Pilisi trapp - második alkalommal
Anno 2007-ben már voltam trappolni - három évente belefér a programba ez a túra is :-) így idén is bevállaltam, pláne, hogy az útvonal azóta alaposan megváltozott.
Nem túl kora reggeli indulással, autóvalmentünk Jámborral a rajtba, ahol sikerült egy egészen barátságos parkolót találni, úgyhogy teljes nyugalommal vághattunk neki a túrának. A rendezõktõl szokásos szinvonalú leírás/térkép, hála a helyismeretnek csak akkor került elõ, amikor a pontokon a bélyegzést kaptuk - az viszont igaz, hogy csak ezek alapján... Azért itt-ott nem könnyû boldogulni, maradjunk annyiban.
Az idõjárás príma, pólóban toljuk, hiszen rögtön az elején kapunk a szintbõl rendesen - bár annyira nem vészes sem a S+ sem a K+ emelkedõje, minden esetre a S- jelzésre már teljesen "üzemmeleg" állapotban van a futómû. Itt a tömegvonzás az úton tart minket (ami a régi S-, az új ugyanis tõlünk pár méterre jobbra, egy nem túl kijárt ösvényen halad, ha minden igaz).
A második megálló a Matyi büfé, itt szinte "kötelezõ" valamit harapni - a kettéhajtott zsíroskenyér (hagymás szendvics) gyorsan lecsusszan, és megyünk tovább pecsételtetni.
A Rezsõ-kilátónál valóban csodát láthatunk - fotón nem is lehet megörökíteni, hiszen pillantról pillanatra változik a látvány, ahogy száll a pára, ahogy a fények játszanak... Õsz van, legalábbis ami az idõjárást illeti - a lombok persze még a zöld árnyalatait mutatják, de a pára, a hûvös levegõ az már nem a nyarat, hanem az õszt idézi.
Nézelõdés után persze indulunk tovább, hiszen bõven van még út elõttünk. Az Ilona-pihenõnél kapjuk a következõ bélyegzést, meg az egyébként jócskán idejétmúlt tanácsot, hogy a Hoffmann vadászház és Égett-hárs között inkább az úton, mert a Z+ rosszul van jelezve...
Nos, a Z+ jelzés príma, a vadászháznál szépen hívogat az elsõ jelzés a fán a patakmeder felé. Átkeünk a patakon, aztán hullámvasutazva, itt-ott némi sárral nehezítve haladunk a sûrû fiatalosban, az összeboruló fácskák alkotta alagútban. Csodaszép így is, szikrázó napsütésben még szebb lenne - majd talán jövõre...
Égett-hársnál pici nézelõdés, majd megtaláljuk a jelzést, és robogunk lefelé - ez a szakasz valóban megérdemelne némi felújítást, mert egy-két ponton elég "saccográf" alapon megyünk.
A romoknál csinálok egy fotót, aztán megkeresem az elszórt cuccomat :) és megyünk tovább lefelé. Pilisszentlélekre beérve kiderül, hogy a jelzés egy ösvénnyel odébb van - út közben nagyon nem látszott, hogy hol kellett volna jobbra tartanunk... No mindegy.
A bélyegzést megfejelem egy pohár sörrel - kell az erõsítés a Z+ emelkedõjéhez, bár a S+ valóban jóval durvább lenne... Elindulunk fölfelé két telek közötti keskeny ösvényen, majd jobbra kikapaszkodunk a vízmosás-jellegû mélyedésbõl, és tovább emelkedünk. Az aszfaltút keresztezése után a túloldali tisztáson egy picit "elfogy" a jelzés, de némi technikai segítséggel sikerül megtalálni a helyes ösvényt. Elrakjuk a gps-t, és megyünk tovább. Kiérünk az erdei útra, amirõl -utólag megnézve- röviddel késõbb balra fölfelé kellett volna tartani. Erre akkor jöttünk rá, amikor balra megláttam a S4 lépcsõjét - el is indultunk rajta azonmód fölfelé.
A Sasfészeknél fõzõcskéznek, picit pihenünk, aztán megyünk tovább a pihentetõ úton Pilis-nyereg felé.
A nyeregnél megállunk az emlékmûnél, szóba kerül a K100, nomeg az iszinik - utóbbi bár piszkálja a fantáziámat, de idén esélyes, hogy kimarad...
Kikapaszkodunk a nyeregbõl, majd apróbb-nagyobb emelkedõkkel haladunk egészen a szerpentinig, ahol elkap minket egy erõs zápor - én magamra borítom az esõkabátomat, aztán trappolok Jámbor után. A pontra esõben érünk, gyors bélyegzés után megyünk tovább lefelé.
A Szántói-nyereg után a Z- elhagyja a murvás utat egyszer, majd visszatér rá, hogy picivel késõbbismét jobbra tartson, és kellemes laza emelkedõvel felvezessen a Hosszú-hegy gerincére. Arra a Hosszú-hegyre, ahol a kifejezetten útvonalkövetõnek tekintett túrázók számára szervezett, kevés EP-vel megoldott Kinizsi 100-nak is van pontja - minden táv számára... Röviden fogalmazva ezen a túrán is illene ide pontot telepíteni... No mindegy.
Mi fent mentünk, láttunk szép gombát, volt részünk itt is nagyszerû panorámában - meg persze némi szintben is, de valamit, valamiért, nem igaz?
A Z-K- elégazásnál egy tavaszi rendezvényre tasakban kirakott papír árválkodik az egyik fán "Idáig mindenki eljut" a felírandó szöveg... Mivel rég elmúlt már a megadott dátum, így leszedem.
Szentkútnál pici pihenés, aztán nekivágunk az utolsó néhány kilométernek... A jelzés az elején nagyon gyér, Jámbor helyismerete itt is jól jön. A Szurdok parkoló elõtt balra tartunk, jobbra egy helyreállított mészégetõ tetején lévõ rács hívja fel magára afigyelmet, balra pedig két magas fenyõfa egy tisztás közepén, alatta pihenõhely - nagyon szép. Mint ahogy szép a következõ szakasz is, hiszen párat lépünk, és máris a Szurdok bejáratánál vagyunk...
A hidak az idõjárás rombolása után már újra állnak - az egészre csak a völgyben felhalmozott rengeteg fa emlékezteti az erre járókat... Szép a szurdok, persze, de sokadszor járunk erre, meg közel a cél, úgyhogy meghúzzuk a lépést a célig.
A célban átvesszük a díjazást, fogyasztunk a zsíroskenyerekbõl (hagyma, paprika, piros arany kerül rájuk, nomeg savanyú uborka is - miután hosszas fárasztást követõen sikerül kinyitnom az üveget), aztán elindulunk haza.
A túra szép útvonalon halad, kell közben tájékozódni, fontos, hogy legyen térkép és/vagy helyismeret, de ez adja a túrázás lényegét... A nevezési díj kontra szolgáltatás témában én is osztom azt az állítást, hogy nem ez a túra drága, hanem a többi olcsó. A rajtban egy sportszelet, célban korlátlan zsíroskenyér, kitûzõ, oklevél... Mindez 1000, illetve kedvezményesen 500 Ft-ért. Hozzáteszem, hogy számomra nema nevezési díj és a szolgáltatás a lényeg egy túrán - nem ez alapján választok.
Ezt a túrát bátran merem olyanoknak ajánlani, akik térkép alapján képesek tájékozódni, szeretnek önállóan, saját erõbõl, szép útvonalon kirándulni, gyalogolni.
(Bõvebben: Túrablog) |
