Túrabeszámolók


Cserhát

kockaTúra éve: 20102010.11.13 19:55:40

Csodaszép volt az idõ, az útviszonyok közel sem voltak olyan súlyosak mint legutóbbi ottjártamkor, láttam csinos lányokat, beszéltem régi haverokkal, ilyen szempontból remek túra volt :-)


Az egyik elsõ EP egy kis pincekocsmában volt, és a tulaj nagyon mérges volt a túrázókra, hogy csak jönnek pecsétért, a pancsolt pálinkát meg nem veszi senki. Amikor mi voltunk ott, akkor még csak fenyített, de álítólag a késõbb érkezõkkel már kiabált. Mind1, az elején még jó vicc volt a vén csonti. Aztán Cserhátszentivánnál elbúcsúztam az 50-esektõl, és nagyon jó választásnak tûnt, mert onnantól nem voltak ezren az úton. A hátralevõ 18 km majdnem egyedül. És hát meleg volt sütött a nap, a sár csak helyenként volt ragadósabb mint általában máshol, szóval egy olyan nap, amikor igazán kellemes az õsz. Pár ponton még eldumáltam a pontõrökkel, szendvics, tea, karamella, aztán lassan elindultam a cél felé. Hollókõn a vár után az éttermet úgy ahogy van elvesztettem, de nem tartottam fontosnak, mert alig 1 km az elõzõ ponttól, kaját meg nem rendeltem. Se bója se semmi jelzés. Aztán talán a következõ ponton nem ember lehetett, csak kód, nem derült ki, mert akármi is volt ott, elmentem mellette és nem szólt rám. Így értem be a célba, utolsó két pecsét nélkül, de legalább tetszett az útvonal. A célban a faszi kicsit másként ált a dolgokhoz, mint én. Mondta, hogy így ez nem számít teljesítésnek, úgyhogy csókolom. Egy pár másodpercig filóztam, hogy most ez a tahó csalónak tart... aztán napirendre tértem felette de valószinûleg nem marad jó emlék, mert hazafelé már megint stoner metált kellett hallgatni, mint a fárasztóbb munkanapok után. Valahogy így néz ki a helyzet: vannak, akik sportnak veszik a teljesítménytúrákat, és szigorú szabályokhoz kötik. Mások - mint én - hétvégi kikapcsolódásnak tartják, és ha nincs meg a szintidõ, ha nem írtuk fel az utolsó kódot, vagy nem tudjuk a kisdobos eskü szövegét elejétõl végéig, akkor is eredményesnek érzik a túrát. Még ha a rendezõ nem is ért egyet és aktívan tesz a túra utáni jókedved ellen.


Hát sokáig tökölni nem volt kedvem a célban, elindultam gyalog, a falu határában két pontõr srác felvett, jó arcok voltak, elvittek a keresztezõdésig, ahol már csak pár perc volt a busz. Pedig saras voltam derékig.


Hát ennyi a történet. Annak, aki nem tart egy szombati túrát kemény sportnak vagy versenynek, nem gyûjti a pontot és nem számolja, hogy kinek mennyi van, annak azt javaslom hogy jövõre jöjjön el és nézze meg ezeket a szép nagy legelõket meg kilátást a hegytetõkrõl, de a nevezéssel kár bíbelõdni.