Túrabeszámolók


Piliscsabai Negyvenesek L/XL/ Piliscsabai 20 / Iluska 6

vivi06Túra éve: 20102010.09.20 16:04:45

 Mivel mindenképpen a 20-as távot terveztem, piliscsabai lakosként volt idõm kivárni, hogy elálljon az esõ. Nem siettük el az indulást, így tehát a fél tízkor végre megszûnõ két napos esõzés után alig 10 elõtt rajtoltunk el. A rajtban óriási számú rendezõi gárda várta a rossz idõ ellenére is túrázni vágyókat, és bár alig 50-60 túrázót fogadhattak, töretlen jókedvvel és segítõkészséggel fogadtak minket. Így hát jó hangulatban indultunk neki az útnak, ami Piliscsévig igazán kellemes is volt, a homokos részt szuperül lehetett futni, élveztük a friss levegõt. A csévi ponton a már rajtban megtapasztalt kedvességgel fogadtak. Csakhogy a településrõl kifelé menve út helyett sárpatakot és zúgókat találtunk, amit a kutya ugyan rettentõen élvezett, a cipõmnek pedig már úgyis mindegy volt, de a haladást nem igazán segítette a talaj. A kevésbé járhatatlan részek között egyensúlyozva népes (kb. 20-25 fõs) kiránduló csapat jött szembe, és ez, valamint az elõttünk korábban elhaladó kb. 50-60 túrázó azt eredményezte, hogy egészen Klastrompusztáig még a füves részek is sártengerré változtak. Igyekeztünk futni, de ez semmivel sem volt gyorsabb, mintha gyalogoltunk volna. Igazság szerint két éve jártunk ezen a túrán, és akkor is esett, meg durva sár volt, de ez most mindent felülmúlt.Klastrompusztánál terüljterülj asztalkámmal és nagyon finom házi pálinkával vártak, ami bizonyítottan talán nem segíti a futóteljesítményt, a lelkemnek azonban nagyon jól esett:) A pontõrök itt is szuper kedvesek és vidámak voltak, ráadásul közben a nap is kezdett kisütni. Szóval felfrissülve és vidáman kocogtunk tovább (mostmár csak kettesben a kutyával), jól vettük a szokásos sárga korcsolyázós részt, és vidáman szemléltem, ahogy mindkettõnk lábszára szürkésfekete testfestést kapott. Eltévedni esélyünk sem volt, minden kicsit is kérdéses helyen nyomtatott, feltûnõ és egyértelmû útbaigazítás várt, vagyis futótknak vagy kevésbé gyakorlott túrázóknak egyszerûen ideális volt a szervezés. A Csévi-nyeregben is nagylelkû, bár kissé szomorúnak tûnõ pontõr fogadott, és úgy általában jellemzõ volt, hogy az indulók kis száma miatt megmaradt muníciót a túrázókkal igyekeztek megetetni a szervezõk, ezt pedig érdemes nagyra értékelni Pest közeli túrákon.További csúszkálás és beszélgetés közben közeledtünk Iluska-forrás felé, innen pedig a kedvenc PS emelkedõm következett, amit sokan csak "a Meredeknek" neveznek. Az esõháznál igen ifjú pontõrök vártak, de õk sem voltak kevésbé lelkesek, innen pedig már csak be kellett kocogni a célba, ahol a hangulat (nyilván a napsütés hatására) még tovább javult, bár már a rajtnál is kiváló volt. Az elõzõ két évvel ellentétben mostmár itt is korlátlan fogyasztás volt, és bár nem az ellátásért megyünk a túrákra, azért ki kell emelni, hogy a legjobb alföldi, vagy mindenesetre Pesttõl távoli túrák nagylelkûségét idézte ez a Negyvenesek is.Aki teheti, mindenképp próbálja ki egyszer ezt a túrát, mert nem a legismertebb útvonalakon halad, szerintem mindig szép, és a szervezés egyszerûen csodálatos.