Kedves Barátaim!
Idén elõször vettünk részt a Szent László túrán. 4 fõs kis vidám csapatként végtunk neki ennek a kis télûzõnek is tekinthetõ (hiszen farsangi idõszak van) túrának. Az idõjárás kegyes volt hozzánk és csapadék nem hullott. A vasúton Salgótarjánból Tar felé már elég szép számban jelen voltak az aktív természetjárók. Érzékeny orromat a vonat hátsó részében meg is csapta ama bizonyos erjedt gyümölcslé 50 fokos illata. No persze mire jött a kalauz gyorsan eltûnt az itóka. Ejnye-bejnye.
Tarra szinte egyszerre érkeztünk meg Dóriékkal. A kicsiny vasútállomás talán 20 éve nem látott ekkora tömeget. (No persze az elõzõ túrákat kivéve) A sarokban található kályha és a füstelvezetõ csõ sajátos hangulatot kölcsönzött a kis épületnek. Békebeli hangulat hm... . A nevezés megtörtént és indulhattunk is utunkra.
Az elsõ ellenõrzõ pont a tari Sztupánál volt. Nagyon tetszett a buddhista kegyhely mindenkinek. Szerencsére én már korábban voltam bent így nem volt számomra ismeretlen a hely. A Sztupa után következett egy hullámos menet a Cserhát belseje felé északnyugati irányban. A következõ állomás Szentkút kegyhely volt. Nos, itt még nem voltam én sem így az újdonság erejével hatott. El kell mondanom, hogy nem véletlen, hogy itt zárandokhely van, mert gyönyörû helyen fekszik a terület. A remetebarlangok külön érdekességként is szolgáltak. A hommokõbe vájt üregek falain tanulmányozni lehetett a különbözõ földtörténeti korok lerakódásait, tengerelöntéseit. Elhagyva Szentkutat a hegyen felfelé kellett kis távon menni, azután pedig egy kényelmes völgyi menet következett egy-két kisebb emelkedõvel. Útközben találkoztunk vadászokkal is, akik sikeres lesrõl jöttek szemben velünk. Korábban hallottuk a lövést is. Sámsonházán rögtön az elsõ háznál volt az ellenõrzõpont és a frissítõállomás. Átkeltünk a falun és az utolsó épület után egy pazar feltárás következett. Sajnos az idõkorlát nem engedte a tüzetesebb megtekintést, azonban egy visszatérés célpontja megszületett. Már elõre várom. Sámsonházáról Nagybárkány felé még egy kisebb dombon kellett felmenni és utána következett Nagybárkány a 15-ös rész célja utam végpontja. Máriával mi eddig jöttünk, Dóri és Gábor pedig nekigyûrkõzött a gerincnek, mert õk a 33-asra neveztek be. A pásztói célban vártuk meg egymást. Bár a nap kisütött, de utólag mondták, hogy a tetõn izonyú szél volt, ami kellemetlenül hatott.
A talajviszonyok szerencsések voltak. Egyedül a 33-as vége volt a beszámolók alapján rosszabb, ugyanis az erõsödõ olvadás a felsõ talajréteget fellazította és így süppedõssé vált. A cserháti dagonya megint megmutatta magát.
Majd minden ponton kaptunk meleg teát és egyéb meglepetéseket (kiemelve a sámsonházi puszedlit és a szentkúti mézeskalács keresztet). Mindenhol nagyon kedvesek voltak és látszott a lelkesedés, ami oly fontos egy ilyen út során. Amennyiben lesz lehetõség, úgy jövõre is jövünk.
Köszönet Máriának, Dórinak és Gábornak a jó hangulatú kirándulásért!
| 