Túrabeszámolók

 

S. újhelyre péntek este 10 elõtt érek, több túrázót nem látok, így magam indulok a Kovács- villához vezetõ kilométereknek. Nemsokára szembejön Vaddinó és Álmos, s ha már így alakult megvárom én is a másik vonattal jövõket. Gyakorlatilag a fél mezõny együtt ért a házhoz. Bent nagyon meleg van, még jó hogy azt mondták hideg lesz és hozzunk meleg cuccokat: ) Nevezés, beszélgetés, sör, pálinka:kinek mi, majd a V.Csillaggal közös „barbi szobában” végül  elnyom az álom és a meleg jóval éjfél után. Reggel 8 körül ébredek és jut idõ kint az asztal körüli közösségi reggelire: részemrõl grapefruit, répa, kevés sós mogyoró. Teát is kapunk és Pap Gabi saját készítésû ál-marcipánját is van szerencsénk megkóstolni. Kevesen vagyunk, 11 hosszútávon és 9 rövidtávon induló. Rövid eligazítást kapunk merre fognak vadászni délután kettõ után, készül néhány csoportkép majd Vaddinó elárulja az elsõ pontot: Magas- hegy mindkét távnak. Ó, hát az itt van a szomszédban, térkép se kell hozzá!  Egy emberként indulunk a ház melletti lépcsõkön felfelé. Persze hamarosan széthúzódik a mezõny és a Vörös- nyeregnél már csak 1-2 ember van láthatáron belül. A meredeken vezetõ P3-höz nyáron lefelé volt szerencsém, most felfelé van. Felfelé jobb.. bemelegítésnek elég jó, mire felérünk a kilátóhoz,fázásnak nyoma sincs. Vinatti pontõrködik, a kilátó felsõ szintjére ragasztotta ki a következõ pontok nevét tartalmazó lapokat. Mese nincs, mindenkinek fel kell mennie a széljárta építmény tetejére- legalább egy pillantás a kilátásra is jut. Hosszú távnak: Reszelt –bérc (709 m ) Nevét se hallottam eddig; az egyik lépcsõfordulóban viszonylag szélvédett helyen kihajtjuk a térképet R. Istvánnal. Az Álmos- Rushboy- Sétálós bácsi- PapGabi négyes mellettünk szintén a térképet böngészik, õk addigra megtalálták merre van és az útvonalat tervezik. Néhány percig eltart, amíg rábukkanunk a hegyre: a térkép másik szélén van; Telkibányától délre. Gyakorlatilag keresztbe végig kell mennünk a térképen/hegységen. Vinatti mondja, hogy õ lesz ott is a pontõr, addig vesz egy forró fürdõt stb.. hát igen, lesz rá ideje:)  Nem döntjük elõre pontosan merre menjünk, csak Vágáshutáig mivel északnyugat felé kell tartani. A Magas- hegyrõl toronyiránt leereszkedünk a fák között a Z+-re. Meglehetõsen meredek az oldal és havas, a hó közben végleg belopja magát a cipõmbe. A jelzést elérve a szupergyors lábúak csapata éppen akkor ér oda; õk a sífutópálya felõl jöttek le. Az északi zöldet elérve nyolcan megyünk lefelé azon Rudabányácska felé. A szerpentin kanyarját átvágjuk, az útra érve szembejövõ, erõsen csodálkozó hétvégi kirándulók kattintanak néhány fotót. Szerintem sose fogják megérteni miért csörtettünk elõ csapatostul a „semmibõl” : ) Rudabányácska szélére érve  apró szemû, ázató esõ ered el. Remélem nem egész napos esõ lesz, mert az elég káros lenne a navigációs eszközre ( papírtérkép).

