Újra Bia
Perfekt ez a túra minden szempontból. Változatos helyek, remek kiszolgálás s a végén egy tényleg szép jelvény. Köszönet a rendezõknek, hogy ismét lehetõvé tették a kiváló menetet.
Még a nap is erõlködött kissé mikor elindultam a számomra jól ismert terepen. Kissé megizzasztottak az elsõ emelkedõk, de legalább gyorsan bemelegedtem. Helyenként nagyon élveztem, mikor ki-kisütött a nap az mindíg feldob. Jó volt, hogy nem voltak olyan sokan, így gyorsan lehetett haladni. Sóskút felett némi lovas rohamot éltem át, de szerencsére mindenki életben maradt. A falunál sajnos a csokit nem tudtam megenni, de a víz jól jött. A kálvárián csak felvágtattam, s gurulás lefelé. A Benta mellett már szenvedtem, de húzott az elõttem loholó piros futó. Komoly terepmunkák voltak itt, de sár nélkül. Az elaggott autóparknál bánatos tekintetû kutyák mellett nyomtam felfelé. A nyakas kõ most is lenyûgözött, mint ahogy a madárszirt. Most rövidebbnek tûnt ez a szakasz, mint 2 éve. No meg segített a kiváló szalagozás is. A Rédey-kútnak most is hûlt helyét találtam csak. Létezik egyáltalán? Aztán vissza az edzõ terepemre s megindultam, mint 1 rakéta. A kápolnánál sajna nem volt innivaló, de sokat nem búslakodtam emiatt. A lõtér kihalt volt így benyomtam az utolsó víztartalékomat is. Innen pedig már sima-liba volt az út.
A sok-sok jó mellett ki kell emelnem a kiváló minõségû térképet, mely egyben itiner is volt. Gyõnyörû, egyedi pecsétek sorkaoznak immár benne. Az emléklap is pompás kivitelû, a jelvényrõl pedig csak szuperlativuszokban lehet beszélni.
|
