Túrabeszámolók


HÓ-Fejérke / Piroska túra

larzenTúra éve: 20042005.03.04 16:13:11
Tavaly Miki 3:01 percet ment. Úgy terveztünk, idén (jóval kedvezõbb terepen) talán ez nekünk is sikerülhet.
A szokásos üzengetés már idõben megindult: mindenki azon izgult, tudja-e tartani a többiek tempóját. :)

Ryantaxinak köszönhetõen kényelmesen leértünk Sörédre, ahol hosszú sor, bucsuhangulat és piszok hideg fogadott minket. Pontban 9 órakor indultunk el.

Csókakõig, a nyitott terepen borasztó hideg szél fújt, egyáltalán nem bántam meg, hogy a félelmetes kinézetet kölcsönzõ neoprén maszkomat felvettem, bár néhány gyermek megszeppent, amikor elhaladtunk mellettük.

A vár felé vezetõ emelkedõn kezdett az egekbe szökni a pulzusom, bár örömmel állapítottam meg, hogy még bõven a tûréshatáron belül volt a hossza, így sikerült megfutni. Lefele a lépcsõn mentünk, itt miki ellépett tõlünk, de a turistaúton megvárt minket. Elindultunk a túra elsõ hosszabb emelkedõjén. Elõször én álltam elõre, hogy feltartsam a sort, de aztán Ákibácsi egyszercsak lépett két hosszút és már õ volt elöl. Szerencsére innen már nem volt messze az emelkedõ vége, az erdészeti úton meg kifejezetten kényelmesen tudtunk tempósan haladni.

Az ep.-nél nagyobb sor állt, én határozottan - bár remélem elég udvariasan - a sor elejére álltam. Gyors igazolás után indultunk Csákberény felé. A faluig nagyon jó kis utazás vette a kezdetét, pulzusom alig járt 150 felett, pedig nagyon gyorsan haladtunk. Azon viccelõdtünk, hogy ki mer megállni technikai szünetet tartani, kockáztatva, hogy a többiek otthagyják. Javasoltam, hogy tegyük le a lapokat a földre, álljunk rá a sarkaira egymásnak háttal, és úgy végezzük el a dolgunkat, így nincs ellépési lehetõség. :) Aztán mégsem álltunk meg, csak a kocsmában.

Itt sok ismerõssel pacsiztunk, vizet töltöttünk, elvégeztük a dolgainkat és indultunk is tovább. Szerintem csak hat percet töltöttünk el, Miki szerint 9-et. Ákibácsi már az ajtó elõtt toporgott. Következett a kettes számú emelkedõ. Áki brutál tempóban nyomta felfele, szerencsére Miki visszafogta és egy nyugodtabb tempóban haladtunk. Én így is lemaradoztam, nagy pulzussal mentem utánuk 5-10 méterrel, küszködve, amíg õk beszélgettek. Alig vártam, hogy felérjünk. Arra gondoltam, hogy mi lesz velem a Téli Mátrán???

Végül felértünk. Egy erõsen dülöngélõ túrázó hangosan méltatlankodott, hogy mit futkozunk mi itten, amikor õ már alig áll a lábán. Akkor még nem tudtuk eldönteni, hogy ezt a fáradtság vagy egy nagyobb dózis égetett ital bevitele okozta-e...

Megkönnyebbültem, hogy lefele már azért könnyebben fog menni, úgy mint a Csákberény elõtti lejtõn. Azonban pillanatok alatt elhûlt bennem a vér... Miki megnyújtotta a lépéseit és tíz másodperc alatt kb. 5 méter elõnyt szerzett. Erre persze mi is váltottunk, de láttam, hogy Ákibácsi leszakad Mikitõl, én meg Ákibácsitól. Még soha nem futottam lejtõn 170-175-ös pulzussal. És Miki egyre ritkábban tûnt fel a kanyarok végén. Mire leértünk a várhoz, már 50 méter elõnye volt.

Szerencsére itt megvárt minket, együtt indultunk a hihetlenül izgalmas borútnak, azonban ez is idõleges volt, mert én egybõl lemaradtam. Ákiék nem néztek vissza, úgyhogy saját tempójukban mentek, de nem szakadtam le jobban tíz méternél, és ennek azért örültem. Valakik rámköszöntek itt, de sem erõm, sem idõm nem volt megnézni, kik õk, így csak egy gyors visszaköszönésre futotta.

Mikiék a pontnál gesztenyézni kezdtek. Kihasználva az alkalmat, gyors pecsételés után továbbindultam, "úgyis utolértek" felkiáltással. Ez így is lett, Orondpuszta felé ismét összeállt a hármas csapat.

Ismét erõs szél fújt, igyekeztünk minél gyorsabban beérni a célba. Mikinek bemutattuk a szántáson keresztülvezetõ út rejtelmeit (õ eddig mindig aszfalton került) és dél elõtt tíz perccel beértünk a célba. Bruttó idõ 2:50.

Ezután üldögéltünk, beszélgettünk, szárítkoztunk a célban, szóval alapos társasági életet éltünk. :) Tovább tartott, mint a túra. :) Miután Mikiék hazaindultak, lementünk a kocsmába, ahol a Mauer kunyhónál látott dülöngélõ emberrel újra találkoztunk. Ismét kifejtette, hogy a "f...m fog futni... inkább törjön le a lábam" stb. Pedig isten bizony, mi nem hívtuk, hogy tartson velünk. :)

Mikit kicsit visszafogtuk, benne valószínûleg még maradt legalább tíz perc, de ha minden évben meg tudom csinálni az õ elõzõ évi teljesítményét, akkor én annak már nagyon örülök. :)))