Vágáshuta felé K4-en indulunk tovább. A falu melletti 186 méteres dombot a jelzés hátulról kerüli, gondolati szinten mi elõtte akartunk egy szekérúton átvágni. Amirõl persze lemaradunk, gyakorolni kell még a „kispistázást”. Jelzéskövetésen szocializálódott túrázók lévén követjük a négyzetet, közben Álmosék felveszik az utazósebességet és elhúznak:) Elérjük a K-et és jobbra fordulunk rajta. Mikor az erdészeti útról határozottan felvág a dombtetõre felnézünk a kapaszkodó srácokra és gondolunk egyet: a falu elõttünk van nagyjából, spóroljunk a szinttel és maradjunk az úton. Mögöttünk Yoyo is ezt teszi és valahol itt alakulunk hármasfogattá. Oldalról kerüljük meg a dombot és a jelzés is visszacsatlakozik utána ugyanerre az útra. Közben szelídül a havas esõ, aztán valamikor észrevétlenül abbamarad.  Cseréptavi K-P elágnál Álmos táskáját bütykölik a fiúk, mi pedig tovább kékezünk. Havas ösvényen átbotladozunk néhány kidõlt fán és tartozékain. 5-6 méterrel elõttünk szalad át két õz. Lentebb szurdokszerû patakmeder felett nézelõdünk. Elkövetünk egy patakátlépést és beérünk a faluba ahol a fedett buszmegállóban széthajtjuk a térképet, az idõközben elfeledett Reszelt-bércet ismét megtaláljuk és elkészül a terv: Nagyhutáig mindenképpen el kell menni, lehetne felülrõl aszfalton kerülni és úgy felmenni a pontra, vagy a jelzéseken lentebb erdõben kanyarogva. A terepet választjuk, természetesen amennyire lehet rövidítve és szintet spórolva- minek másszunk meg plusz hegyeket, ha nem muszáj.

Vágáshuta bõvelkedik faragott fa szobrokban, ötletes festett fa falutérkép és egy szintén festett falú kocsmahivatal mellett is elhaladunk. Aszfalt, majd kiépített pihenõnél a Hollós- patak mellett csörtetünk. Említésre se méltóan könnyû átkelések után felmegy a dombra a kék és mi is. Mintha a Kazinczyn is erre jöttem volna és akkor se esett jól ez a rész. Szomjas leszek, az elsõ nagyhutai kék kútnál iszok, és egybõl töltöm is fel az egy literes vízkészletet. Jóképû buckák uralják a láthatárt, ezeken kéne átverekedni, hogy az elsõ ponthoz közelebb kerüljünk. A térkép szerint van egy üres rész 2 házcsoport között, gyakorlatilag a buszmegállónál megcsodáljuk a sárga buszt (amirõl elsõ pillantásra a Nógrád Volán retró járatai jutottak eszembe) s szemközt egy nem beépített telek. Árok felett átlépünk és a falut magunk mögött hagyva toronyiránt felmegyünk a gerincre. Vizuális típusként nagyon élvezem, hogy egybevág a táj és a térkép: jó együtt látni a papírt és a valóságot. Alattunk húzódik a Császár- völgy a patakkal, szembe a hegyek- dombok, köztük a völgyek, ahol majd átsétálunk a mögöttük rejtõzködõ zöld jelzésre és a kisvasút melletti mûútra.

