Corvin80 - egy túra, amibe a rendezõk beladták szívüket, lelküket.
Elõszõr indultam Corvinon. Annyit olvastam már róla, kíváncsi voltam, mit esznek a tt-népek rajta? Hogy lehet jó egy túra, ami nem is hegyek közt vezet?
Elõzõ este nagyon koncentráltam a vonaton, hogy jó helyen szálljak le Erdõkertesnél. Már sötét volt (1/2 10-re ért oda a vonat), és kellemes meglepetés volt, hogy egész nagy csapat hátizsákos-sátras-hálózsákos ember szállt le a másik kocsiból. Akkor már biztosan tudtam, hogy jó helyen vagyok. Együtt caplattunk az óvodáig, ahol Járosi Laciék csapata fogadott bennünket. Az ebédlõben nagy társasági élet folyt. Nevezés után kíváncsian forgattam az itinert, láttam, hogy nagyon részletes útleírás és térképek is vannak benne. Kellemes meglepetés: dobozos sört is lehetett venni, önköltségi áron (140 Ft), amit persze kihasználtam. A rendezõk sorra fogadták az érkezõket, és mindenkihez volt néhány kedves szavuk. Én nem ismertem senkit, és egyedül majszoltam a kenyereimet - nem mintha éhes lettem volna, de tudtam, hogy enni kell, mert a túra napján én nem nagyon bírok enni. Járosi Laci odaült mellém beszélgetni, pedig még nem találkoztunk elõzõleg sohasem. Megmutattam neki Güsziológus túraelõzeteseit, meg Gethe Laci legutolsó írását a bejárásról, ezeket a netrõl nyomtattam ki. Azután fölállítottam a sátramat kinn az udvaron, ahol így összesen 7 sátrat számoltam össze, de volt, aki a babaházban aludt :-)
Reggel idõben keltem és még két szendvicset magamba erõltettem (a többit mind hazahoztam...) Aztán fölhívtam Nagyondinnyét, mert úgy beszéltük meg, hogy õ postázza a Tibet által vásárolt térképet. Kérdezte, hol vagyok, mondtam, hogy itt ülök az óvoda folyosóján a padon. Mondta, hogy itt van õ is, és akkor láttam, hogy 4-5 méterre áll tõlem. Jót nevettünk, és õ átadta a térképet, de akkor már ott volt Mirage is, neki is hozott egyet. Bemutatkoztunk, és kiderült, hogy Mirage a mellettem levõ sátorban aludt. Kérdezték, hogyan megyek, mondtam hogy saját tempómban. (Nem mertem rájuk akaszkodni...) 6 óra volt, nagy nyüzsgés, de én megvártam, hogy az eleje elinduljon, aztán én is útra keltem. Nagyon szép rajt pecsétet nyomtak az itinerre (útközben végig arra vigyáztam, hogy össze ne maszatoljam a kezemmel). Elhatároztam, hogy most végre saját kedvem szerint megyek. Úgy terveztem, hogy kb. ötös átlaggal este 10-re, nem sokkal sötétedés után beérek.
A Diós-erdõ tényleg diófa ültetvény volt, ilyet még nem láttam.
Kora reggel sok-sok madárfütty, harkály. Késõbb zizegõs rétek...
A Váckisújfalu utáni hosszú, egyenes szakaszon többen megelõztek. Jöttek a futók (mindig csodáltam õket, hogy bírják?) Püspökszilágyon, a falu végén az ep-n narancslét kaptam. Itt válik szét a C40 és C80 útvonala. Túristajelzés nélküli út következett, amit a rendezõk olyan jól szalagoztak és fehér pöttyöztek, hogy a térképet elõ sem kellett vennem. Átkeltem a völgyön, és Penc felé kapaszkodva utolért Mirage és Nagyondinnye egy harmadik topic-os, Ryan társaságában. Bemutatkoztunk egymásnak. Ryan a hosszú lábaival feszes, de még járható tempót diktált, és én megpróbáltam lépést tartani velük. Annál is inkább, mert Nagyondinnye mellett nem unatkozik az ember... Nemsokára utolértük Güsziológus-t, akit szintén csak írásaiból ismertem még. Bár rekkenõ hõség volt, õ téliesnek tûnõ ruházatban ment. Bemutatkoztunk. A penci geodézia toronynál, pecsételést követõen, a topicos trió továbbment, én viszont kíváncsi voltam a kilátásra, ezért fölmásztam a csúnyácska toronyba. Érdemes volt.
