Túrabeszámolók


BEAC Maxi / Turista Kékszalag

biborTúra éve: 20102010.09.14 22:12:19

Beac Maxi 110

 


Az esõ napok óta szakadatlanul pityereg. Szombat hajnalban kanalazom a reggelit és nézem a szürke semmit az ablaküvegen át.

Hallgatom a monoton kopogást és olyan izgatott vagyok mintha elõször mennék sétálni. Talán jobban fel kellett volna készülni az esõ ellen. De ugyan mit lehet tenni? Elmulasztottam az elõkészítõ edzéseket. 2010-ben ezek így festenének:

kamáslitól a kalapig öltözzünk teljes harci díszbe, álljunk a kádba; nyissuk ki teljesen a hidegvizes csapot és  rögzítsük  fejünk felett a zuhanyrózsát. Járjunk helyben legalább 10 percig,váltott kezes térképhajtogatással. Majd folytassuk a mozgást egy elõkészített, agyagos földdel és vízzel töltött lavórban és negyedóra alatt próbáljuk meg a lehetõ legtöbb sarat a cipõnkbe- és cipõnkre juttatni. Ha végeztünk  kössünk 1-1 szakadásbiztos zacskót a lábfejünkre vízzel és ízlés szerinti mocorkatartalommal feltöltve éjszakára. Reggel figyeljük szorgalmasan, hogy nõnek - e már az úszóhártyáink.

Amennyiben igen, akár a Beacon is elindulhatunk:)




A hagyományõrzõ bz-rõl Magyarkúton leszáll az utasok 90%-a és elindul a rajtba. Viszonylag kevesen vagyunk és sikerül pár percen belül a meglepetésszerûen osztogatott rajtcsokihoz, depós címkéhez jutni. Rajtidõt iratok,szöszölök, majd a fiúkhoz csapódva elindulok a kéken. Néhány bringást elengedünk a rét elõtt, itt még optimisták voltak:) Pár perc után a K balra patakátkelésre invitál. A máskor nagyobb lépéssel letudható vízfolyás most egész méretesre duzzadt. Sétálós bácsi, Rushboy átugorják, én pedig visszaemlékezve nem túl sikeres iskolai távolugró eredményeimre, inkább a pár méterrel feljebb keresztbedõlt fatörzsön kelek át.

A Nagy- Kõ hegyig visszakettõ, padlógáz..nem igazán lehet sietni mivel a sár hátráltat. Szegény bicajosok kínlódnak mögöttünk, nem bírnak tekerni, de tolni se.. Utolérjük Istvánékat, s a Rokiról ismerõs Brigit. Kereszteztük a síneket, mögöttünk pedig éppen  "elszáguld" a vonat. Nógrádra térdig sár egyenruhában vonulunk be. A  Csurgó forrásnál pecsét, kb. másfél óra volt átérni.  Iszok és irány a Csóvi. A kálvária után tekintélyes patakocska késztet kerülõútra. Jobbról a fák között próbálkozok, lazán átlépem de rá kell jönni, hogy több ága van a vízfolyásnak, két víz közé kerültem:) Viszont arra nem túl mély, a gore tex bírja nagyjából. Az expedíció után visszatérünk a szimplán sáros földútra és elnyel minket az erdõ. Saj - kút elõtt bal lábbal lépek elõször  a patakból kikandikáló kõre, és azzal is akarok továbblépni..csobbanok egyet,befolyik felülrõl, ennyit a száraz cipõrõl. Emelkedni kezd, Rushboyék hegymenetbe kapcsolnak és gyorsan eltûnnek a látóhatárról. A bércen tavaly söpörni lehetett volna a fekete hangyákat az  útról,most egy sincsen. Gázolajszagot érzek az ösvényen, hm ilyen korán képzelõdnék?A Foltán - kereszthez érve elõkerül a szag forrása: munkagépek állnak meredten, körülöttük a felszántott rét, farakások.. nemrég mikor erre jártam találkoztam az erdészekkel: ide hordták a közelben széldöntés miatt kitermelt fákat és innen hordták le a volt mázsaház melletti depóba. Óh, hogy ellcsúfították a rétet.. Gyorsan tovább  dagonyázunk inkább a Börzsöny csúcsára. Délben érünk fel- jó negyedórával késõbb  mint tavaly. A komp miatt még fontos az idõ.A pontõrök fáznak az esõben és kissé furán kérdezik, hogy felmentek Hideg- hegyre? Hirtelen nem tudok mit felelni, miért ne mennénk, útba esik..A rakodóhoz lefelé "kedvenc" lejtõim várnak:)  A th.-ban belenyomom a köv. e.p. helyére a ház  szép, saját pecsétjét becsületpont gyanánt.Adok két puszit Cininek aztán vissza a jövõbe esõbe.


