Kevély körüli kevergés
A rajt elõtt - reggel hét óra tájt - ráérõsen fényképezgettem Borosjenõn régi emlékeket keresve, fülemben Chopin zenéjével, hónom alatt a két túrapálcával, amikor váratlanul mellémgördült egy rendõrségi személygépkocsi, a volánnál ülõ policeman a kezében lévõ aprónyomtatványt (a túrát népszerûsítõ szórólapot) silabizálgatva kissé riadtan kérdezte meg tõlem, hogy a rajta szereplõ túraesemény valós rendezvény-e? Némiképp megütközve, de határozottan megerõsítettem, hogy valós rendezvényrõl van szó, sõt, a látszat ellenére, magam is oda igyekszem.
Az elsõ, szó szerint orrbavágó élményem a túra útvonalán a Köves-bérci pompás illatos virágerdõ volt, olfatikus érzékeim tökéletes kielégülést nyertek. A két szelet finom nápolyinak persze még jobban örültem.
A Jenõi-torony és a Solymár-völgyi hullámvasutazás nagyon tetszett.
Csobánka mindig szolgál valamilyen meglepetéssel, ma a szerb templom kõfalövében fedeztem fel szerb nyelven írt csudaszép sírfeliratokat. Persze, nem én vagyok az elsõ felfedezõ.
A Csúcs-hegyi csúcs csokoládét csúcs szépségû és udvariasságú pontõr kislányoktól kaptam meg.
Lustaságom legyõzött, nem kapaszkodtam fel a Zöld-barlanghoz, de a Dera-patak völgyi szép kilátásban gyönyörködtem egy kicsit.
Borosjenõre ereszkedvén az Ezüst-hegybe vágódott szurdok térdpróbáló talapzata bizonyult számomra fizikailag a legnehezebbnek. Az egri várat ilyen közelrõl és ilyen hosszú ideig még nem vettem szemügyre, igaz nincs is Gárdonyihoz méltó képzelõerõm.
Összefoglalva: kellemes idõ, még kellemesebb túra, derûs és udvarias rendezõk, kellemes túratársak, kifogástalan kiszolgálás, az itiner, a túrajelzések és a szalagozás elismerésre méltó, a jutalmazás dicséretes. Öröm volt látni a sok-sok apróságot, a fiatal apukákat és anyukákat.
Mindent nagyon szépen köszönök, nem csalódtam az Ösvénytaposókban.
| 