Visegrádot autóval a Szentendre - Pilisszentlászló - Lepence útvonalon közelítem meg: az út szép, és bár rendesen kanyargós is, egy durva jégbordás résztõl eltekintve teljesen rendben van - érzésre jóval kevesebb kátyút kellett kerülgetni, mint délután hazafelé, a 11-es úton.
A rajtot gyorsan megtalálom, bakancsra cserélem a túracipõt - olvadás után vagyunk, az Apátkúti-völgyben lesz néhány patakátkelés, no meg itt-ott sár is akad, úgyhogy elkél a terepre termett lábbeli.
Beállok a gyorsan haladó sorba a nevezéshez - Cartographia-kupa kedvezménnyel leszurkolok 900Ft-ot, majd egy másik asztalnál a kitöltött lap ellenében megkapom az útvonal leírását, szint- és távolsági adatokat, valamint rendezõi elérhetõségeket igen, térképet viszont nem tartalmazó itinert, illetve Görgey Arthúr életét bemutató két oldalt. A leírásba beleolvasok, P-, pici K-, Z-, aszfalt, K-, parkoló... Nagyjából memorizálom a dolgokat - GPS van, térképem szintén, gyerünk. "Kellemes aszfalton" emelkedünk a leírás szerint - nekem a masszív bakancsban azért annyira nem az... Mindegy, de gustibus non est disputandum...
Egy tábla tudatja, hogy hol járunk: Pilis Bioszféra Rezervátum. Hogy ez micsoda? A 2002-es Környezetvédelmi lexikon szerint:
"A bioszféra-rezervátumok azon jellegzetes szárazföldi és tengerparti ökoszisztémák, amelyek az UNESCO Ember és Bioszféra Programja (MAB) keretében nemzetközileg elismertek."
Az idõ pompás, szikrázó napsütés - pont szembõl süt - vagy inkább világít, hiszen ereje azért még nem sok van. Nagyon hosszú az aszfaltos szakasz, de a völgy szépsége bõven kárpótol ezért. Aztán a Kaán forrás elõtt jobbra letérünk az aszfaltról, és a patakon többször átkelve élvezzük a pompás kirándulóidõt. Azt lehetett tudni, hogy itt-ott "átrendezte" az idõjárás és a patak a völgyet, szerencsére komoly akadályt azért sehol sem jelentett.
Késõbb véget ér a patakmeder melletti "séta", egy pihenõhely után balra meredeken kikapaszkodunk a hegyoldalon vezetõ erdei útra, ami némi sárdagasztással színesítve bevezet minket Pilisszentlászlóra. Feltételes EP-t jelez az itiner a K-Z- elágazásához: EP nincs, kellemes emelkedõ viszont igen, meg pici aszfalt is - ha valakinek hiányozna.
Balról megérkezik a Pc, az emelkedés enyhül, aztán pár száz méter múlva Hegytetõ, EP - teával, levessel, meg némi kellemes desztillátummal :-) Ez utóbbiból kérek egy kortyot, utána pedig megkóstolom a teát. Majd még egy pohárral iszok belõle (a teából). Meg még egyet... Nagyon finom erdei gyümölcsös, meg is nézem, milyen: az egyik (M...r) drogéria saját márkás terméke - no, ha arrafelé járok, veszek én is. A teázgatással persze megy az idõ, de nem érdekes, ez a túra amolyan átmozgató séta, nem pedig verseny az órával.
A térkép szerint a piros kerékpár jelzés is ugyanoda visz, de hûen a leíráshoz aszfaltszaggatás következik egészen a Szarvas-szérûig, ahol egy szép jellegfa csábít fotózásra - nem mai csemete, az egyszer biztos :-)
Nem sokkal késõbb a K-P- egy kisebb kapaszkodóval levágja az aszfaltút kanyarulatát, hogy aztán a Pap-rétnél találkozzunk ismét a betoncsíkkal. Itt szerencsére csak keresztezzük az aszfaltot, mint ahogy picivel késõbb egy elektromos kerítést is.
A fák között a kilátás nagyon szép - és még lesz ennél szebb is. Például a Molli-pihenõnél... A fotómegállás után persze ereszkedés jön - ami visszafelé elég meredek kaptató, de megéri feljönni ide, hiszen a látvány magáért beszél.
Az ösvény egy szakaszát vastag avar fedi, óvatosan csörtetve ereszkedek, hiszen ki tudja, mi van a vastag levélszõnyeg alatt? Szerencsére semmi olyan, amiben hasra lehetne esni :-) Innen már nincs sok hátra, kellemes erdei séta után szemben feltûnik a Nagy-villám, a bobpálya, meg a parkoló. Térkép, leírás elõ, mert itt jelzést váltunk a K+-ra. Tanakodás van, pici iránymenet a többiek után, aztán csak feltûnik balra a jelzés - jobbról meg ismerõsök :-) Aztán észre is vesznek :-)))
A K+ ereszkedik, jobbra is magas vasoszlop, rajta két szinten padozat, közöttük csigalépcsõ, balra is hasonló, közöttük drótkötél... Mi a fene ez? Mint utóbb kiderült, valóban egy drótkötélpálya (canopy) - vállalkozó kedvûeknek, amin oszloptól-oszlopig lehet egy beülöben ereszkedni. Miután ezt megbeszéltük, elkezdem nézegetni, hogy hol lehet a következõ pont - Szötske megszólal, hogy ott egy bója :-) No, akkor a pont megvan, a bélyegzés is - azért a Görgey-bérc túloldalára átsétálok, hogy az emléktáblát megörökítsem.
Aztán persze tempósan indulnék a rossz irányba :-) A gyalogút sáros, de azért jól kocogható - egy darabig... A bakancs bizony nem kocogásra lett kitalálva - erre a tényre a lábujjaim hívják fel a figyelmemet, úgyhogy marad a tempós gyaloglás, hogy a Salamon-toronynál a kocogással szerzett aprócska elõnyömet fotózással el is veszítsem :-) A tornyon igencsak idegenül mutat a parabola-antenna, hogy a túloldalon elvégzett "helyreállításról" ne is beszéljek... Szerencsére a képeken egyik sem látszik. A torony alatt ismét kõ, majd aszfalt kerül a bakancs alá, hiszen bent járunk Visegrádon.
A célban 14:03 kerül a lapra, bõ öt és fél óra alatt tettem meg a túrát úgy, hogy közben csináltam negyven képet, és a fincsi teából szürcsölgetve is elment jó tíz perc :-) Minthogy nem a gyorsaság, hanem az átmozgatás volt a cél, teljesen sikeresnek tekinthetem ezt a túranapot.
A célban megkapom a díjazást - a kitûzõn "Görgei Arthur Emléktúra 25km" felirattal: A két írásmódon nem kell csodálkozni: mindkettõ helyes(!) bár ezt jó lett volna megemlíteni az itiner mellé kapott két oldalas leírásban. A másik teremben "szokásos" túramenü: zsíros illetve margarinos kenyér, lekvár, illetve a már ismert finom tea fogyasztható.
A túra útvonala nagyon szép, a nehézsége nagyon függ attól, hogy milyen az idõjárás. Most szerencsére hó- és jégmentes utak, nomeg szikrázó napsütés könnyítette meg az indulók dolgát - az a pici sár itt-ott, az meg hozzá tartozik a túraélményhez :-)
Térkép erõsen javasolt, mivel a leíráshoz nem adnak, és fontos az is, hogy a térképet használni is tudja az, aki erre a túrára eljön, hiszen szalagozás nincs, bár egy-két hely kivételével nem is lett volna rá szükség.
(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)
|