Az inóci vágás most meglepõen jó,majd az inóci réten kérdezem a többieket vajon merre kell menni? Régi K aszfalt, v új K kálvária? István letöltötte a túra elõtt az egyik rendezõ által feltett  tracket, abban az aszfaltos verzió szerepel. Végülis a szint és távadatoknál is. Úgy döntünk akkor aszfalt. Nem akarok rövidíteni, tényleg elgondolkodtató, hogy itt milyen elv alapján melyik út a tuti.Lehetne errõl vitatkozni,de talán tovább tartana megvitatni mint leérni Kóspallagra. Fél2 elõtt már az inóci th. pontján teregethetjük lapjainkat. Kb. 18 km a komp, saccolgatjuk, hogy az 5 vagy a 6 órásit sikerül majd elcsípni. A Börzsöny Szíve fedõnevû vendéglátóipari egység megállásra késztetne, Vaddinót szintén ám arra gondolva, hogy esetleg ezen a néhány percen múlik majd a rév átkelés kihagyjuk és töretlenül haladunk Törökmezõre. Az erdõben hatalmas gombák szegélyezik utunkat. Az esõ hol bekeményít, hol eláll ha nem figyelek rá meg se tudnám mondani, hogy éppen esik vagy sem. Teljesen átáztam már, viszont nem fázok, tûrhetõen meleg van ha mozgok. Törökmezõn a házban kapjuk a bélyegzést. 14:40kor érünk ide, 8 perccel hamarabb mint elõzõ évben.Megeszek egy csokit, ne kelljen cipelni:) A tv-ben Forma- 1, köröznek rendületlen. Sietõsen indulunk tovább. Köves- mezõ elõtt szétszakadozik négyesfogatunk, a domborodó susnyásban a létrák közt finom sár és szederágak marasztalnának.


A Hegyes- tetõ se véletlen kapta a nevét, bár inkább kétszer felmegyek rá mint egyszer le:)  Úgy számoltam, ha max 16:15ig felérünk nyert ügyünk van az átkeléssel. 15:53 - kor már dinnyével és hellyel kínálnak a torony mellett:) Felér Brigi, Vaddinó aki spontán táska takarításon van túl, és egy rasztahajú srác, akit már  más túrákon is láttam:) A dinnye finom és a pontõrök is jófejek:) A héját csak a magasfesz vezeték felett dobjuk át - mondják. István jól megküldi a vezeték felett. Az õr: nem hallottam hogy csobbant a Dunában. - Még nem ért le:) Megeszek 3 szeletet és útravalónak is viszek egyet. Az Ürmös- réten nem látom a tornyot akkora köd/pára van. Lekanyargunk a kéken Nagymarosra, 16:42kor stempli. A rendezõ urak- hölgyek nagyon jó hangulatban vannak, a zene szól, de nem rock' n roll..kapunk kólát és sós- zsíros- vajas- paradicsomos kenyerekkel tömöm magam. Ez az a táp, amit csak jónéhány kilométer megtétele után tudok élvezettel fogyasztani.A lábam nagyjából egészben van, izmaimnak- ha vannak?- semmi baja, csak a lábujjaim alsó része kellemetlenkedik.


Mészáros úr csinál rólunk pár fotót a komp elõtt ahol egy esküvõi menetbe cseppenünk. A násznépet viszik át csinosan, ropogós selyemszoknyákban, öltönyökben, mi pedig sárterepszínbe öltözve virítunk. Sétálós bácsi Visegrád felé a  Dunán jön rá, hogy a túlparton hagyta táskáját. Telefon, a szervezõk jóvoltából a Kisrigóba átveheti majd. Rushboy-jal kilépnek a K-en a kápolnánál már csak a nyomukat üthetjük. A fellegvár emelkedõje nem visel meg, igaz nem túl sebesen hódítjuk meg. A Nagy- Villám felé a K-en néhol rendes félhomály van a sûrû felhõk és lombok miatt. A parkolónál a kocsiban ülõ pontõröket  nehezen találjuk mert egy másik autó éppen eltakarta õket. 17:45kor elindulunk a Barát-halom felé. Csanya sátorban idõzik finomságok társaságában. Az aszalt ananász sikert arat, Lufi kutya szintén:) A becsületpontért köszönet!Vaddinóval  a Pap- rétre saccoltuk a sötétedést, ám ott még nincs rá szükség.Igaz, sikerül kissé benézni a K-et utána és eggyel arrébb menõ úton elindulni az ösvény helyett. Korrigálunk majd az aszfalt keresztezésekor már elõkerülnek a lámpák. Szentlászló elõtt víz csordogál mellettünk - alattunk , de ez a T100-as állapothoz képest csak harmat!


