Túrabeszámolók


Bakonyi Barangolás

biborTúra éve: 20102010.10.14 20:35:53


Bakonyi barangolás 70


 


Hideg van! – ezzel a gondolattal indulok az iskolából. A Rákóczi téren  -1 fok szerénykedik a kijelzõn.. Pékség fénye és illata csábít feljebb: még fél km-t se tettem meg máris privát  kajapont. Erre bármelyik gasztroturista büszke lehetne: )


Követem a zöld sávot Zirc utcáin a diós patkóval, mire elfogy az aszfaltnak is vége: füves- bokros dombra térítenek a szalagok. A füvet fehérre festette a harmat: örülök neki, mert nem áztatja el a cipõt kapásból a túra elején. A reggeli ködben ahol kell egyértelmû szalagozás és táblák mutatják az irányt. Hamarabb indulókat érek utol; a két Peti vidám társaságában telnek a méterek s éppen a P+ elágnál ér utol minket a vágtatólábúak csapata: ) A Zoltay – forrás innen csak néhány lépés. Ez az elsõ pont, egy óra 10 perc alatt kényelmesen ideértem. Kellemes földutakon haladunk, a köd lassan feloszlik, a dér is eltûnik, csak a pókhálókon csillogó vízcseppek maradnak meg. S persze a keresztbedõlt fák, az átkozottak;  mert fel kell hozzá emelni a lábam h átlépjek felettük. No nem lettem ennyire lusta, csak bal lábam néhány izma tiltakozik a mozdulat ellen bõ 2 hete. Sûrû bokrokon törtetünk át, majd az erdészeti úton ránk találnak a pocsolyák. Beérjük Istvánék kettõsét, õk nem aludtak a rajtban ezért hamarabb tudtak indulni; ) A szurdok bejáratánál újabb e.p. és csoki várt minket. Innen következett az egyik legszebb rész: szeretem a víz&kõ ellentétét , a nézelõdésre és gondolkodásra késztetõ patak menti ösvényeket. Azonban hamar vége ennek és egy réten át megkezdhetjük a szintgyûjtést. Nem túl meredek és nem tart sokáig: a Bakony kíméletesen emelkedik: )


 Irány le a tóhoz, majd Bakonybélbe. Azonban a kezeim még mindig fáznak, ezen a kocsmapont forró teája segít. Rögtön nem tudom meginni olyan meleg, szerencsére Bakonybél se rövid falu, van idõ elkortyolgatni a faluszéli szemetesig. A K+en patak mellett megyünk, kivételesen nem kell rajta átkelni.  Pedig lett volna jó átkelõhely- hiába a megszokás , hogy már minden víz mellett azt nézem hol lehet átmenni rajta: ) A pihenõtõl ismét emelkedni kezdünk, felérve a gerincen megállunk pár kép erejéig a Széchényi- emlékkõnél. Érdekes a felirat nélkül álló kõ az erdõ közepén.. A mûút elõtt meredek lejtõ olyan éles kanyarral, hogy ha valaki fut  bedõlne mint a motorosok: )


Koptatjuk az aszfaltot hátunk mögött pedig bekeményít a napsütés: a Hideg- völgyi ponton lekerül rólunk a felsõ. Pólóban nincs nagy meleg a völgyben az emelkedõ ellenére sem. Elhagyott bányát kerülünk, csinálunk pár fotót  aztán tovább élvezzük a szokatlanul szép, napfényes õszi tájat. Királykapunál rengeteg ember idõz. Beállunk a gyorsan fogyó sorba bélyegzésért, közben a hideg pogácsát magunkhoz vételezzük. Repetázni  lehet, a két pogival majdnem a következõ pontig elfoglalom magam: ) A Gerence pihenõ elõtt a táskámban pakolászva meglepetten látom, hogy a reggel hanyagul beledobott péksüti  fokhagymás- sajtos – tejfölös krémje mindent beborított. Ennyi töltelék máskor háromban sincs.. nagytakarítás után sietõsre fogom, hogy beérjem a többieket. Az esõbeállónál újabb pecsét, s megjelenik a bakonybéli Viktor is akit a fél ország ismer :D


