Tihanyi Gejzirit 20 2006. április 29.
Régóta szemezgettem ezzel a túrával, már hónapok óta beírtam a naptáramba, hogy erre biztosan elviszem a családot.
Az idõjósok jól elszúrták a hétvégémet, mert nem akadt a környezetemben senki, akinek ne lett volna tele a nadrágja az esõtõl való félelmében.
Csak tudnám mi a francnak vettem egy csomó esõkabátot...
Igy egyedül ültem kocsiba reggel ötkor, biztos ami tuti alapon, nehogy lekéssem a nyolcas kezdést, ezért logikusan hétkor ott toporogtam az aszófõi állomáson. Szendvics, itóka, mosdó, ezeket váltogattam, mire végre elkezdték kiosztani az itinereket, hangsúlyozva, hogy 8 elõtt ne induljon el senki.
A 4-es sorszámot kaptam, alaposan áttanulmányoztam az itinert és nagyon érthetõnek, használhatónak találtam, úgyhogy a térképet visszaraktam a zsákba és 8 óra 00 perckor elinditittam a GPS-t, meg magamat.
Egy hete próbára tettem magam Albertirsán, egész jó idõt futottam, de ott nem volt emelkedõ, itt meg 700 méter szintkülönbség volt beharangozva, úgy gondoltam, lemérhetem, hol tartok.
Már az elsõ ellenõrzõ pontnál éreztem, hogy a távolságokkal itt is probléma lesz, akárcsak Albertirsán. A Nyereg-hegyi ellenõrzõpontnál 400 méterrel többet mértem, mint at itiner, úgyhogy elhatároztam, ehhez a kb. 10%-os eltéréshez igazítom a tempót, nem az itinerhez, nehogy kifussak a szintidõbõl.
Nagyon szép részeken mentünk, az idõ tökéletes volt, esõ egy csepp sem, napocska idõnként megmutatta magát és az utak is alig tapadtak, nem voltak nagyon sárosak.
Jó tempót lehetett menni, és a Külsõ-tóban gyönyörködve még az emelkedõ is sokkal elviselhetõbb volt.
A barlanglakások elõtt egy alattomos vizes résznél egy kõ kigurult a lábam alól, a két túrabotommal több kárt okoztam a talajban, hogy megtartsam magam, mint amennyit az erózió tiz év alatt rombolni tud.
Izléses pecsét, irány a kikötõ, büfénél hosszú sor, ismerõs arcok a vasútállomásról.
Nem állok be, a GPS szerint az eltérés egyre több, nem tudom a többi szakasz hogy lett mérve, inkább nem kockáztatok. A komolyabb emelkedõk még amúgy is hátravannak.
Az apátságig az emelkedõt jó tempóban birtam, bát meglepett, hogy az itineren 1 km a kikötõtõl az apátság, a büfétõl 100 méterre egy táblán 1500 m van feltüntetve...
Inkább nem is nézem a távolságokat, döntöttem el és húztam tovább az egyébként gyönyörû apátság alaposabb szemrevételezése nélkül az Aranyház felé.
A Belsõ-tónál horgászok igyekeztek aprítani a halakat, kicsit nosztalgiáztam is, hiszen nem is olyan rég még magam is azért keltem hajnalban, hogy kiüljek a partra és nem azért, hogy rójam a kilométereket.
Az Aranyházról gyönyörû a kilátás, sajnáltam továbbmenni, de hát a szintidõ, az szintidõ.
Gyors lyukasztás az Átjáró-barlangnál, háromméteres eltévedés útközben, mert botor fejjel követtem a jelzéseket, ahelyett, hogy a térképet figyeltem volna, de a szembejövõk figyelmeztettek, tréfás kedvû egyének megforditották a táblát vagy eleve rosszul lett felfestve, mert nem jobbra kellett volna fordulnom, hanem balra.
Gyors pályamódosítás és a harmadik kilónyi zsir izzadtsággá alakitása után elérem az esõházat, majd igencsak heves szuszogással magamévá tettem a távot az erdészházig.
Életemben nem ettem olyan jóizûen, mint ott a hagymás deszkát, löktem lefelé a teákat, és arra gondoltam, ennyit nem izzadtam volna le az asszonnyal, nem is baj, hogy otthon maradtak.
Legalább tudtam menni a saját tempómban.
Kinkeservesen megszenvedtem a kiméletlen emelkedõt a Csúcs-hegyig, de a látvány útközben mindenért kárpótolt. Ide, ha törik, ha szakad, el kell hoznom a gyerekeket, mert leirhatatlan milyen gyönyörû a Balaton a magasból!
Bár a szûk ösvények még jobban be lesznek nõve nyárra, de májusban visszamenni még biztosan megéri.
Újra a Nyereg-hegyre érve megállapitom, hogy teljesítve van a 20 kilométer, a gond csak az, hogy több, mint három kilométer van még a célig és 12 50 van. Negyven perc alatt kell visszaérnem, ami normál embernek nem gond, de hol vagyok én attól?
Nyakamba szedtem a lábaimat, idõnként azt vettem észre, hogy szinte futok, de meglett az eredménye a sajgó izmoknak, mert 13 27-kor kicsekkolok.
A végeredmény 23,1 kilométer 5 óra 27 perc alatt, 614 méter szintkülönbséget legyûrve.
Legalábbis a GPS ennyit gyûjtött össze...
Összegezve: Kiváló itiner, ha eltekintünk a távolságoktól, de a térkép és a szakaszok hajszálpontosak voltak, nem lehetett eltévedni ( kivéve egy-két helyet, ha valaki automatikusan ment és nem figyelte az itinert, hogy hol kell letérni )
A kaja finom volt a citromos tea erõt adott és a szintidõ is összejött.
A kardiológusom meg tehet egy szivességet a jótanácsaival...
Februárban kezdtem túrázni 106 kilósan. Ma, az idei 10. túrám után, 96 kiló vagyok és eszem ágában sincs lefeküdni, ha elérte a 110-et a pulzusom... |
