést az újabbb megálló felé. A sárga+ letérésnél egy lélegzetvételnyi szünet, hogy biztos a jó irányt választjuk e, aztán már ott is voltunk a ponton. Az állomás épületében begyûjtöttük a pecséteket, aztán segítettünk megcsapppantani a szörpkészletet. Innen már nyelvtani trüköket kellett bevetni, hogy egy kis lelkesedést tudjunk önteni a csapatba. Próbáltuk elhallgatni, hogy mennyi emelkedõ van még hátra, és csak azt tudatosítani, hogy a túra vége "fent" van nem pedig lent. Disznófõhöz gyorsan sikerült leereszkedni és hátra arcot vágni, hogy a zöldön felkapaszkodjunk. A síház melletti padok aztán túl vonzónak bizonyultak. Itt már más probléma is akadt, versenyt kellett futni az idõvel. Megosztva az eddigi társaságot 3-an elõre mentünk, hogy majd a célban találkozunk. Vittük a papírt és nyújtottuk a lépteinket. Csillebérc, Normafa gyorsan megvolt. Majd egy kis botladozás lefelé, majd felfelé a kápolnához, aztán egy kis veseny kápolnától a hegy tetejéig. Az emlékmûhöz úgy érkeztünk meg mint akiket kergetnek :)) Az utolsó pecsételés után aztán elkezdtünk besétálni a célba.
Én egy kellemes kis túrának éltem meg az éjszakát, bár lefárasztani nem sikerült magam, amihez hozzátartozik az a tény is, hogy a 20 km-t 6 óra alatt tettük meg. A társaság másik fele pedig elvileg szintidõn kívül ért a célba, de a rendezõk természetesen ezt nem igazán figyelték, hiszen nem ez volt a túra célja.
Számomra az egyetlen kihívás az volt, hogy hanyadik teljesítés is volt ez???? nem tudtam számszerûen válaszolni. Sokadik mondtam, így szabadon választhattam egy kitûzõt. Azt hiszem tavasszal élek majd a felkínált lehetõséggel, hogy ha valamelyik kitûzõbõl kettõ van, akkor azt vigyem vissza és kicserélik olyanra amilyen még nincs.
Köszönet a rendezõknek a kellemes túráért és a lehetõségért. És hogy van e értelme folytatni a szervezést?, megsúgom nekik, hogy 4 gyereknek biztos nagy élményt szereztek ezzel a túrával. |