Kissé balra tartunk, ahol földút kezdõdik. A hóban különös lábnyomok elõttünk: közepes méretû, karmokkal. Milyen állaté lehet vajon? Elérjük a völgy bejáratát, s mivel elég sûrû a bokros-fadarabos talaj nem akaródzik lemenni egyenesen, felmegyünk inkább egy domboldalba, ahonnan leereszkedhetünk: közben iszonyat meredek lejtõ tárul elénk szemközt amit munkagépekkel fényesre gyalultak, lent pedig favágókkal találkozunk. Megy a munka, egyikükkel beszélgetünk kicsit, a feltûnést és értetlenkedést el akarjuk kerülni ezért csak hutáról jöttünk és a kulcsosházig megyünk..:) A pár centi hóval hintett betoncsík ideális terep, keresztezzük a kisvasút sínpárját és nemsokára igazán szép látvány fogad minket: kastély a tó felett, oldalt sziklák .. hú mi ez a hely?! Kõkapu vadászkastélya elsõ pillantásra olyan, ahol szívesen eltöltenék néhány napot. Bal oldalunkon a szikla mellett kicsiny barlangbejárat elkerítve. Fából faragott szarvasok és hatalmas Diana szobor íjjal, csobogók.. étterem; a gesztenye krémlevessel kezdõdõ kültéri kajaajánlatot végig se merem olvasni..csak csurgatja az ember a nyálát;) Ásványkiállítás, ajándékbolt, ifjúsági szálló: van itt minden. Látogatók nélkül, télen is csuda jó hely, érdemes volt erre jönni! Lassan magunk mögött hagyjuk és a kisvasút végállomásáig érünk. Folytatjuk a sárga jelzésû földúton, az Eger- forrást megpillantjuk túloldalt és nagy a vidámság, már majdnem egy oldalon vagyunk a térképen a Reszelt – bérccel!: ) Mar-lak nevû házikót érintjük; hamarosan lekanyarodunk a patak feletti hidacskára, átmegyünk és egy farakásnál rövid enni-inni szünet. Kicsit meglepõdök mikor Yoyo szál kolbászt ránt elõ:D Nagyon jó „jellegpont” ez, a S derékszögben jobbra kanyarodik, mi pedig egyenesen: azt ötöltük ki, hogy toronyiránt elmegyünk a patakig-vízfolyásig, onnan pedig mellette balra tartunk a végén toronyiránt fel a bércre, ahol mindenképp összeakadunk a zöld jelzéssel, amirõl már gyerekjáték a Z3 és a Reszelt-bérc. Kivágott fenyõk borulnak lábaink elé, vadkerítés kísér egy darabig, bal oldalt pedig a Bohó- hegy 733 méterével parancsol magának tekintélyt. Fenyves nyiladékában haladunk lefelé, misztikus félhomály. Mederbe le s föl és éppen egy vadetetõnél érünk a patakhoz. Elindulunk balra, eleinte keskeny, enyhén emelkedõ úton, majd elfogy az út és a csúszós oldalban bohóckodás helyett lemegyünk a patakhoz. Átlépjük és a rétre érünk: fenyõfa, az ágai alatt zöld fû virít, körülötte pedig minden fehér a hótól. A Csapontás-háznál vagyunk. Padok, tûzrakóhely. A ház mögött megyünk tovább a patakot követve, ösvény már nincs. Innentõl toronyiránt tervezzük a menetet. Egyszercsak Yoyo megszólal: muflonok! Beleolvadnak a tájba, akkor látni õket mikor megmozdulnak. Többen vannak, többször elindulnak, megállnak. Örülök a szerencsének, hogy találkozhattunk velük. Felfelé mászunk, nem gyenge emelkedõn, s motorzúgást hallunk. Felérünk egy útra, terepjáró húz el mellettünk. Tovább mászunk felfelé, ismét egy földúton vagyunk. Balra tart, irányba jó, s kisvártatva fehér jelzésalapokat látunk. Ezeréves kereszt jelzések néhol. Kékes-zöldes színûek és saccra idõsebbek mint én. Ha pedig ez zöld kereszt az nekünk nagyon jó! Hiszen az biztos belevezet minket a zöldbe! Balra tart, enyhén emelkedik, tökéletes. Valóban elérjük a zöld jelzést kényelmesen; jobbra fordulunk rajta. Z3-ek, fehér felirattal és nyíllal: Hemzõ. No, mia?! Térkép szerint a Hemzsõ-bércre és Hemzsõ – kõre nem visz 3szög jelzés; csak földutat jelöl rá. De legalább tuti közel vagyunk a hõn áhított második ponthoz. Tovább, közben egyre jobban érzem a szelet és fázni kezdek. Ismét Z3, most Reszelt felirattal és nyíllal. Isten áldja a jelzés készítõjét, amiért ráírta a háromszögekhez a bérc nevét, megspórolt egy külön utat a Hemzsõ-bércre!: ) Szél, szél, hideg, alig emelkedik, egyre hidegebb van, ott a csúcskõ, ember mozdul mellette. Vinatti szúróbélyegez és bár azt ígérték nem lesz ellátás mazsolával, szõlõcukorral kínál. A saját részére felhozott mogyorós csokijával is megkínál, sõt fel is darabolja és a félig lefagyott kezembe nyomja. Na ez az a kedvesség amit akármelyik terülj-terülj asztalkám túra kajapontja sem tud felülmúlni: mikor szétfagyva alig tudod mozdítani az ujjaid kapsz egy kis csokit a hegy tetején. Olyantól, aki simán ott lehetne szintén teljesítõként a túrán, de õ most inkább csak csokit ad és várja a szélben a résztvevõket. Köszönet még egyszer érte! Elárulja a következõ felkeresendõ hegyet: Szurok-hegy. Óhhh…északi zöld feketepályás szakasza, mindig van még egy csúcs a Szurok elõtt..ez volt eddigi túrázásaim során a Tolvaj-heggyel karöltve a legemlékezetesebb hegy, vagyis EMELKEDÕ. No, rémálmaim gyöngye, visszatérek! Térképnyitásra alkalmatlan a szeles hegytetõ, így megegyezünk, hogy lemegyünk Telkibányára s ott kitaláljuk a Szurok (Szutyok) –hegyre jutást.

