Túrabeszámolók


Pomáz Körül-belül

lükepékTúra éve: 20102010.09.27 17:01:22

Közel a rajt/cél hozzánk, ki tudja milyen idõ várható, egy kis séta jó lesz szombatra... A lábjegyzetben meghirdetett 13+5 km-es távra mentem volna, de Lajos szerint azt nem tervezték be végül, mert nem volt érdeklõdõ, így "sajnos" feltornáztam a terveimet 28-ra. Tkp csak fejben nem voltam rákészülve, ezért minden emelkedõn készültem meghalni, folyton enni kellett (bár ez az általános cukorháztartás-átalakulás miatt), az osszigén elég szegényesen jutott csak el izomba-agyba, és úgy éreztem 1 km/h-val vánszorgok, mégis beértünk szintidõben. :)


Az elsõ szakasz nagyon egzotikus volt, Pomáz kocogóösvényein jutottunk fel a Kevély oldalába, sose járt utakon. Csobánkára örömmel érkeztünk, itt a rövid távosok végeztek, nekünk egy kis motiváció-csoki jutott. Innen kis hullámvasutazás a Holdvilág-árok aljáig (de rég jártam a piros ezen szakaszán!), majd a patakátkelések után egy kis meghalós emelkedõ. Kb. 3x ettem közben, itttam is valamennyit, nézegettem a gombákat. Tudatbeszûkülve még az azért megy. Amúgy rengetegféle gombát láttunk, mondjuk leginkább már öregecskéket, a hétközbeni meleg azért megérlelte õket jól.


A Csikóvár-nyeregtõl szinte vidoran haladtunk lefelé a Cseresznyés-árokig, ami egy tüneményes kis völgy, sûrû fiatalosban kacskaringózó ösvénnyel, késõbb fákon átevickélésekkel. A patak itt is rendesen csobogott, a kutya legnagyobb örömére. Pici emelkedõ a Vasas szakadékig, onnan hátraarc és egy kellemes utazósebességgel megjárható sétaúton Kõ-hegyre. Odafelé menet méláztam azon, hogy de meginnék valami jó kis almalevet, és de kár, hogy itt nem nagyon van a sztenderd gyümölcsleveknél jobb üdítõ (már amit nem delikáteszben, meg szakboltban, meg drága importban kell megvenni), az átlátszó almalevet annyira nem komálom. És lõn, Kõ-hegyi turistaház tart nagydobozos magyar rostos almalevet! :) gyorsan betermeltünk fejenként fél liter almafröccsöt. Újratöltve az energiatartályt a maradék 5,7km a várható aszfaltmennyiség ellenére nem tûnt nagyon szörnyû befejezésnek, még Pomáz szélén is sikerült az aszfaltból lecsípni, és egy mezõn át szalagozták ki az utat a (honfoglaló?) emlékmûhöz. Innen csak saját magunknak köszönhetjük, hogy nem sikerült a kijelölt utcákon leérni a fõútra, szerintem elemi jobb/baltévesztésrõl lehetett szó, de végül eljutottunk a piactérre. Ahol kb. 5 perc keresgélés után kezdtem ideges lenni, mert sehogyse találtuk a célt, és már az utolsó 20 p ketyegett, és amúgy nem vagyok lelkes forgatagi résztvevõ (bár az átlag kirakodóvásárnál ez sokkal jobb volt, sok városi szervezet, intézmény kinn volt). Végül csak belebotlottunk a megfelelõ sátorba, és a leves feledtette a bosszúságot.


Jó rendezés volt, szerintem még jövünk! (és szeretnék egy 20 km körüli távot.. :)