Wass Albert 44
Amikor Vagdalt beírta a fórumra, hogy seprûket keres egybõl kaptam az alkalmon, úgyse csináltam még ilyet!:)
A plébánia udvarán áll a sor, bentrõl pálinkaszag jön ki a nevezettekkel. Megvárom kint a roham végét, közben rövid idõre vigyázhatok egy aranyos, szófogadó magyar vizslára. Ha lenne kutyánk, nekem is ilyen kéne! Feltûnik egy „bokamagas” palotapincsi, késõbb belegondolva több helyen nagyobb volt a sár mint a kutya. Sok ismerõs és ismeretlen megfordul a plébánián, többen rámköszönnek, egyikük megkérdezi: te jöttél Romhányból? :)
9 körül, jó fél órával a 44-es rajtidõ vége után indulok. A Borbély-hegyre felfelé próbálok jó közeli képeket csinálni egy fehér bogyós növényrõl; inkább kevesebb, mint több sikerrel. A kilátónál Muzsla pecsétel, beszélgetünk kicsit, a távolban felhõk gyülekeznek. Zoncsi befut, õ utánam indult pár perccel. Ma már nem akar többet látni: ) Tovább Magyarkút felé, útközben egy használaton kívüli teafõzõt mellõzve. Közel a „civilizáció”. Pár csepp esõ esik, vagy csak a fákról hull a víz. Felnézve mindkettõ esélyes.
Az üdülõtelepen lefotózom az egyik ház udvarán lévõ madáretetõ- palotákat. A pontra érek, 5 km alatt a zárásidõ utáni fél óra 10 percre csökkent. Olahtamáséknál ekkor még bõven akad csoki, /bár KOLBÁSZ-szal is kínált:) / egy epreset pusztítok el. A „BEAC-os rét” mellett kezdõdik a sár. A patakon átkelést könnyû kivitelezni a keresztbe döntött faágakon, kárpótlásul a túloldalon iszappakolással kényeztethetjük a cipõket. A kõ-hegyi pihenõig kiélem nõi mivoltom, be nem áll a szám:)
A „helló, szia, bocsi, köszi” helyett ráérõsen beszélgetve, olyan 4-es átlaggal sikerül felérni 11 után. Leülök a padra, a pontõrrel elbeszélgetünk a jövõ heti Magas-Börzsönyrõl, két idõsebb úr is csatlakozik; HP51?- teszik fel a kérdést. Felkészült túrázók, stampós poharuk is van.
Kipihenve az út fáradalmait:) 11:40 körül indulok tovább. Kéktúrázók küzdenek felfelé, a Vác- Bgy. vasútvonal keresztezése után hallatszik a déli harangszó. Nógrád széle feletti dombon muszáj megállni: eszméletlen szép, 5 csillagos a kilátás. Sötétkék – fekete felhõk, alatta fehér felhõk, közte az égbolt kék színe, a Magas- Börzsöny oldalait vakítóan süti a nap, a nógrádi vár és templom fekete sziluettjével. Fotózok, túl erõs a kontraszt hogy lehetne a látványt rendesen visszaadni?! Jó néhány képet lövök, aztán elõre nézve lesétálok az útra. Szájtátás közben néhány vízbe lépés összejön, de kit érdekel, ha ilyen szép látvány fogad? Az utcában szembejövõ 28-asok köszönnek, kívánnak jó utat, majd a vasútnál K. Osziék pontja. Megkapom a Vulkántúrán NHH-n felejtett kesztyûm, még egyszer köszönet a megõrzésért!
