Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

nafeTúra éve: 20102010.12.07 20:33:50

Bakonyi Mikulás teljesítménytúra, 18-as táv.


GPS-el mért távolság: 18,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 735 m.


Leparkolást követõen, kissé elhúzódott a készülõdés, mivel az egyik kamásli zipzárja egy istennek sem akarta tudni az igazat. A nevezés elég hamar megtörtént, s a gyönyörû, hideg, havas téli idõben, frissen neki vágtunk a táv teljesítésének. A falu táblánál rögtön el is akadtunk, mert le kellett fotózni egy hóval fedett padot, valamint megszabadultam egy réteg ruhától.


A faluból kiérve nagyon jól haladtunk, a már kitaposott csapáson. Jókat derültünk a hóba karcolt üzeneteken. Rövidesen a Töbör-hegy oldalában kaptattunk, s sorra elõztük meg a nálunknál kényelmesebben haladókat. Merci, a tizenegy és félévének megfelelõen számon tartotta, hány embert elõztünk meg, s nagyon örült, hogy bennünket viszont csak egy hosszútávos került ki, ami nem számít. Gyorsan megérkeztünk az elsõ pontra.


Megegyeztünk, az Ördög-árok alsó végénél eszünk egy kicsit. A völgybe leereszkedésnél utolértük Dombi Janiék csoportját. Kellemetlen meglepetés, jócskán folyt a víz az Ördög-árki-patakban. Végül is számítottam rá, de hogy ennyi! Nem lehetett simán átgázolni rajta. Nekem nem is sikerült száraz lábbal megúsznom. Egy rossz lépésnek köszönhetõen, jobb lábbal fél combig merültem a vízbe. Partra vergõdés után zokni csere, illetve egy tavalyi térdgyulladásnak köszönhetõen nálam lévõ szélálló térdmelegítõ felvételét követõen ettünk egy kis szendvicset, teáztunk, s továbbindultunk. Az átázott nadrágszár pillanatok alatt megfagyott. A kívül-belül bõr bakancsot dicséri, hogy mire a Mikuláshoz értünk, már egész komfortos volt a lábamnak, a célban pedig nem kellett zoknit cserélni, olyan száraz volt, pedig elég sok vizet csavartam ki a levetett zokniból, amit persze ott is felejtettem a hóban.


Már elõre tartottam az Ördög-gát fölötti négy patakátkeléstõl, amibõl kettõ, jó idõben sem könnyû, mivel sziklamászással is jár. Végül is nem lett gond, hiszen egy újabb patakátkelést követõen a kitaposott ösvény fölvitt a hegy oldalába. Néha elég izgalmas volt. Mercike esett is kettõt. Miután én is elestem, megjegyezte, kettõ-kettõre állunk. Nemsokára újabb elõttünk menõ csoportot láttunk meg. A nagy hátizsák, meg a kötélcsomó láttán találgattam, csak nem sziklát akarnak mászni az Ördög-gátnál? Két-három kidõlt fánál értük õket utol, amin látszott igen nehéz lesz átvergõdni, a nagyon meredek hegyoldal miatt. Mikor úgy döntöttem, a tövük fölött kerüljük meg a fákat, szóltak, lepecsételnék az igazolólapokat, mert õk lennének az Ördög-gáti pontõrök, s most, mint mozgó pont üzemelnek.


Pecsételést követõen elég nehezen, fõként négykézláb följebb másztunk, s egy kicsit lankásabb részen gyalogoltunk tovább. Egy sziklakiszögelés után lenézve láttam, most hagytuk el Ördög-gátat. Szerencsére a frissen kitaposott ösvény nem ment le az árokba, így azon maradtunk.


Egy fiút és apukáját értük utol. Krisztián hozzánk szegõdött, lehagyva a térdproblémával küszködõ papát. Beszélgetés közben kiderült, õ is fehérvári, mint Merci, egyidõs is vele, s a sportban nagy rivális iskolába jár. Az árok fölsõ végénél újra utolértük Janiékat, s azzal a lendülettel le is hagytuk õket. Eddigre észrevettem, ha én mentem elöl, akkor Merci le-lemaradozott, míg ha elõre engedtem, akkor igen csak kapkodhattam a levegõt, hogy tudjam tartani vele a lépést. Ezt el is mondtam. A Zörög-hegyre vezetõ kaptatón szólt is, engedjem elõre, mert ilyen meredek emelkedõn jobban szeret elõl menni. A hegyrõl levezetõ lejtõn, meg beszólt, menjek gyorsabban, mert mindig rám kell várnia.


Vissza az idõrendhez. Krisztiánnal együtt hamarosan elértük a Mikulás pontot, ahol nagy élet volt. Percekbe telt, mire megkaptuk a pecsétet, a csoki mikulást és szaloncukrot. Szendvicseztünk egy kicsit, ittunk egy kis teát, s irány tovább. A Gesztenyéshez vezetõ szakaszon valahogy nagyon lassan járhatónak bizonyult az ösvény. A lábnyomok ritmusa is nagyon rossz volt. Ráadásul öltözni sem gyõztünk, mert cudar hideg észak-nyugati szél fújt, mint mindig. Majd lefagyott az arcunk. Mercinek volt is egy holtpontja. A kilátás viszont klassz. Néhol szinte világítottak a ligetek, az alacsonyan sütõ nap fényében. Nagy nehezen elértük végre az erdõt. De jó meleg volt ott! Mármint a fennsík hideg szeléhez képest.


