Egy évvel korábbi ígéretemhez híven, idén is ellátogattam a DÖKE túrára, habár most nem kellett az "ÖTÖSÉRT" gyalogolni. Annál inkább szükség volt megtenni a valamelyik túratávot az idei BTT-hez is. :)
Az útvonal leírást átfutva, hamar kiderült számomra, idén ellenkezõ irányban kell megtenni az általam választott 15km-t, a tavalyihoz képest.
Az idõjáráról: A tavalyihoz képest most sokkal felhõsebb volt az égbolt. A tavalyi emlékképek egészen nyárias idõrõl vallanak. Nem bántam a kicsit alacsonyabb hõmérsékletet sem. Jó volt a frissítõ levegõ, fõleg az emelkedõk után.
Kököknyösig illetve a sporttelepig nem is kellett gondolkodni az útvonalon. Komlói születésüként illett csukott szemmel eljutnom a Sikondára vezetõ útig. Itt viszont érhetetlen megfontolásból nem a szalagozást követtem, hanem a gerincen elindultam a Körtvélyesi házak felé, mert tudtam ott van egy leágazó a pihenõpark felé. Hamar rádöbbentem kár volt követni azokat, akik hozzám hasonlóan nem a szalagozást követték. Visszafordultam, mert egyértelmûen mutatta a térkép, hogy a légkábelek alatt kell haladni. Visszafelé tartva találkoztam egy futóval, aki szintén a rossz irány választotta. Szóltam neki, szerencsésebb lenne a szalagozást követni. Követte is egy darabig. Én már óvatosabban mentem tovább. Megtaláltam a sárga szalagot, amely marhára beleolvadt az erdõ fái alkotta környezetbe. Tavaly már ecseteltem nem túl szerencsés sárga szalagott használni. Jobb a piros-fehér, vagy akár a narancsszínû. Mindegy, számoltam arra, lesz még varia a szalagozást tekintve. Beértem az erdõbe, uticél a Laura forrás volt. Az elsõ furcsaság, hogy "Vigyázz ijjászat" felirattal találkoztam. Mondtam magamban, elég jó lesz "éleslövészet" mellett túrázni... Késõbb állatokat ábrázoló táblákkal és még pár "Vigyázz ijjászat" felirattal is szemben találtam magam. A piros kört követve viszont semmi nem gátolhatott abban. hogy elérjem a forrást. No persze tavalyról már ismert volt a járás az ellenkezõ irányból. Az EP-t elhagyva a csokit gyorsan befaltam. és próbáltam kicsit javítani a részidõmön, amit a körtvélyesi malõr miatt elszenvedtem. Egyszer megtréfált az ijjászok széles piros-fehér szalagja, de sikeren eljuttam a Sikondani kempinghez. Itt újabb furcsaság fogadott, méghozzá az erdõben végzett tarvágás. Vadászni kellett a szalagokat, hogy merre is kell menni. Elérvén a piros-zöld együttes jelet vártam mikor is érek a gerincre, ahol végérvényesen különvált a 15-ösök és 30-asok útja. Tudtam egy kellemes erdei séta fog következni. Idén rövidebbnek tünt a Sikonda-Kõlyuki pihenõ szakasz ( mert a visszaút mindig annak tûnik :) ). Kissebb dagonya után jött a jól megérdemelt pihenõ, a Mánfai árpádkori templomnál. Evés-ivás, oszt usgyi tovább. A templomnál futottam össze, azaz a velem futott össze az a futónõ aki korábban majdnem rossz irányt vett a körtvélyesi részen. Pár száz métert együtt mentünk, megbeszéltük a túra buktatóit... Majd a mánfai temetõt követõ kukoricásban Õ futásra vette a formát. El is tünt elég hamar a szemem elöl. Érdekes volt, hogy ahol tavaly puszta szántóföld volt, idén az egész kukoricás volt. Határtetõhöz érvén szintén beköthették volna a szemem, mert a kisujjamban volt a visszaút. A Hétásóknál viszont felhívtam mobilon a rendezõket, mert egy árva lélek sem fogadott. Felhomályosítottak, hogy zsírkrétával kell jelölni az ottlétet. A kréta a fán volt :D, de nem madzagra kötve, hanem csak úgy. Jelöltem és fogtam a sátorfám. Következõ cél Újtelep volt, egyenesen le a gázcsere telepig. Onnan meg csak egy köpés a Kodály iskola. Azt el kell mondanom még, hogy nem sikerült a pamut zoknit felhúznom, hanem egy másikat, amely miatt apróbb hólyag alakult ki bal sarkamon. Nálam egyébként ritka, hogy valahol ne zavarjon a bakancs :).
Összességében idén is kellemesen éreztem magam a rövid távon, kár hogy a végén a célban felejtettem az oklevelem és az itinerem. A kitûzõt kitüztem a pulóveremre, azért nem hagytam el :)
Jövõre ismét bakancsot húzok október elején, ha lesz komlói túra...
|