Egyedül folytattam az utat Pencre, ahol egy nyomós kútból jóizût ittam, majd tovább a Mónika-pihenõ felé. Útközben egymást elõzgettük Güszi-vel. A Mónika-pihenõrõl azt képzeltem, hogy árnyas fák között, esetleg hûs forrás vagy patak partján kényelmes padok várják az embert, a pázsiton napozó lányok... Ehhez képest egy kopár hegyoldalon a tûzõ napon állt egy kocsi, ez volt az ep. Az elképzelésbõl egyedül a lány vált be (meg kell, hogy mondjam, az egész túrán szebbnél szebb lányok vártak minket az ellenõrzõpontokon, hogy hogyan csinálja ezt Járosi Laci?)
A rendezõk igen alaposan festették fel a CJ jelzéseket aszfaltra, fára, oszlopra. Különösen tetszettek azok a kettõs nyilak, ahol az egyik nyíl át volt húzva (pl. az országútról Csõvár felé leágazáskor, ahol több földút is indult egyszerre), és egyértelmûen mutatták, melyiket kell választani. Egy darabig Güszivel mentem együtt. Sok-sok kanyargás után átkeltem a Csõvár elõtti mély völgyön, és amikor a mászós részhez értem, utolért az elsõ kerékpáros, majd nem sokkal utána még két topic-os: Múzsla, akivel most találkoztam elõször, valamint Tibet. Úgy tudom, hármójukon kívül nem is volt több kerékpáros résztvevõje a C80-nak. Nehéz szakasz következett: a Csõvár megmászása, de nekik még nehezebb volt, mert a kerékpárjukat is föl kellett nyomni... Fönt a várban a pontõr lány csokival várta a fölkapaszkodókat.
Ezután következett a Vashegy, ami kicsivel följebb van Csõvárnál, és az egész túrán a legszebb kilátással hálálta meg a fáradságot. Elkalandoztam kicsit a sziklafal fölé, hogy többet lássak a tájból. Innen az út meredeken ereszkedett le Nézsa felé, ahol úgy gondoltam, megérdemlek majd egy sört. Ehelyett a kastély elõtti ep-n kakaóval és nápolyival vártak, dehát sose legyen rosszabb... nagyon jól esett. Itt topic-találkozó volt, Tibet, Múzsla, Mirage, Nagyondinnye, Ryan és Güsziológus egy kupacban (jó, hogy nem dobtak ránk bombát...)
A kerékpárosok elhúztak, Güszi NEM A KAKAÓT választotta :-)) én pedig a Ryan-Mirage-Nagyondinnye trióhoz csapódtam, és innen végig együtt mentünk. Acsán az ep-n PALACSINTA várt (SK, sajnálhatod...) Nógrádsápon a gyönyörû kis gótikus templom mellett várt a pont, ahol zsíroskenyér savanyúkáposztával és sör (önköltségi áron...) volt a menü - egész úton nem fenyegetett az éhenhalás veszélye... Málnaszedésbõl jövõ nénivel beszélgettünk, mondta kóstoljuk meg a málnát. Eleredt az esõ, de szerencsére nem nagyon, csak egy rövid szakaszon szitált, és az még jól is esett. Késõbb Nagyondinnye egyre jobban fájlalta a két bokáját és befáslizta. A Csonkás-hegyi ep. után óvatosan sétáltunk át a méheken. Galgamácsára a templomhoz éppen az esti 6 órás harangszóra értünk. Itt megismerkedtem Pygmeá-val, aki már régebben odaért (pedig csak pár perccel rajtolhatott hamarabb). Szóval nem is Zselé Pygmea, hanem Táltos Pygmea az igazi neve. Zsíroskenyeret majszolva gyõzködtük Nagyondinnyét, aki nem akart tovább jönni a bokája miatt. Mireánk nem, de Pygmeára hallgatott :-) Megérkezett Güszi is, és megállapodtak, hogy õk hárman kisebb tempóban, de végigjönnek Nagyondinnyével.
