Túrabeszámolók


Fehér-Vár-Palota

út+keresõTúra éve: 20102010.11.12 21:06:04

Fehér-Vár-Palota 25/B


Két évvel ezelõtt írtam egy igen kritikus beszámolót errõl a túráról. Most álljon itt dicséretként ismét a beszámolóm errõl a túráról, mert kritika után, ha megérdemlik, illik dicsérni is!


Végre egy túra, ahol kézzel fogható fejlõdés tapasztalható! Gratulálok és másoknak is szíves figyelmébe ajánlom!


Ismét korai keléssel, de most rövidebb utazással értem a kiszemelt táv rajtjába, Iszkaszentgyörgyre. Gyorsan lepattantunk a buszról, hogy a tömeg elõtt nevezhessünk, sikerült. Ismét nagy lendülettel vágtam neki barátnõmmel a túrának, kár hogy a végére elfogyott, ill. hogy elment a kedvem! Na de ne rohanjunk ennyire elõre.


Ami elsõre szemet szúrt, az új jelzések és az elágazókban elhelyezett szalagok, papírok. Ezeknek köszönhetõen Csórig meg sem néztem az igazolólapot. Az idõjárás két év után végre kegyes volt hozzánk, bár úgy is terveztem, hogyha esik, el sem indulok. Már-már annyira meleg volt, hogy nekivetkõztem volna, ha nem lett volna túl macerás. A kõasztal mellett csak elballagtunk, de lustaságból nem vettük elõ a fotómasinát. A kilátónál sem álltunk meg és a kõbányát is gyorsan elhagytuk. Elmentünk az elhagyottnak tûnõ szõlõskertek mellett, majd leereszkedtünk a Szenes-horogba az ismerõs jó meredek lejtõn. Hamar kikapaszkodtunk a völgybõl és pazar látvány mellett ballagtunk Csór felé. Eseménytelenül telt az út Csórig, majd meglepõdve láttuk, hogy kisebb tömeg kapaszkodik fel a Kilátó-hegyre, néhány futó azonban szembe futott velünk a murvás úton. Szóvá is tettem nem túl szépen a változás tényét, feltételezve hogy a változást nem tartalmazza az igazolólapunk, ahogy az másik túrákon szokott lenni. Ezután néztem csak meg az igazolólapot és nagy örömmel konstatáltam, hogy teljesen megújult. Ezúton is elnézést kérek az úrtól, akit lekorholtam!


Ettünk, ittunk, jót mulattunk, majd odébb álltunk. A Kilátó-hegyre kissé nehéz volt felkapaszkodni, de megérte a kilátást és vígasztalt, hogy a bicikliseknek nehezebb dolguk volt.


Hamar elértük az önkiszolgáló ellenõrzõpontot és mivel türelmetlen voltam, sikerült belenyúlnom a bélyegzõ tintába, majd a másik kezemet is összekentem. Nem kicsit, felment a pumpám és egy idõre elment a kedvem a túrától is.


A következõ dombtetõn épp túlélõ versenyzõk oldottak meg feladatot és utolért minket két srác, akik teljesen elbizonytalanodtak merre tovább, pedig szalag is volt, jelzés is. Itt is teljesen új jelzések voltak és ahol kellett volt szalag is, papír is! Ismét leereszkedtünk egy völgybe, majd a Meredélyfõnél felkapaszkodva bélyegeztünk és láttuk a völgy túloldalán a túlélõtúra résztvevõit és a két bizonytalankodó srácot a völgyben. Leereszkedve a Száraz-horogba ismét ellenõrzõpontot találtunk, de nem nekünk, hanem a Várpalota 20-as távnak volt pecsét. Barátnõm azért kért egyet és kapott kettõt. J Ezután jó páran jöttek szembõl, meg is beszéltük, hogyha jövõre nem megy a 40-es táv, akkor a Várpalota 20-ra nevezünk. Érdekes lehet visszafelé túrázni.


Pár kanyar után rosszul éreztem magam, ezért pihenõt tartottunk és itt barátnõm megnyalta a sót! Egy fénykép kedvéért! Kiérve az erdõ szélére megpillantottuk a távolban a Baglyas tömbjét, elég riasztóan hatott. Ennek ellenére hamar elértünk a Baglyas lábához, ahol a pecsét mellé csokit is kaptunk. Ugyan nem ettem meg a csokit, mégis újult erõvel hipp-hopp felkapaszkodtunk a Baglyasra, egy kiszalagozott úton.


Néhány fotó után egy új útvonalon mentünk le a hegyrõl, mások viszont a régi köves úton hagyták el a hegyet. Nagyon tetszett ez az útvonal, bár nagyon ismerõs volt, de délutánig nem jutott eszembe, hogy az Õszi-Burokvölgy túrán ellenkezõ irányból jöttünk ezen az úton.


Az Inotai-víztározónál banánt kaptunk, amivel barátnõm megkínálta a pontõrök kutyáját, aki persze nem fogadta el. J Felkapaszkodtunk a tározó melletti dombra és nem állhattuk meg, hogy ebben a tiszta idõben ne készítsünk pár fotót a távolban magasodó Baglyasról. Gyönyörû volt!


Már csak pár aprócska domb és meredek lejtõ után elértük Várpalota szélét. A célban a megszokott mosolygós szendvicsek és kedves rendezõk fogadtak minket. Frissítés után elsétáltunk a buszhoz, ahol egy régi kedves ismerõssel utaztunk együtt.


Nagyszerû túra volt, kitûnõ rendezéssel! Külön köszönet jár a megújult útvonalért és a sok felújított jelzésért! Köszönöm!