Fejlámpát elõkapjuk, beköszöntött a sötétség. Nem megyünk a Z3-ön vissza, hanem lespurizunk a tetõrõl a fák között. Mindhárman fázunk, belegondolok mi lesz éjszaka, ha végig ilyen szél fog fújni?! Leérünk egy földútra, a földútról a Z-re. Belekocogunk, kell a hõérzetnek. Lámpafényt látunk szembejönni. Szintén zenész, a reggelrõl ismerõs katonasrác –bocs, nem tudom a neved- az. Egyedül jön, Vágáshuta környéki eltévedésérõl mesél. Hosszú emelkedõ vár még rá a pontig.. Csörtetünk tovább le, néhol meglepõen csúszós jég rejlik a vékony hóréteg alatt. Telkibánya fényei látszanak, a Z a falu elõtti domboldalba távozik, mi a földúton a szélsõ házakhoz. Az éjszaka elõtt egy rövid kocsmázásra pályázunk. Templom jobbra szemközt, ott biztos van valami: ) A legelsõ aszfaltos úton jobbra indulunk, ám elfogy az aszfalt és fasor kezdõdik. Biztos van ahol a helyiek átjárnak! Van, kis ösvényen jutunk le egy kerítés mellé. Na de hol az aszfalt? Három oldalról kerítés, felfogjuk, hogy egy üres telekre érkeztünk..:) Jó, hogy nincs kutya! Hajlékony drótkerítést lehajtok egy fatörzsnél és átmászok. Kicsit felakadós, de mûködik. Átmászva a szomszéd telekre újabb kerítésmászás az utcára. Yoyot kigáncsolja egy drót, nagyot esik. Csendes utcák, az Aranygombos fogadó mellett elsétálunk, nem érezzük magunkat szalonképesnek. Lesz még kocsma, hosszú ez a falu! Hát igen, csak a másik irányba. A P-on haladunk, tábla szerint 9,5 km Hollóháza. Addig nem kell elmennünk, elõtte P+ és S3 a Szurokra. Visszavárjuk! Feliratnál tudatosul ebbõl bizony nem lesz kocsmázás.. Mindegy, megállunk néhány percre az út szélén, ivás, sms írás, még egy gyümölcsszelet. Aszalt szeder+aloe vera, fincsi. A piros felvág az aszfaltról. Idõközben a havazás bekeményített, hatalmas pelyhekben esik. Külön öröm, hogy enyhe szellõ juttatja az arcunkba- szemünkbe az égi áldást. Felnézek az ég felé, csillagok háborúja: fekete semmiség, kavargó fehér hópelyhek akár a csillagok. A térugrás-élmény szédítõ; jobb, ha a lábam elé nézek. Hosszú és jellegtelen út visz Hollóházára, Kazinczyn sem szerettem. Bokatörõs kavicsok, vízmosások lent, Kazinczyról ottfelejtett fényvisszaverõs szalagok. Volt egyáltalán seprû?! Pálinka-dal, hívnak. Leteszi, ismét. Nem szeretem, ha túra közben telefonálnak, de elõkeresem ki az és mit akar.

