Pilisvörösvártól - Biatorbágyig
A Fóti-Somlyó utáni elsõ túrámra nagy nyugalommal készültem: napsütéses idõ lesz, a vonatok menetrend szerint járnak, a túra útvonalát a pátyi mûútig ismerem, nagy baj nem lehet. Mégis lett!
Az esztergomi vonatot - számomra ismeretlen okokból - megrövidítették, így az induláshoz késve érkezõk illetve a közbeesõ állomásokon felszálló sporttársak nagyon testközelrõl vehették egymást szemügyre. Vörösváron szinte az egész szerelvény kiürült.
A túra szervezõi, dicséretükre legyen mondva, derekasan állták a rohamot az állomásépület parányi helyiségében. Kis sorbanállás után útnak indulhattam. A menetsebességgel nem is volt semmi gond a zsíroshegyi képoszlopigig, de ott a helyes jobbzöld Nagykovácsi helyett a balzöld sávot választottam és uccu neki vesd el magad, meg sem álltam Solymárig, ott is majd a Szarkavárig. Két lehetõség maradt: 1) felszállni a 64-es buszra a Templom téren és meg sem állni hazáig, vagy 2) visszahúzni a kályháig, azaz a Zsíroshegyi nyeregig és felvenni a jobbzöldet.
Nemhiába jellempróba ez a Kinizsi-túra, az utóbbit választottam, viszont kellettek ehhez olyan remek túratársak, mint Dénes, Tibor és Ricsi. Ha õk nem tartják bennem a lelket, kiszálltam volna a versenybõl. De eljutottam a biatorbágyi célba és ezt csakis nekik köszönhetem.
A szervezõknek gratuláció a rajtoltatásért és a célbani juttatásokért.
| 