A ponton Istvánék értek utol bennünket, valószínûsítem, az 50-es távot teljesítették. Egy újabb érkezõ éppen cikizte õket, mert hogy a fönti ösvényen mentek, s szerinte ez szabálytalan teljesítés, ezért dobják el az igazolólapjukat. Istvánék visszavágtak: miért õk lent mentek az árokban? Ha igen akkor õk dobhatják el az igazolólapjukat, mivel hiányzik róla az Ördög-gáti pecsét, mert a pontõrök fönt tanyáztak a hegyen. Ez is megvolt. Kis pihenõ, s gyerünk tovább.


Szerencsére a Károly-lak felé vezetõ részen jobban járhatónak bizonyult az ösvény, mint a Gesztnyésig, így igazán jól haladtunk, ráadásul gyönyörû volt a behavazott fenyves is. Megelõztünk egy 6-7 éves forma kisfiút, aki szintén a 18-as távot teljesítette. Igen csak jól ment, bár ez a kicsit monoton szakasz már nem esett jól neki.


A Zörög-tetõre vezetõ kaptató meredek része elõtt egy kis legális dopping: egy sport szelet. A kisfiúék majdnem beértek bennünket. Jókedvû énekléssel már jobban ment neki, tehát valószínûleg a monotonitás lehetett a gond. A kaptató teteje közelében megálltam, mivel a lenyugvó nap fénye szép rózsaszínesre festette a fák jeges ágait. Csodálatos látvány. A hegyen hamar elértük a következõ ellenõrzõ pontot, ahol Merci egy újabb sportszeletet helyezett biztonságba, megittuk a maradék teát, s már szaporáztuk is tovább a lépteinket. Merci alig várta, mikor érünk már az ígért meredek lejtõhöz, mert csúszkálni szeretne. Én nem vártam annyira, de csak elértük. Merci szerint sajnos nem volt elég jeges, így nem tudott úgy lecsúszni, mint várta. Számomra viszont nem volt olyan vészes a lejutás, mint amennyire féltem tõle. Itt páran megelõztek bennünket. A lankásabb részen Merci lefutott, nehezményezve a lassúságomat. A falu határáig párszor „aláírta” a hegyet a túrabottal, útbaigazító nyilakat rajzolt. Jól szórakozott. 


Az utolsó pontnál balról kerültük meg a sziklát. Megkaptuk az utolsó ellenõrzõ pecsétet. A P+ jelzésen utolértük Jakabék trióját (a túrabeszámolójából és a fotóiból derült ki, meg persze az is, hogy a túra elején az általuk készített feliratokon mosolyogtunk olyan jókat), majd a meredek lejtõnél el is húztunk tõlük.


A templom kert után egy utolsó aláírás a hóba (én is kedvet kaptam rá), s ráfordultunk a célegyenesre. A cél elõtt Merci megjegyezte: „Jó kis túra volt.”


A célban rövid sorban állást követõen megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt, valamint amikor mondtam, hogy az elázott igazolólappal, valamelyik utolsó EP-n kiránthattam a zsebembõl az italjegyet, kaptunk helyette újat. Megittuk a teát, s hazafelé vettük az irányt.


Nekem nagyon tetszik ez az új 18-as táv. Aki egyszer is járt az Ördög-árokban az tudja, még nyáron sem túl könnyû, viszont a csodálatos látvány kárpótol a nehézségekért. A Bakony legszebb részei közül érint egy-kettõt (Ördög-árok, Kõ-árok, Kõmosó-völgy, a cseszneki rész, Cuha-szurdok és a Zörög-hegyrõl levezetõ rész. Persze távja válogatja.). Az Ördög-árok leküzdése fönt a hegyoldalban sokkal könnyebbnek bizonyult, mint amire számítottam. Könnyebb, mint nyáron lent a völgyben. A kiírástól való összesített szintbeli eltérés is ennek a hullámvasutazásnak köszönhetõ. Ráadásul körtúra, tehát nem kell tömegközlekedéshez igazodni. Szerintem már régen hiányoztak ezek rövid körtúra távok. Mielõtt a kiírást elolvastam volna, azon törtem a fejem, megkíséreljem-e a gyerekeket rábeszélni a 30-as távra, de azt azért még hosszúnak véltem 10-11 évesek számára. Elolvasva az új távok útvonalát, rögtön eldöntöttem, ez kell nekem! Mindkét új táv nyomvonalán, kicsi eltéréssel vezettem már egyesületi túrát. Ilyen szép téli idõben ritkán van lehetõsége túrázni az embernek Magyarországon! Vastag porhó, jégkéreggel bevont, hóval megrakott faágak, ragyogó napsütés, kék ég!


A túra ár/szolgáltatás arányát tekintve a drágák közé tartozik. 1000/900 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólap (saját térkép nem feltétlenül kell). Ez évben sokkal jobb térképet kaptunk, mint az elõzõ években a térképvázlatok voltak. Ahogy az elõzõ években, úgy most is, minden, az Ördög-árkon keresztülmenõ táv igazolólapja tartalmazta a túra nehézségére és veszélyességére vonatkozó figyelmeztetést. A pontõrök minden ponton tudták, kinek merre kell menni. A gézaházi ponton pici csoki mikulást és szaloncukrot, a célban pedig emléklapot, kitûzõt, a szokásos felvágottas, savanyú káposztás szendvicset és teát kaptunk.