Elérjük a P+-et, balra fordulunk. Bálinték levághatták ezt a kanyart, az eddigi lábnyomok eltûntek egy ideje. Késõbb megjelennek oldalról. Tényleg mi miért nem vágtuk le ezt? Túlságosan bele van a jelzéskövetésbe bolondulva társaságunk: ) Hálaisten tetõ! Annyira tetszik ez a név! Hála Istennek ide értünk, rácsatlakozunk a S3-re. Finom bemelegítõ emelkedõ aztán elég határozott.. Tyúklépésben feltotyogunk, de legalább innen az elsõ csúcs a Szurok-hegy csúcsa. A viszontlátásnak nagyon megörülök, szúrás, olvasom a következõ hegyet: Nagy- Milic. Északi zöldön vagyunk, a feketepályás szakaszon. A csúcskövet félig betemette a hó, s egy perc után úgy érzem engem is. Nagyon hideg szél vágja a havat az arcomba oldalról, hóvihar van és cudar idõ! Meneküljünk innen az aszfaltra minél elõbb! Yoyoék elindulnak lefelé, de néhány méter után bevillan szerencsére, hogy nem is erre kell menni! Vissza, a gyönyörûséges északi zöldön elindulunk lefelé. Szakadékszerû meredélyek gyönyöre a hóban, zord szélben.. óh, igen az északi zöld kemény terep, nem csalódtam benne: ) Valami csodánál fogva egyikünk sem esik az eszkárosi aszfaltig. Lent elõvesszük a térképet és az egyértelmû, hogy nem a határkövek mentén közelítjük meg a Milicet. Menjen a ÉZ-ön akinek két anyja van és három apja!: ) Szerencsére aszfalt+ K kombóval kerülhetõ a további ismeretség vele.

Aszfaltozunk, ideális, néhány centi hó. Yoyo ránk parancsol, öltözzünk fel normálisan!: ) Rám adja a polár felsõjét, Istvánnal elõveteti a táskában cipelt kabátját. Na mindjárt más: ) Lámpát lekapcsoljuk, felesleges. Sétálgatunk a hóesésben, olyan jó nézni a hegyeket, s még jobb, hogy nem ott kell botladozni a köveken minden árokból fel – le. Egyetlen szlovák rendszámú autó megy el, majd a Panoráma büfé környéki épületek fénye világít. Zárva minden, rátérünk a kékre. Alig emelkedik, kanyarog, különösebb kimelegedés nélkül kényelmesen érünk a szlovák nyelvû fém útjelzõ oszlophoz. Itt megint bejön az északi zöld és vele együtt a hóvihar. A tábla szerinti 250 méter a csúcsig kárpótol: hatalmas hótorlaszokat épített a szél. A csúcson sátor, Vaddino tesója szúrja lapjainkat. Csokit, pálinkát is kapunk. Már 4 csúcs megvan! A maradék, a Fekete-hegyi kilátó nem tûnik vészesnek. Elköszönünk a srácoktól, szegényeket nagyon nem irigyeljük.. Térképet elõ se vesszük, mindegy hova visz menjünk a kéken innen minél messzebb! Brutál meredek és csúszós lejtõ hármas csapatunkat zilálja: István esik, a bokáját veri be, beleakad a lábam egy kis faágba, megindulok úgy lefelé, hogy a következõ fán koppanok, a sarkam-bokám húzom meg. Nemsokára Yoyo esik hatalmasat a vállára- hátára. A mindenséget a fától fáig lejtõknek! Az erdészháznál bemegyünk a tükörjég polírozású elõtérbe. Leülünk a farönkökre és széthajtjuk a térképet. Behangolódván látjuk nemsokára Füzérre érkezünk. Megtaláljuk a Fekete-hegyi kilátót , amit én sokkal közelebb gondoltam S.újhelyhez. Javaslom az aszfaltot, majd a piroson fel verziót. Többiek szerint túl nagy kerülõ, menjünk inkább terepen Kovácsvágás felõl. Jó, hát tényleg rövidebb arra. Elnapoljuk a döntést, Füzértõl Pálházáig biztos aszfalt, s meglátjuk.