Hiánypótló kiadványt is a kezembe nyomnak: a Börzsöny Akciócsoport 2011-es túráit. A sokat vitatott Horthy emléktúrával. Drégelypalánk, átkelés kenuval az Ipolyon- Ipolyhídvég, Ipolyfödémes,Medve-kút, Ipolyság, Tesmag, Drégelypalánk. Nagyrészt ismeretlen, egyedi útvonal, az Ipolyon átkelés: elég érdekesnek hangzik! Ha szabad lesz az az áprilisi hétvégém mindenképp ott a helyem! A finnyáskodást, meg a politizálást meghagyom azoknak, akik szeretnek ilyeneken rágódni, én jobban szeretek túrázni: )
Itt is elidõzve, egy órával a rész- szintidõ lejárta után indulok tovább. /Ahhoz képest, hogy féltem mit fogok kezdeni azzal a sok szintidõvel..=) / A Csurgó- kútnál mindig a Börzsöny oldalait néztem eddig, s a „mikor érek Csóvira?” –kérdéskörön járt az eszem. Rengetegszer jártam itt és még soha nem pillantottam oldalra a forrástól néhány méterre: elõször látom meg, hogy a kis domb tetején áll egy kereszt..
A patak meglehetõsen széles, esélyem sincs átugrani. A gázlón találok egy olyan helyet, ahol csak 10-15 centis, lábujjhegyen átlépdelve szárazon megúszom a kalandot. Nógrádtól kell a szalagokat szednem, begyûjtök párat. Elõször a túrán nincsenek körülöttem emberek, az indulók java már Királyréten túl járhat. A Béla-rét elõtti zöldön a víz és a jég az úr. Titanic- effektnek nevezem magamban, hogy megyek az út közepén a „jégtáblán”, érzem víz van alatta, a jég viszont fenntart. Tök jó!: ) A következõ jégdarab nem tart, süllyed a vízbe velem együtt. Cipõbe víz felülrõl be, ennyit a belül tiszta vagyok és száraz érzésrõl. Kilépek kicsit, faragni kéne az órás hátrányon.
Éppen a zöldrõl való letérés helyén nagyobb csoport túrázó áll. Kérdezgetem õket, hátha eltévedtek, ám csak térerõt keresnek, felemelt kezeikben a telefonnal.
Néhány száz méter, pár A4es lap, és a Fatornyos elõtt vagyok. A parkolóban stabilan tartja magát a jég. Bent meleg, ketten gulyásoznak. Csak egy teát kérek, nem akaródzik levest válogatni. Vagdalt az eddigi szalagokat kiüríti, pecsét, majd 14 után indulok tovább Király-rétre. Ami elvileg eddig tart nyitva. Ne kelljen sokat várni rám, belehúzok. Jó fél óra múlva találkozok a szembejövõ pontõrrel, elmondása szerint reggel jég volt itt. Nyoma sincs. Hárman voltak az utolsók és rég elmentek, szerinte nem fogom õket utolérni. Ennyi infó után tovább csúszok felfelé. Verõfényes napsütés némi mocsárral, a réten sárga- feketébe öltözött ember fut szembe, megáll a vízben és telefonál.Úgy látszik ma nagyon telefonálhatnékjuk van az embereknek. Kérdezem, privát járatban van.
Durvul a dagonya, megváltás a patak cipõimnek. Tisztára áztatom, a következõ métereken persze újra sárba öltözik. Még egy patak az Inóci – rét elõtt. Szeretek patakátkelni: ) A turistaház mellett az új kéken tovább. A bozótosban ragaszkodik hozzám valami szúrós bokor. Kiszakítja a szalag- és papírgyûjtõ szatyrom a nyavalyás. Összefogom, újabb patak. Stabil fatörzs, sima ügy. A Kálvária- dombig húzós kaptató hátráltatja a sietést. Fent jó kilátás, fotó. A stációkon túl két helyi tipeg felfelé, mosolyogni valóan húzzák a szájukat a dagonyára: ) Börzsöny Szíve elõtti padoknál lekapom az A4est, majd bent a pultostól kapom a pecsétet. 15:30-ig van nyitva hivatalosan a pont, pár perc híján pontosan értem oda. Ennek örömére egy sör belefér, persze citromos nincs.
