Csík
Ferenc emléktúra, 20-as táv.
GPS-el
mért távolság: 18,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért
összesített szintemelkedés: 470 m.
Végig
esõben vezetve jutottam el a rajthelyre, ahol negyed kilenckor alig
néhány autó volt csak. Egész úton gondolkoztam, melyik távot
válasszam. Végül az esõ és a másnapra tervezett vértesi
útvonal felderítõ túra, no meg az arra ígért még cudarabb
idõjárás miatt a 20-ast választottam. Hiba volt. A 30-asra
kellett volna mennem. Készülõdés közben befutott a Csuka Sanyi
vezette gyõri különítmény. õk természetesen 30 km-en indultak,
így rövid készülõdés és nevezés után egyedül indultam.
Hol
kevésbé, hol jobban esett az esõ, de inkább megszûnõben volt.
Az elsõ emelkedõn jól haladtam. Nem valami combos, de
bemelegítésnek éppen jó. A kék jelzésen alig találkoztam
sárral, de az sem ragadt. Én eléggé az elején indultam, még
szemerkélõ esõben. Lehet, késõbb nagyobb lett a sár. Az elsõ
ellenõrzõ pont után egy kis aszfaltos szakasz következett, amit
hamar letudtam. Kellemes, többnyire lejtõs út és ösvény
következett. Vállus elõtt volt egy kis dzsindzsa, utána egy
kukorica föld melletti lekaszált füves út következett. A faluba
aszfalton ballagtam be. Az ellenõrzõ pontot hamar megtaláltam.
Beszélgettünk egy kicsit. A faluból kijutva, a Z+ jelzés igazán
kellemes, látványos. Az ezt követõ út is az. A zöld jelzésen
végre tudtam szedni egy kis somot is. Addig csak a földre lehullva
láttam, de a fán sehol sem volt elérhetõ magasságban. Egy helyen
letértem balra, hogy megnézzem a Z+ jelzéssel párhuzamos út
minõségét. Egészen jó murvás út. Érdemes lenne biciklivel is
megnézni. Hiába, nem tudok kibújni a bõrömbõl. Bármerre járok
gyalog, mindig nézem, mennyire járható az út montival.
Továbbmenve,
megnéztem a kutyasírokat. Nagyon szépen rendbe tették utolsó
erre jártam óta. Végre teljesen megszûnt az esõ. Elértem a
Büdös-kúti ellenõrzõ pontot, ahol sok láda alma várta a
túrázókat. Pecsételést követõen menet közben meg is ettem a
kapott almát. Egy magaslesnél lecipzároztam a széldzseki ujjait.
A sárga sáv jelzés hamarosan ösvényre váltott. Ezen volt
egy-két meredekebb, de nem túl hosszú emelkedõ és lejtõ.
Kiérve
a murvás útra, rövid séta és egy kis kaptató után megérkeztem
a Berzsenyi-kilátóhoz. Szép a kilátás. Fényképezõgép otthon
pihent az asztalon, csak a tokját vittem magammal, így csak a
telefonommal fotózhattam. Megnéztem a térképet, alig volt hátra
valamennyi kis séta. Lefelé menet két anyuka jött velem szembe,
két kislánnyal, s megkérdezték jó felé mennek-e, mert a célba
szerettek volna jutni. Visszafordítottam õket. Mint kiderült,
tévedésbõl egy kis szervezõi segédlettel, fordított irányba
kezdték a túrát, s már jártak a kilátónál, csak hát az egyik
kislány rájött a sárga jelzésen, hogy ott másfelé kéne menni
s visszafordította a csapatot. Mondjuk a tízes távon indulók csak
fekete-fehér térképet kaptak. A hátralévõ távot együtt tettük
meg.
Nagyon
kellemes túra. Még így nagy esõk után, néha még szemerkélõ
esõben sincs gond a járhatósággal. Sár alig, s az sem ragad.
Kár, hogy az idõjárás sokakat eltántorított az indulástól. A
20-as táv szerintem kifejezetten könnyû, még ilyen idõben is.
Még csak kellemes fáradtságot sem éreztem a végén. Az elõzõ
heti 17 km-es vértesi egyesületi túránk sokkal nehezebb volt,
jobban el is fáradtam. A 20-as távban szerencsére nagyon kevés az
aszfaltos szakasz.
A
túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 500/400 Ft-ért. Színes
térképes igazolólap (saját térképet nem kellett használnom), minden
ponton cukorka, a Büdös-kútnál alma, a célban pedig oklevél,
kitûzõ, csoki és szõlõcukor. Elõfordulhat, hogy sokan morogni
fognak, de szerintem ha a rendezõ nem tud minden távra színes
térképet adni, akkor inkább a rövid távosoknak kellene azt
juttatni. Számukra jelent általában nagyobb problémát a
tájékozódás. A hosszabb távokon indulók, ráadásul általában
visznek magukkal térképet is. Én a magam részérõl nagyon nem
szívesen indulok olyan túrán, amelyrõl nem rendelkezem térképpel.
|