Elindulunk a Kõris- hegy meghódítására,  elõször a P lépcsõin. Rájövünk, hogy „egy lyukkal arrébb” kellene és lemegyünk vissza a mûúthoz. Rátalálunk a P barlangjelzésre és némi sárkerülgetés után jóféle partocska visz az Odvas-kõ - barlanghoz. Szétnézünk, iszunk s a jócskán kellemesebb P-on folytatjuk. A Boroszlán tanösvény tábláinál gyerekcsoporttal, feljebb idõsebb talán szlovák-?- csoporttal találkozunk. Kiérünk a mûútra ahol elcsendesedik a zsivaly s türelmesen felszerpentinezünk a labdás lokátorhoz. Mivel ma nem sietõs, kirándulós napot tartunk, felmegyünk a kilátóba is. A lépcsõkön való fel- le  a selejtes lábam miatt majdnem nehezebb volt mint felmenni a Kõris-hegyre. Lent megmarkolunk még pár nápolyit aztán a „legyünk  túl  rajta” szakaszt kezdjük meg: piszok meredek ereszkedés az Ördög – lyuk barlang mellett. Télen , tükörjégen lenne az igazi.. : ) Kb. itt csatlakozik hozzánk negyediknek Róbert akinek ez az elsõ 70 km-es túrája. A Z kidõlt fás terepre visz, valódi öröm- mikor kiérek onnan: ) Öreg- séd fedõnevû e.p.-hoz érkezünk 15:12-kor. Szûk 4 km aszfaltszaggatás, szerencsére nem uncsi ez sem mert sok látnivaló akad az út mentén: sziklaalakzatok, hatalmas kidõlt fák, leszakított szalagkorlátok..A Z sávon  visszatérünk a vizivilághoz: pocsolyának csúfolt kacsaúsztatókat kerülgetünk. A Bödön – kútnál frissítõpont, még sört is lehetett venni: ) Lekváros kenyér  mellé egyik kedves túratárstól vörösbort kapunk: )   Jóllakottan  pár kanyar a fák közt és rálátunk a következõ pontra: Szépalmapusztára. A leírásban úgy szerepel, hogy a kiskapun megyünk be a területére. Ott mentünk, hiába volt  mellette a 2 méteres nagy kapu tárva- nyitva: ) Néhány szürkemarha legelészik és pihen, a hotelnél fekete marha nagy autók pihennek- tulajjal együtt. "Nomen est omen": az  ellenõrzõponton hatalmasra nõtt almákból választhatunk. Szalagozáson visszatérünk a sárgára, majd egy rétre, ahol szabályos ösvényt lett már kitaposva. Elrágcsáljuk az almát, majd a vadetetõhöz felfelé utolérünk egy apa- fia párost. A srác jól bírja pedig közelebb áll a 10-hez mint a 15-höz ránézésre. Pálihálás elõtt egy furcsa módon fordítva alátámasztott utánfutón akad meg a szemünk : ) Páliháláson gyorsan átérünk, néhány házból áll csupán. Egy kunkor a mûúton és az utolsó e.p.-n vagyunk: Kõ – kútnál este 6kor. Chips, innivaló és nekirugaszkodunk az utolsó emelkedõnek. A móka kedvéért van pár ellenségemmé lett fatörzs itt is. Tündérmajornál hólapát van a ház mellett, ezek már tudnak valamit..: ) A víztoronynál még elhagyunk pár túrázót, sietõsebben megyünk mint eddig. Lámpázni, visszaöltözni  nem akarunk.. Zirc elõtt kifejezetten libabõrcsináló idõ fogad. A reggelrõl ismerõs utcákon megugat pár kutya. A helyieken kabát, rajtunk póló: )  A hõmérõ 12 fokot hazudik.. nem hiszem, hogy olyan meleg lenne.. a térrõl néhány lépés és betoppanunk az iskolába 12 és fél óra után. Igazán kellemes, esõmentes kirándulás volt az õszi, színes Bakonyban. A szervezésrõl csak jót tudnék mondani, valamilyen ellátás szinte minden ponton volt, a leírás, szalagozás is a helyén volt, az útvonal is szép. A társaságért köszönet R. és K. Istvánnak. Robinak pedig grat az elsõ 70-eséhez!