Cserháti GPS-túra
Kis csapatunkkal a 9 órás indulásban egyeztünk meg. Mi már fél 9-re megérkeztünk és beneveztük a barátainkat is. Örültünk az ismerõs arcoknak és közben infót szereztünk a túra optimális útvonaláról, lévén kütyüvel kell az ellenõrzõpontokat megkeresnünk. Felhívták a figyelmünket a leglényegesebb pontra: KOCSMAPONT!!!! Persze a fiúk arca rögtön felderült. Mint minden alkalommal most is lelkesen keltünk útra. Janó barátunk közben ismerkedett a GPS rejtelmeivel. Lihegve kapaszkodtunk fel a csúcsra majd le és ismét fel, elsõ pont a Csõvár romjai. Kérdés megválaszolva, majd õrült geoláda keresésbe kezdtünk. A láda nem lett meg, mert régebbi az adatbázisunk és közben a ládát áthelyezték. Hát sorry, így jártunk. Hajrá tovább, mert a kocsmapontot csak el kell érnünk. Átgázoltunk a napraforgótábla szélén, (én közben folyamatosan igyekeztem szépeket gondolni a gazdáról) és berongyoltunk a kocsmába. Épp idõben!!!! Itt kissé megpihenve elmajszoltunk némi elemózsiát és a kapott csokinkat. Tovább és tovább. Társaink már kezdtek fáradni. Dóri lábát a cipõ tartotta fogságban, Janó pedig a hátralévõ távolságot próbálta megbecsülni. (A fele még hátra volt!) A forrásnál meglepõ módon egy szentesi párral találkoztunk. Milyen kicsi a világ. A rövid távolságú kaptatókat és lejtõket leküzdve kiértünk a tûzõ napsütésre. Itt vitt az utunk Nógrádsápra. Érdekes, hogy minden templomot dombra építenek. A templomot elérve és körbejárva picit szusszantunk. Mária-barlang majd 11%-os emelkedõ. Próbálkoztunk a kerékpárosok lestoppolásával, de nem is értem miért nem akartak bennünket elvinni. Milyen puhányok :-)) a 118. km végén!! Az út szélén lévõ szedret megdézsmáltuk, szerencsére pont belefért a gyümölcskúránkba. Utolsó 2 km!! Szegény Dóri itt már mezítláb jött az aszfalton. Janónak is elege volt már az egészbõl, csak érjünk már célba. Nem mondta, de biztosan gondolta. Ismét emelkedõ, ez már az utoló, némi sovány vigaszt nyújtott ez a tény túratársainknak. Megcsinálták, megcsináltuk! Beértünk a célba. Ováció, garatuláció, büszke arcok, kézfogás és fõleg kitûzõ. Vállveregetés, mert a barátainknak ez volt életük elsõ teljesítménytúrájuk. Bízom benne azért nem riasztottuk el õket és legközelebb is csatlakoznak hozzánk vagy bárki máshoz.
Köszönet a szervezésért a túra útvonaláért. Jól éreztük magukat.
Csak zárójelben jegyzem meg: a Csõvár romjaihoz a túra nélkül biztosan nem mászom fel. Pedig megéri: csodás a kilátás és a vár még így romosan is fantasztikus.
Zoli és Teri Hódmezõvásárhelyrõl |
