Cserhát 50
Úgy látom, ennek a túrának a kapcsán szokatlanul élénk fórumélet alakult itt ki… Egyébként abszolút ok nélkül, mert teljesen rendben volt ez a rendezvény! De aki csak az itteni hozzászólásokat olvassa, elsõsorban a „koczka” fedõnevû túratárs véleménye és a rá érkezett reflekciók miatt a végén még azt a következtetést vonja le az itt olvasottakból, hogy ez valami problémás, megosztó rendezvény volt - pedig hát dehogy! Igaz, voltak apróbb zözzenetek, de melyik túrán nincsenek? A rendezés abszolút profi volt – bárcsak minden teljesítménytúra legalább ilyen lenne!
Az persze tény, hogy a zsunypusztai kocsmáros, nem volt egy igazán kedves és segítõkész ember (és ezekkel a jelzõkkel most nagyon nem túloztam), ráadásul egyedül úgy telefüstölte azt a pár négyzetméteres kocsmát, hogy a pecsét megszerzése után szó szerint köhögve menekültem ki az utcára... Jobban jártak azok, akik már nem találták ott! :-)
De hogy az arc kicsit bolond, ez feltehetõleg a rendezõknek is egy vadiúj tapasztalat, s végülis honnan tudhatták volna elõre? Mert a tag ránézésre teljesen hétköznapi ember forma, csak amikor többen kérnek tõle egy nap pecsétet, mint ahogy õ azt tervezte, akkor gurul el nála a gyógyszer… De máris olvasom itt lentebb, hogy jövõre õt már kihagynák a rendszerbõl – helyes döntés…
Ha pedig már a „központi fórumtémánál”, a hollókõi Muskátlinál tartunk, csendben jegyzem meg, azért azzal én is egyetértek, hogy miután voltak olyan ellenõrzõpontok, amelyek között majd’ 10 kilométer távolság volt, a várnál lévõ ellenõrzõponttól 600 méterre elég felesleges volt az étteremben újabb ellenõrzõpontot beiktatni... Aki nem kért kaját, annak elég gáz volt beküzdenie magát az egyébként tömött étterembe és hosszú perceket várakozni a sorban egy nyomorult pecsétért… Talán jövõre (ha már bizonyos okokból ragaszkodunk kell a Muskátlihoz, mint pont) lehetne kint az ajtóban egy kód azoknak, akik nem akarnak bemenni – lehet, hogy a vendéglõs sem bánná, ha csak azok mennének be, akik akarnak is valamit odabent, mert annyival is kevesebb sarat kéne utána összetakarítania…
De akár muskátlistól, akár anélkül, szerintem ez egy jó túra volt, kifejezetten jó szervezéssel, persze, lehet néhány apróbb dolgon változtatni talán jövõre, de semmi komoly… A táj kifejezetten gyönyörû, s bár az út néhol nagyon ragaszkodó volt (azaz szinte járhatatlan a sártól), alapjában véve nekem tetszett ez a cserháti nap, s az útvonal is kifejezetten jó lett azzal együtt, hogy valóban nem egy könnyû terep – viszont nagyon szép!
Ha van kedvetek virtuálisan felkapaszkodni a Zsunyi-nyeregbe, nézelõdni kicsit a Zsunyi-patak vadregényes völgyében, vagy körbenézni az alkonyatba burkolózó Hollókõn, a túrán készült képeimet megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu
|