A faluba érve bizony a K és a Z közvilágításban teljesen egyforma:) Enyhe pöceszag, majd Kisrigó ahol van szerencsénk az oldalsó ajtón bemenni mert nyitva van:) 8kor megkapjuk pecsétünket és levesünket. Elõtte elvonulok lábmustrára. Meglepõdök mi rejtõzik a cipõmben: egy elfehéredett, vízben tocsogó lábvégzõdmény. Elõre leragasztottam Leukoplasttal, mivel tudom magamról h ha vizes lesz az én lábamnak annyi.. nagyjából tartja magát a ragasztás.. a sarkaimon  és a lábujjaim között- alatt díszeleg pár hólyag de nem tudom õket kiszúrni annyira puha a bõröm. Jobb híján csak körbedíszítem ragtapasszal, és megnyugtatom magam most élvezzem ki a percet, mert ennél már csak rosszabb lesz. Zoknit nem cserélek, felesleges hisz jönnek a patakátkelések. Elõtte még bekanalazom a leves levét- mert húsos volt és apró húsdarabok voltak benne ahhoz h kiválogassam- nagy pohár boroskólával leöblítve. Sétálósbácsi és Vaddinó maradnak még, Rushboy, István, és mi 2 Brigi visszatérünk az éjszakába 9 elõtt nem sokkal. Az útbaesõ patakokon mindig sikerül simán átjutni némi kerülés- gondolkodás után. Valahogy mindig a közelben terem egy fa, egy kõ ami abban a helyzetben igazi segítséget jelent. Bárhogy is kerültek oda, hálás vagyok nekik ott létükért!:) Sikáros után az elterelt K-en megyünk, a P3 elején valami morgásféle hallatszik amitõl Brigi megijed és egybõl felzárkózva középre spurizik:) Elgondolkodva nyomom az utat fel: mindig meglep ha vki megijed a vadaktól.Mi vagyunk a betolokodók náluk, természetes ha felröffent közeledtünkre-én is lekiabálom a haját az ismeretlennek ha a házamba jön. Sõt:)




Az út kellemesen dõl felfelé és egyre nagyobb a köd. A falu szélén nem aszfaltozunk el a th.-ig szépen elbattyogunk a kövekkel szórt kéken addig.  A ház nyitva, a feltünõen vidám , nem szomjas úr örömmel fogad minket. A pecsétet nem találja, a sót keresi..Megmutatja, hol vannak pecsétek, mi pedig kiszolgáljuk magunkat. 5-6féle pecsét  van, kuriózumok is akadnak - 1984 június 2  természetjáró kiállításavatás  feliratú stb.  :) Azért a Beac- Dobogókõ feliratú is elõkerül.Van zsíros kenyér, egyet megszabadítok fél centis rétegétõl , megsózom - így már egész fogyasztható. Brigi zoknit cserél és ragasztja a kidörzsölt sarkát addig. Összekapjuk magunkat és irány a sárga, ami remélhetõleg nem tûnik el a ködben. Jó passzban vagyok és érzem közelít a határvonal ahol már a talpam- lábfejem akadályozni fog a mozgásban. Szeretnék addig minél messzebbre eljutni.Elõremegyek és pásztázom az éjszakát. Egy rétnél benézem a letérést és megyünk pár percet rossz irányba. A réten egy alig látható ösvénykén kellett balra fordulni, ez 2. jára összejön..majd a forrás után egyre jobban kezd sajogni a talpam a kövekre lépéskor. Fények, Lajosforrás 0:35kor. Ez lakomázós pont: többféle süti és egyéb ellátmány vidít. A csokidarabos muffinnak nem tudok ellenállni, isteni fincsi:) Brigi úgy dönt marad, megvárja a következõket hiába gyõzködjük. Nem tudom mi lett vele utána, remélem beért és sikeresen teljesítette az elsõ Maxiját!