Feltöltõdve elkap a harci kedv, kocsmából ki, irány K+-en a Tar Péter- hegy. Néhány fehér szalag, sárga szalag 1 fotó menet közben. Mindent beleadva húzok felfelé, kiköpöm a tüdõm, megint kanyarodik a piszok,hol a sorompó, folyik a víz a hátamon és a lábaim alatt, megpusztulok hol a teteje, de k* jó így állat módra felmenni, szalag le, stop. 2,75 km a tetejére, 175 szint,18 perc a kocsmától. Hûû, de jól esett! Hátrány letudva, ha így folytatom marad egy csomó idõm Szokolyán: )
Kanyar lefelé, szalag itt- ott, fiú-lány páros elõttem. Rég láttam embereket! Utolérem õket; 44-en? Igen. Na akkor stop, seprû nem elõzget. Innentõl velük megyek tovább. Nem akarok hajcsár lenni és idegesíteni õket, hagyom menjünk csak az õ tempójukban. Olyan 5-5,5 körül mehetünk lefelé, szerencsére semmi baja a lábuknak. Sötétedni kezd, a falu elõtti réten egy utolsó képet csinálok. Aszfalt, nem bánom. A Büfé fedõnevû kocsmában a két pontõr lány megörül nekünk. Itt minden résztvevõ áthaladt, pecsételhettek pár százszor.. 15 perccel a hivatalos zárás után érünk oda, pecsétet elteszem itt is és elõkaparok valami csoki- töredéket a táska aljából. Ketten leülnek, megisznak egy kólát, a tv-ben retró zenék mennek, a pultos hölgy takarítani kezdi a behordott sarat.
Kilépve hûvös van, lámpa elõ. Ráfordulunk a Társa- mezõre, villanyoszlopról papír le, a lámpámban haldokló elemet kicserélem a fényképezõgépben lévõre, s lõn világosság. Megyünk tovább, a fûben, elég tûrhetõ a talaj. Emlékszek, Vagdalt azt mondta ne utáljam nagyon itt elég sok szalag lesz. Egyet se látok, nagyon gyanús. Feljebb van egy ami jobbról jön be, itiner olvas, óh, elk..tam! A párnak mondom menjenek csak, vissza kell szaladnom leszedni, mert a jobb oldali úton voltak..mi meg a sármentesebb, baloldalin mentünk addig. Sár – szörf le, majd fel. Hiába, aki hülye menjen kétszer.
A sárra nem is figyelek, csak a szalagokra, néhány a fûbe taposva, vagy a sárban tipródva hever. Remélem egyetlen sunyi bújócskázó se maradt ki. Villanypásztor, tanya, erdõ széle. Most nem nézem meg, van-e benne áram..:)
Csattogónál pecsét zacskóban a fára erõsítve. Ezt is leszedjük, innen 2,8 km a cél. Lefelé a mélyúton a finomra dagasztott sáron igencsak meglátszik, hogy elhaladt erre pár száz ember. Az útvonal jól be van biztosítva, sok papírlap és szalag vezet le Verõcéig. Egy famentes helyen lenézve Verõce égboltként néz vissza, minden lámpa egy- egy csillagként fénylik. Kiérünk az erdõbõl, aszfalt , egy utolsó emelkedõ. Felérve balra át, tavaly ezt a letérést néztem be.. Két parkoló autó közötti fán szalag csüng. Az emlékpark mellett sötétben haladunk el, majd a plébánia kapuja elõtt utolsó szemét, biztos egy végelgyengült nem bírta tovább cipelni arra a 10 méterre. Az ajtó elõtti zsákba szemét, üveg kidob s belépek a majdnem üres terembe. Vagdalt és Pygmea bírja még a strapát. Bár tükörjég, felhõszakadás nem volt, a sárnak köszönhetõen Husi túrarendezõi hírnevén nem esett csorba:)
Érdekes, mennyivel másabb élmény így a túra, változatos volt a ráérõs üldögélés és a rohanás, játék a szintidõvel, jól szórakoztam. Máskor is vállalnom kéne ilyesmit!:)
Ui.: Verõce, v.á.-on este túra után: „ Figyelem a 2. vágányon Budapest Nyugati felé személyszállító vasúti jármû közlekedik..” Buliból buliba menõ tizenéves srácok: és a vonat mikor jön? =))
44 kép a Wass Albert 44-rõl:
|
