Kedves Barátaim!
Ezen a hétvégén a Bujáki Kikelet 25-ös távját választottam túratársak és barátok elbeszélése nyomán. Nem kevés szerep jutott a gasztronómiai indíttatásnak. Errõl majd késõbb. A cserháti túrák romantikájához tartozik többek között a tömegközledéssel vaó nehéz megközelítés. Így végül is Attila barátommal abban maradtunk, hogy autóval érkezem Jobbágyiba és ott õt felvéve indulunk tovább. Így sem volt zonban rózsás a további utazás, mert a kátyús út szlalompályává alakította a közutat. Mindenesetre sikeresen megérkeztünk Bujákra és az iskolát is sikerült megtalálnunk. Egy kis várakozás után a teljes csapat együtt volt és nekivágtunk a 25-ös távnak. (A magyarnándori csapat két tagja a 45-öst választotta. ) Az elsõ pont a bujáki várrom volt. Elõtte még érdemes megemlíteni a Buják fölötti kápolnát és az úgy nevezett Kálváriát. A népi vallásosság iránt érdeklõdõknek igazi csemege a szerény kis építény. A várba való feljutás során igen nagy számú emberáradattal találkoztunk. Fentrõl igen szép a kilátás és nyugodt a láthatár. Aki a családjával szeretne egy szép délután eltölteni festõi romok között, annak bátran ajánlom. A várból leereszkedve a Sas-bércig rengeteg szép növényt és érdekességet láttunk. A kis szurdokvölgyek újabb romantikát szolgáltattak. A Sas-bércen igen szép kilátás tárult elénk. (Szanda-vár többek között) Utunk következõ állomása Bokor volt. Egy gyönyörû kis réten ereszkedtünk le a faluig, amit többször is meg kellett örökíteni annyira szép volt. A faluban jött a túra lényege és a gasztronómiai indíttatás magyarázata. A hét faluban híres bokri fánk. Mennyei ízek, gyönyörû napsütés, lelkes asszonyok, régmúlt emlékeit idézõ palóc házak. Siekerült is 5 fánkot megennem egy ültibe. :) Nagyon ízlett az összes ízesítés és meg is jegyeztem a módját annak, hogy hogyan tegyük majd mi is itthon a kakaóba való hempergetést. A faluból kiindulva a Bokri keresztig kisebb emelkedõ volt, majd többnyire lejtõs térszín következett. Sajnos az egyik letérést elnéztük és így volt egy 40 perces kitérõnk, de legalább többet is láttunk. Bujákon egy újabb meglepetés várt: népviseletbe öltözött néni ment el elõttünk. Lehet hallotta a túra hírét és gondolta megmutatja milyen az igazi palóc menyecske. A célban egy helyi gazda az ott termelt mézeit árusította és gyorsan vettem is egy gesztenye-orbáncfû mézet. Ma biztosan kipróbálom.
Köszönöm a lehetõséget, hogy részt vehettem ezen a napon. Már régen éreztem magam ilyen jól!
A túrán túl pár dologról elgondolkoztam. Ezek a kis települések még képviselnek valamit a régi gazdálkodó emberek nyugalmáról és néphagyományairól. A túra napján ez valahogy fokozottabban is a látóterembe került. A párhuzamosan megrendezett Mátrabérc túra miatt volt valószínûleg inkább családias hangulatú a rendezvény, ami igen jót tett neki. Sokat vesztett volna az élményszerûségébõl, ha nagy emberáradat lett volna. Ezeknek a kistelepüléseknek a jövõje eléggé bizonytalan. A varázserejük lenyûgözõ, de Isten ments, hogy a tömegturizmus áldozataivá váljanak. Talán itt élnek azok az emberek, akiktõl nem csak hogy érdemes, de kell is tanulnunk. Most ugyan csak ez a két település volt név szerint érintve, de számtalan kis falu van, amikre ez érvényes.
Üdv! |