Megyünk, mendegélünk, az egy decire redukálódott vízkészletem jó lenne feltölteni. Füzér elõtt szépen kiépített hármas forrásnál ezt megtehetjük. A forrás vize langyos az általam cipelthez képest. A várat messzirõl megnézzük, nosztalgiázunk a Kazinczys rész rajt-cél elõtt. Elhagyjuk a falut, csúszunk néha a jeges betoncsíkon. Múlik az idõ, Filkeháza. Átballagunk a kihalt falun, majd már látni Pálházát mikor autó jön szembõl. Nagyon lassan megy, megáll. Vaddino és Nina száll ki. Tesójaék elé megy, lejöttek a Milicrõl. Kapunk meleg teát tõlük és infót, hogy a többiek kb. 40 perccel lehetnek csak elõttünk. Nem is vagyunk olyan rosszak! : )

Pálháza, K+. Valamiért István el akar fordulni rajta balra, próbálom meggyõzni, hogy nem miért mennénk arra? Azt hiszi még nem ott vagyunk ahol. Már majdnem hagyom magam meggyõzni, hogy mindegy csak menjünk valamerre mikor jönnek visszafelé Vaddinóék. Gondolom nem értik mit szöszölünk a térképpel.. de ennek köszönhetõen megússzuk a K+ Füzérradvány felé történõ megtekintését. Közelebb a hajnal mint az este, kezdünk álmosodni. Kovácsvágásig további aszfalt és ez is egy igen hosszúra sikeredett falu. Némi vita tárgyát képezi, hol menjünk ki a faluból és milyen földútra, hogy az jó legyen. Térkép alapján a buszmegállónál balra, majd tényleg földút, megvannak a tanyaszerû épületek. Elágazás, merre? Jobbra megyünk, nyílt mezõ, a szél úgy járkál rajta, hogy a térdeim is beleremegnek. Vadetetõ, vége az útnak, körbe csak fák. Nem tetszik, nem tudom hol lehetünk pontosan. Nemrég egy vadcsapás indult felfelé, menjünk arra javasolják. A kilátó velünk szemben, jó lesz ez irányban. Elindulunk, tényleg jó mert itt nem fúj a szél és emelkedik. Hamarosan roppant vadregényes helyre érünk: bokrok, ágak között bukdácsolunk. Vadnyom sincs a hóban, errefelé a vadak se járnak! Majd sok – sok árokba le és föl: ennyi árkot! Hol a fejem verem be, hol térdre esek, hol seggre. Közben kimászni és lemászni, nagyon sok erõt kivesz belõlünk. Végre ott vagyunk a hegy lábánál! Illetve… elõttünk egy újabb mély árok, aminek az ajára nem világít le a lámpa.. s velünk szembe a hegy, ami itt gyakorlatilag majdnem függõleges fal. Nekidõlök egy fának, áh, itt nem jutunk fel még négykézláb sem! Yoyo amúgy sem tud a beütött válla miatt kapaszkodni. S még az árokból se tudnánk kimászni.. nemhogy fel a csúcsra! Na, itt adnám fel ha lehetne.. a rengeteg árokmászásba és gazolásba fektetett energia felesleges volt, nem tudunk felmenni. Elkúrtuk, pont az utolsó hegyet.. fejben ez a kóválygás teljesen szétszed, elegem van. De menni kell tovább, mindegy csak ne árkokba és valahogy érjük el a piros jelzést. Felfelé indulunk, gaz, majd valamikor széles földútra érünk. Kanyargunk rajta, végig enyhén emelkedve hullámzik. Soha nem akar elfogyni, nyûgös leszek és türelmetlen. Keringünk a Fekete-hegy körül, sok idõ múlva becsatlakozunk a piros jelzésbe. Lábnyomok lefelé, biztos Álmosék voltak, õk már S.