Túrabeszámolók


Pest Megyei Piros - Pest Megye Turistája (teljesítménytúra)

biborTúra éve: 20102010.11.07 20:02:08

PMP 55, Csévharaszt-Szigetcsép



Csévharaszt:  Szabó Józsi szorgosan osztja a nevlapot, mi pedig töltjük padon, a faragott fafejen, vagy éppen ölben. Kivárom a „nyolchuszat”   majd a múlt hétvégén is sokat látott piros nyomába eredek. 55 kilométer, 55 – ös rajtszám: nem tudom ez a számmisztika szempontjából szerencsés vagy sem, mindenesetre jól hangzik.


A falu szélén a 141 méter „magas" Halesznál az ismerõs szín balra invitál, az õsborókás északi részére. Ez a túra szebbik szakasza: körbevesznek a borókák, a fenyõk, a talpam alatt pedig süpped a homok. Ráérõsen megyek, fényképezgetek, néhány perc múlva kettesben maradok az erdõvel: mintha nem is tt-n lennék: ) A csendet az M5-ösön száguldó autók törik meg. Bõ 9 km után egy hétvégi háznál szerencsém, hogy nem bámészkodok nagyon és idõben észreveszem a sacc/kb 2 méter mély árkot.. Az álmodozós turistáknak biztos többet árt, mint az illetéktelen behajtóknak..


A túramozgalom füzetébõl kimásolt leírás így szól: „balra fordulunk és átmegyünk az M5-ös autópályán”. Csak lazán, fürgék elõnyben: )  Még egy darabig erdõ, aztán kifordulok az aszfaltra. A vasúti átjárónál frissítõpont. Retro ropi, szörpi és meglepõen sok ember - lassan felzárkózok a többi indulóhoz. Olyan jó meleg lett idõközben, hogy nekivetkõzök. Jön a nyár: ) Nád Béla mutatja az ócsai szõlõhegyet, oda fogunk felmászni. Nézem, nézem de nem akar dudorodni az a hegy : )


Szántóföld után gondosan mûvelt szõlõk és szalmatetõs pincék sorakoznak kétoldalt. A pincesoron folyik a munka, jönnek – mennek a helyiek. Az ócsai katolikus templom tornya egyre közelebb látszik, s jó hír, hogy a románkori templom még közelebb van: ) Bekukkantok oda is , majd a mellette levõ e.p.-ra. Pecsét, szamócalekváros- vajas kenyér. Ez a szamócalekvár sorozat bejött, vagy három túra óta mindig sikerül kifogni : ) Bubuék a lekvárkínálatot szélesebb körben tesztelik , én maradok a szamócánál. Még egy kenyér és usgyi. Bár ha tudtam volna milyen szakasz jön maradtam volna egy kicsit.. Az országúton kisétálok Ócsáról. A következõ 2-3 km röviden ennyi: hosszú, egyenes, aszfalt.


Közben egy autós megáll és kérdezi hova megyek, elvisznek. Szigetcsépre és gyalog kell mennem.. nyugtázzák, hogy biztos bolond vagyok s elhajtanak. Káposztaföldek veszik körbe az utat, meglepõen erõs szagot árasztva.. Letérés az erdõbe, a bejáratnál halomban áll a szemét. Pár száz méter után átszaladhatok az 5-ös úton. Aztán Híd túl messze van nyári kiadásban: egyenes földút csíkja a pusztában. Széles , tágas a tér.. ugrik be a Bikini- szám dallama. Szûk 3 km múlva mint a délibáb felcsillan a fehér- narancs bólya. A Duna- Tisza csatorna hídjánál két horgász, arrébb egy asztalnál lelkes kisfiú pecsétel, s kérdi : Milka vagy Boci? A nagy kérdést eldöntve magam mögött hagyom a pontot, ám a tájat nem: folytatódik a látványokban nem bõvelkedõ földesút. Alsóványnál a birkák gúnyosan bégetnek.. Petõfi, Petõfi mit nekem alföldeknek káposztaszagú birkása, cserháti lyánynak nincs erre maradása! :  )  Fák rejtenek el a melegben majd a Bugyi – Taksony csíkos betonútján lazítom a lábaim. Sóderbányáknál utolérem Joeyline-ékat, olyan szépen fogalmazza meg a PMP „ingerszegény” szakaszait. Közben a Délegyházi- tavakban gyönyörködhetünk. Házak mögött feketés – szürke füst, Dunavarsány széle. Felveszem ismét a megszokott lépéstempót,aztán  az Üdülõ- soron kicsit visszaveszek. Elágazásban balra felfestve, ám fentebb több sincs belõle. No nem baj, kis kunkorral vissza jobbra ahol van. Kocogósra veszem mert nem esik már jól a gyaloglás a monoton lapos terepen. Dunavarsányban a kicsinosított vasúti megállóban ellenõrzõpont. Banán, hámozatlanul. Két pohár szörppel lekísérem aztán folytatom lábkönnyítõs – stílusban. A vasúti keresztezõdés utáni kocsmából értetlenül szólnak : „ Hát ilyet még nem láttam! Ezeknek fizetnek hogy szaladjanak?!”  Aztán a nap legnagyobb „hegyét” látom meg, gyorsan le is fényképezem. Lovarda, benne két lóval akik a hátsó lábukra egyforma fehér zoknit húztak: ) 51-es úton bõ egy kilcsi, a forgalom elég erõs.. igyekszek gyorsan túllenni rajta, irány a Duna- part. A nap legnagyobb emelkedõje jön, fel kell kapaszkodni a hídra: )  


Átsétálok Szigethalomra, ahol egy játszótéren van a pont. A srácok pecsételnek és várják a váltást. A piros pöttyön visszatérek a Duna- partra. A  naplemente- ceremónia elkezdõdik, színesedik az ég, hattyúk úsznak a Dunán, tükörképek ringatóznak a vízen, csupa romantika, talán csak a szúnyogok hiányoznak a képbõl. Sokára fogynak el a házak és  hamarabb mint gondolnám Szigetcsép szélsõ utcája fogad. A Barátság útja az igazi barátsághoz méltón hosszú. Még egy híd, még egy fogadalom, hogy nem csinálok több naplementés sablonképet. Utolér Rushboy akivel végre kellemes, egyforma tempóban mehetek a cél felé. Besötétedik, de közvilágítás van, nem kell lámpázni. 17 után pár perccel érünk be a népes célba. Tea, ropi, dekkolás a HÉV- síneken  8 óra 45 percnyi alföld után. A PMP-ból maradt úgy 140-150 km, remélem a hiányzó részeket  tt-ken járhatom majd be.. : ) 


pár kép  itt.