A 13-ak
Az idei Förster Kálmán emléktúra (bár nem szeretem az idegen szavakat, de most jól illik rá) extrém körülmények között került megrendezésre. Gyakorlatilag már az egész heti esõzés sejtette, hogy száraz körülményekre senki se számítson még rövid távon sem. Háromnegyed 7-kor érkeztem a kiindulóhelyre, ahol a szervezõk kicsiny ámbár lelkes csapata fogadott. Annak ellenére hogy 6-tõl volt a hivatalos indítás én voltam az aznapi elsõ induló, ami egy kicsit elbátortalanított, de mivel mér egy hónapja elhatároztam, hogy részt veszek rajta így nekiindultam. Az induláskor még bizakodásra adott okot, hogy az esõ csak szemerkélt és tûrhetõ volt. Az indulás után egy negyedórával megindult az égi roham. Monszunszerû esõ zúdult a környékre és a vízálló ruhák sem igazán bírták a strapát. Az útvonal Sátoros helységen keersztül vezetett kezdetben. Sajnos a kõbányához vezetõ úton többször el is lehetett tévedni, mert véleményem szerint a jeleket sokkal több helyre lehetett volna felfesteni. Ezúttal szerencsém volt. A felfelé vezetõ úton a légzést erõsen nehezítõ pártartalom fogadott, aminek leküzdése erõsen lélekpróbáló volt. A kõbánya szép bemutatóhely, de túl sokat nem lehetett látni az elõbb leírt okok miatt.
A terep innen kezdve könnyen teljesíthetõ volt és nem voltak nagyobb akadályok. Az egyik ellenõrzõpontot sajnos meg kellett szüntetni, mert a Medves-fennsíkon nem volt olyan hely, ami alkalmas lett volna pont felállítására. Salgóbányán zsíroskenyér és ásványvíz várta a megfáradt kirándulókat. A salgói vár újabb meglepetést okozott: fent teljes ködben állt a vár, így az itteni kilátás sem okozott sok örömet. Salgótól a kijelölt útvonal egy könnyû kis séta volt a cél felé. Érdekesség, hogy egy volt vasúti alagutat is érint, aminek a története önmagában is megérne egy kisebb beszámolót.
A célban meleg fõtt virsli várta az indulókat. 13-an indultunk és tudtommal mindannyian célba értünk. A körülmények ellenére a túra jó gondolatokat hagyott bennem és ez nagyban köszönhetõ a kedélyes és vidám szervezõknek is. Mivel a rajt a határ túoldalán volt, így a beérkezés után jól esett a hideg szlovák sör.
Jövõre reméljük az égiek kegyesebbek lesznek velünk! |