újhely felé vannak..hullámzunk a P-on is, majd a P3-höz érünk. Néhány száz méteres vacakolós emelkedõ vezet a kilátóhoz. Nehezen jön el a kilátó. Megvan az utolsó, 5. hegy is. 5:10 perc. Majdnem a célban lehetnénk.. vagy két órát mentünk pluszba a földutak miatt. Ha elmegyünk Mikóházára rég túllennénk árkon-bokron.. megadtuk a módját a csúcs felkeresésének, szó se róla.. Megiszok egy koffeines löttyöt, eszek egy kekszet. Többiek is fáradtak, álmosak. Az elõzõ hangulatot szétzilálta a tévelygés, a célba vezetõ utat nem is nagyon tervezzük. Piros, majd kék és lesz valami. Itt is hideg van, s közel a napfelkelte mindig ez a legkómázósabb, fázósabb idõszak. Semmi kedvem menni, motiváció nulla. Próbálom felidézni a tegnapi sikeres tájolódást, a muflonokat, a tájat hogy ne a mostani bénázáson járjon az agyam. Szótlanul megyünk a jelzéseken, csak csodáljuk, hogy az elõttünk járók még itt is átvágtak néhol: ) Olyan ismerõs a kék, mintha már jártunk volna itt tegnap is..egyikünk tudatába se jut el, hogy tegnap délelõtt ugyanitt mentünk!: ) Ránk virrad, lámpát lekapcsoljuk a kedv is más lesz. Ismét érdekel minket merre menjünk a célba. A Nagy- Hallgatót semmiképp nem akarjuk útba ejteni. Helyette Z+ Vörös-nyeregig, Z3, K+. A Rudabányácskára vezetõ aszfalt elõtt megnyerjük a talajviszonyokat: szétgyúrt, nyomvályús út jégborítással. De jó leérni a betonra! Z+, Kazinczyn itt jöttünk lefelé. Tudtam, hogy a nyeregig végig emelkedni fog, de lefelé rövidebbnek tûnt.. a Körtefa- nyeregnél tábla. Csak itt vagyunk? Tovább fel, még egy tábla ez biztos a Vörös- nyereg. Táblán: Bükkös-cseres. Felemlítem egy szóval a tábla nem létezõ családfáját: ) No, a következõ már tényleg a Vörös-nyereg. Innentõl már csak lefelé megyünk! – mondom Yoyonak és szegénynek csalódnia kell mert még vár egy rövid emelkedõ ránk a K+-ig. Kutyaugatás, háztetõk. Legszívesebben levágnék, hiszen ott a villa. De minden telek beépítve, egy esetleges kutyakergetés vagy kerítésmászás már nem hiányzik. Kerülünk hát tisztességes népek módjára. Az út lent tiszta jég.. macskakövek, s meglátjuk a Kovács- villát. Hát nem gyönyörû ez a ház?: ) A nyitott kapun besétálunk, bent az ajtóval elég nehezen boldogulunk mivel húzni kell és nem tolni..célban vagyunk tehát! Vaddinó kérdezi merre jártunk.. hát igen sejtette, hogy valamit benéztünk, hogy csak most jövünk. 8:07, 22 óra 7 perc után jó ismét a házban lenni. Fent a fiúk már pihennek, nekik 18:45 lett..=) Fürdés, palacsinta. Tisztán és szárazon tulajdonképpen már nem is olyan bosszantó a vége, megcsináltuk s kész. Vaddinó kocsival levisz hármunkat a 9:47-es vonathoz, ez a túra legeslegjobb szolgáltatása!: ) A vonat ablakából még kísérnek minket a Zemplén hegyei. Megfogalmazzuk miért jó a Zemplén: mert nincsen sok átkötõ gerinc, mindenhova fel- le kell menni, van bõven látnivaló, patakok és meredek oldalak- csúcsok.

Köszönöm Yoyónak és R. Istvánnak a társaságot! Vaddinónak pedig a túra szervezését! Lehet, hogy nem voltunk sokan, de szerintem mindenki rengeteg élménnyel gazdagodott és tanult valamit tájékozódásból. A felfedezõs, tájra koncentrálós kötetlen túra sokkal nagyobb élmény, mint egy sima tt! Több ilyen túra kéne!