II. Libaterelõ teljesítménytúra Úri körül, babatáv
Jó régen nem írtam túrabeszámolót, azonban olyan kellemes csalódást jelentett ez a mai túra, amit feltétlenül szeretnék másokkal is megosztani.
A 300Ft-os nevezési díj miatt kis elvárásokkal indultam útnak (vonattal a Keletibõl Sülysápig, majd onnan busszal Úriba).
Leginkább csak az útvonal követhetõségében bíztam, mert a túra nem turistaösvényeken halad. Több kívánságom nem is igazán volt erre a a napra (kivéve az esõmentes kellemes túraidõt, persze).
A rajt Úri községben, a Mûvelõdési Házban volt, ahol meglepõen sok túrázó gyülekezett, és a rajtoltatás gördülékeny, gyorsan ment, számítógépes regisztrációval. Mindhárom táv könnyûnek számít az alföldi terepen, és a legkisebb 8,4km-es távon, amire én is neveztem, különösen sok kisgyerekes család, babakocsisok, kisiskolás csapat, ovis csapat stb. vett részt, jó volt látni.
Az útvonal követésével nem lehetett probléma, mert példaértékûen ki volt szalagozva. A falut elhagyva egy kb. 2 km hosszú, kellemes földúton haladt a túra, amerre a szem ellát, követni lehetett a túrázók kígyózó sorát. Az elsõ ellenõrzõpont egy nagyon szép és népszerû horgásztó partján, a halõr háznál volt. A rajtban kamerázó, fényképezõ fiatalember már itt is volt autójával, és ismételten lencsevégre kapott a pocakommal, így úgy érzem, elég esélyes hogy bekerülök a rendezvény galériájába :)
A pontõrök kérés nélkül, készségesen magyarázták, hogy itt válnak szét a résztávok, és nekem merre kell tovább haladnom.
A tavat félig megkerülve, továbbra is földúton haladtunk a 2. EP-ig, ahol 3 féle csokiból lehetett választani, és málna-és narancs szörpöt, szódát lehetett fogyasztani. Innen, végig az aszfaltúton, nagyon hamar visszaértem a faluba, de útközben még egyszer volt szerencsém találkozni a sajtófelelõssel :) A célban átvettem az oklevelet, sajnos a kitûzõ a vártnál jóval nagyobb létszám miatt elfogyott, ígérték, pótolják, természetesen nem haragudtam érte (reggel 7-tõl 10-ig lehetett nevezni, én 9:20-kor indultam, már eléggé a vége felé lehettem a mezõnynek). Közben a beérkezõk adatainak feldolgozásával párhuzamosan, projektoron folyamatosan vetítették a célbaérõk listáját (!!!)
Hogy némi kritikát is mondjak, az egyetlen fejlesztést igénylõ pont a célban a frissítõ asztal. Minden bizonnyal a rendezõket is meglepte a túrázók nagy létszáma, mert egy kicsit alulméretezettnek tûnt az etetés megoldása. 2 asztalon kitéve 2 bödön zsír, só, 2 kg szeletelt kenyér, és néhány tálban csalamádé, hagyma, paradicsom, és mindenki keni magának, de villa sincs, és mindenki szabad kézzel nyúl a csalamádéba stb. Feltorlódik a sor, és kissé vontatott lesz az egész, plusz hamar elfogy minden, és szólni kell hogy pótolják. Ehelyett talán hasznosabb volna, ha eggyel kevesebb szervezõ foglalkozna a "médiával" , és odaállna az asztal mellé, kenni a kenyeret, hogy gördülékenyebb legyen a folyamat. De a rendezõk lelkesedését és igyekezetét látva, jövõre, mikor már hordozóban hozzuk a babát, biztosan ezt is tökélyre fejlesztik. 9,5/10 pontos túra volt, gratulálok a rendezõgárdának, és mindenkinek ajánlom ezt a túrát, vigyétek a gyerkõcöt és a nagymamát is. |