Rushboy-jal és Istvánnal hárman váltogatjuk a jelzéseket Csikóváraljáig. A térkép elõkerül, illetve a másolata. Vadmalac-tól láttam, hogy a Mecsek-Zselicen színes fénymásolt térképrészletekkel milyen jól megoldódik a "melyik térképen van rajta" " hogy hajtsam át úgy h ne ázzon el" problémája.Maga az ötlet annyira egyszerû, mégse jutott eszembe addig. Köszönöm, mindig tanulhatok vmit másoktól:)

Csikóváralja elõtt meglepetés a nem hivatalos piros fényvisszaverõ prizma- eleinte nem  vagyunk benne viztosak, hogy nekünk szól. Majd a ZN egy helyen négyfelé ágazik el, ami nem egy megszokott jelenség.. a parkoló feliratú tábla irányában kibukkanunk a széles útra a sorompó mellé amin sárga fényvisszaverõ mellény virít. Pilis50 igazolja ottlétünket, majd aszfaltozunk a P-on.


Megiszok egy energiaitaltnehogy elkapjon a hajnali kómázás,Csobánka, aztán fel a Kevély- nyeregbe.Tavaly rém hosszú és meredek volt, idén sokkal rövidebbnek és lazábbnak tûnt. Lehet lemosta a sok esõ a hegyet:) Tûz most nincs, 2:53kor pecsét van. Már kimondottan jó leülni, fõleg annak tudatában, hogy a Kevélyre feljönni még csak -csak jó dolog, de lefelé azon a köveken ereszkedni..Gyanúsan hamar leérünk a K-en, pár kõ masszírozza csak meg a lábam. Pilisborosjenõ elõtt kukoricás szélén haladunk, ám olyan messze vagyunk a 6os átlagtól mint Hûvösvölgy:) Rövid felfelé menet a Köves- tetõre aztán bevillan, hogy valójában nem a Kevélyrõl volt rossz ereszkedni hanem errõl a buckáról. A nyavalyás kövek mindig a lábam alá másznak, az efféle wellness- talpmasszázs már nem húzza széles mosolyra a szám. A téglagyár elõtt süppedõs sár kárpótol. A gyár hangosan zúg mintha vasárnap hajnaltájt is dolgoznának benne.El mellette az úton,kutyáknak nyoma sincs. Még egy égbemenetel van hátra a Virágos - nyeregig. Meg kell gondolnom talpam melyik részére hogyan lépjek, ez lefoglal annyira hogy észrevétlenül egyenesbe jussunk.



Aztán végtelenített diafilm:lámpám fénye, néha 1-1 kövön fán K jelzés, ugyanaz a táj ismétlõdik állandóan, mintha körbe- körbe mennénk órákon keresztül.Épp mikor megunnám elérjük végre a büfé fényeit, a réten pedig a pavilon mellett az autóban alvó pontõröket. Leülök a székbe és pecsételek magunknak.Mellettem egy tálcán hagymás- zsíros kenyér. A szél felém fújja az illatát és hányingerem támad tõle. Ránézni se bírok. Az égen fényeket látok, de Dani szerint csak képzelem õket. Ki tudja, pedig nem is ittam :) Fél 6 múlt, már csak néhány km és vége. Elindulunk és fehér- piros szalagok tûnnek fel elõttünk. Jéé, ki van szalagozva a célig az út, kellemes meglepi:) Belassulunk, egyikünk sincs már csúcsformában. Valahol a Határ - nyereg elõtt észreveszem, hogy zöldek a fák és messzire ellátok. Hm, jól bírja az elem. Aztán leesik, hogy kivilágosodott és nem kell lámpázni... Körséta jelzés, játszótér, és házak a láthatáron. Újabb kíméletlen ereszkedés a köveken, libanoni cédrus , aszfalt. Páfrány út, tudom már csak percek kérdése és beérek. Nina jön szembe, aztán a villamos húz el. Az óvodáig van benne vagy 3 méter emelkedõ, ezt legyûrve a célba kell csak befordulni. Itinert odaadom, mielõtt elfelejtem aláírom a jegyzõkönyvet, mert a bajnokságban futam volt ez is végül.


Tavaly ez volt az elsõ 100as túrám, most ez az elsõ túra amit ugyanazon az útvonalon 2.szor  megcsináltam. Nem érdekel, hogy pontosan 108 vagy  110 km és 4100 vagy 4200 méter  benne a szint- teljesen mindegy. Nem érzek elégedettséget azért mert beértem, ám azért, mert a 22 óra akárhány percbõl több mint 20 órán át vizes zokniban- cipõben voltam és kibírtam különösebb behalás nélkül igen.

Lassanként rájövök, nem az a teljesítmény hogy hány kilométert mennyi idõ alatt tesz meg az ember, hanem hogy lerombolja saját maga teremtette gátjait és határait.



Köszönöm a társaságot, a lajosforrási sütit, a pontõröknek a bíztatást és kedvességet, az ágyamnak hogy a túra után olyan sokáig elviselte hogy rajta feküdtem:))