BOCS, DE A RENDSZER LEVÁGTA A LEJJEBB OLVASHATÓ BESZÁMOLÓM FARKÁT, AMIT MOST ITT KÖZLÖK.
Jöhetne már ez a nyavalyás körforgalom. Helyette részeg pár jön ki az egyik kapun. "A" betût formáznak, ahogy támogatják egymást. Nehezemre esik kerülgetni õket. A másik oldalon meglátom a tavalyi cél utcáját. Azt ígérte a néhány napja frissített honlap, hogy innen már nincs messze az idei cél. Bár má' látnám! Hirtelen mindenfélével teleaggatott kerítéshez érek. Igeeen! Ez a cél, az egy sorba ki nem férõ nevû általános iskola. De minõ borzalom: a kaputól a bejáratig egy hosszú betonjárda vezet FELFELÉ. Megdõl minden, a lejtõkkel, emelkedõkkel kapcsolatos teória: Csinálhatsz bármit, de a budaörsi célba csak emelkedõ leküzdésével juthatsz be. Ez úgy igaz, mint ahogy a paralellák a végtelenben találkoznak. Lehet ellenõrizni! 01:14, benyitok. Itt már mindenki friss, fiatalos, a hangulat emelkedett. Mátéra fókuszálok, még el kell jutnom az asztaláig. Közlöm vele, hogy már kilométerekkel ezelõtt vágytam a látványát. Ezért rögtön ad egy oklevelet, egy zománcjelvényt és egy pár, a bokarésznél piros P85 felirattal ellátott férfi zoknit. Szuper! A folyosón már vár Spot és két felnõtt fia. Õk is gratulálnak. Az etetõben Spot már elõkészítette a terepet, hogy gyors virsliztetés után mielõbb autóba szállhassunk. A múlthetivel ellentétben (ÉGER-VÖLGY 40) most valódi roppanós virsli kerül a fogam alá, kellõ mustározottsággal. Szívesen maradnék még beszélgetni, fürdeni az eufóriában, de inkább a házhozszállítás luxusát választom. (Mint tudjuk: Gyarló az ember.) Búcsúzáskor azt kívánom, hogy jövõ ilyenkor úgy a rendezõk, mint a résztvevõk olyan jó erõnek, egészségnek örvendjenek, hogy mindenki »felhõtlen« örömét lelhesse a következõ PIROS-ban...
Ottorino |