Én Mirage-zsal és Ryannal útra keltem az utolsó, SZAHARA-kóstoló szakasz megtételére. Kéri-hegyen õszibarackkal vártak, aztán kemény homoktaposás következett. Végre megláttuk az Erdõkertes táblát az országúton, aminek nagyon megörültünk. Korai volt az öröm, mert az itiner szerint rögtön el kell fordulni ellenkezõ irányba! Ez a röpke kis Margita-mászós kerülõ nekem már eléggé rosszul esett: homokban mászni, fölfelé, 70 km-rel a lábamban... Gondoltam Tibet-ékre, nekik sem lehetett könnyû a biciklivel. Az éltetett, hogy a Margitán újabb két topic-os vár, akiket még csak hírbõl ismertem. Már besötétedett, amikor élõben is találkoztam Vadmalaccal és Gethe Lacival, õk voltak a pontõrök. Vadmalac elkápráztatott a beszédével, és mindhárman vehettünk a dobozából topic-meglepetés csokit.
Egy kis emelkedõ következett még a Margitára. Közben annyira besötétedett, hogy elõvettük a zseblámpákat. Sikerült megtalálni az elágazásokat és nem kevertünk el (de ez nem az én érdemem). Messzi diszkózene jelezte a falu közelségét. Beértünk a hosszú erdõkertesi útra, majd 22:11-re az óvodába. Itt Járosi Laci személyesen gratulált mindenkinek a teljesítésért, és a lánykoszorú valamint a meleg leves kárpótolt az egésznapos fáradságért. Szép Corvinos célpecsétet is nyomtak az itinerre. Kb. egy óra múlva beért Pygmea, Güszi és Nagyondinnye is, aki persze Nagyonboldog volt :-)
A leves mellett hallgattam Ryan és Mirage beszélgetését Larzennel, akit ekkor ismertem meg (a beszélgetésbõl nem volt nehéz kitalálni, hogy õ az, de aztán be is mutatkoztunk). Még két topic-ost mutattak a többiek: Sétálós-t és Saliko-t, de velük nem beszéltem. Aztán... SK! Megtörtént a pólócsere! (És ne higgyél Güszinek, rendes tanuk vannak, nem hamisak.)
Néhány szubjektív leg-leg:
Legszebb útszakasz: Vashegy.
Legszebb pontõr: Nógrádsáp, gótikus templomnál a kocsiban.
Legkedvesebb meglepetés: Acsán palacsinta.
Legnagyobb homok: Kéri-hegyrõl lefele, Háromház elõtt.
Legszebb pecsét: Mónika-pihenõnél, a virágos pecsét (de a többi is, tényleg, gyönyörû)
Külön köszönet:
- Mirage-nak, Ryan-nak és Nagyondinnyének a társaságért,
- Az összes pontõrnek a kitartásért és jókedvért,
- Acsán külön köszönet a palacsintáért, amit a pontõr saját maga sütött,
- Vadmalacnak a topic meglepetés csokiért,
- Tibetnek a térképért (egyszer sem kellett ugyan elõvenni, mert olyan jó volt az itiner és a jelzések, de azért biztonságérzetet adott!) valamint a jó idõjárásért, amit õ rendelt...
- Az ellátásért: minden ep-n volt ásványvíz, citromos víz, egyéb innivaló és még valami: barack, csoki, kakaó, egyéb.
- A rendezõknek: az elõzetes bejárás, a jelzések felfestése, az ellátás, a szállás, az itiner mind elsõrangú volt. Járosi Laci az elejétõl a végéig ott volt, még vasárnap reggel a hazainduláskor is személyesen búcsúztatott.
(Cam Mogó)
|
