Túrabeszámolók


Nyergesi Emléktúra

JakabTúra éve: 20112011.05.01 09:55:17

Április 23-án Macival, Balázzsal és Tatai Lacival a Nyerges túrára indultunk. Maci a hosszabb, mi a rövidebb távot választottuk. Már a rajtnál megmutatkozott, hogy a jó idõ kicsalta az embereket a természetbe, hosszú sorok kígyóztak a rajtnál.


A horgásztavaknál lévõ Sport büfétõl rajtoltunk, majd hamarosan már egy forrást fotóztam. Kicsit kavicsos úton nagy szélben gyalogoltunk Mogyorósbányáig, ami egy nagyon szép kis falu, egy völgyben, a hegyek ölelésében. Fotóztunk, majd a kék túra pecsételõ helyén megálltunk egy picit, aztán átvágva a falun, fölfele indultunk az erdõben, a Mogyorósi Kõszikla felé. Ez volt az elsõ ellenõrzõpont. Ide tartva fehérvári túrázókkal találkoztunk, kicsi a világ. Jól elbeszélgettünk, és együtt csodáltuk meg a kilátást a hegytetõrõl. Nagyon szép volt a panoráma, még az Esztergomi bazilikát is látni lehetett, a Dunát, és a környezõ hegyeket. Készültek fotók is, remélem sikerül felrakni a tárba.


Az erdõbõl kiálló sziklák különösen szép látványt nyújtottak. Az ellenõrzõ pont után völgynek haladtunk tovább, nemsokára beérve Péliföldszentkeresztre. Gyönyörû templomát, és a szalézi rend házát megkerülve elértük a második ellenõrzõpontot, ahol szép környezetben, fedett helyen kaptuk a zsíros kenyeret és ásványvizet.


Péliföldszentkereszt híres mûemlék barokk templomáról, melyet 1735-ben építtetett Eszterházy Imre hercegprímás, õ nyilvánította búcsújáró helynek. Az 1700-as években már állt itt egy kolostor, elõször a nazarénusok, majd a pálosok, és 1913-tól a szaléziak kapják meg. A kolostor körül szép kálvária van, mi is megnéztük, és barlang, valamint szentkút. Nagyon szép kirándulóhely, ápolt, gondozott a rendház környéke, érdemes ide kiruccanni.


Szalézi rend: olasz gimnazista növendékek, tanáraik, nevelõik költöztek ide, majd teológusképzõ, zarándokház lett a kolostorépület. Az 1950-es években államosították, vájárképzõ, fogház, késõbb pedig a tsz vadászháza lett. A szalézi rend 1992-ben visszakapta, azóta a fejlõdés folyamatos, a környezet pedig rendkívül gondozott. A rendet Don Bosco (a róla elnevezett túra itt ér véget) olasz katolikus pap alapította, aki apa nélkül nõtt fel, és a helyi pap tanítgatta. Teológiát végzett, Torinóban szentelték pappá. Életét a szegény sorsú gyermekek nevelésének tanításának szentelte.


A rendház mellett elhaladva a Szentkút mellett haladtunk el, immár a Dunántúli kéken. A forrásokban kezet mostunk, ittunk, és méy szakadék mellett gyalogoltunk az Öreg-kõ pihenõig. Itt a hegyoldalban több barlang is van, mi most nem kerestük fel õket. Megettük az EP-n kapott nápolyikat, és leereszkedtünk Bajótra.


Mindjárt a templomhoz értünk, melynek helyén egykor egy kis vár állt, a falu már az õskorban is lakott hely volt. Tatatiék tettek egy kis kitérõt, mi pedig Tibivel és Margarétával úgy elbeszélgettük az idõt, hogy túlmentünk a keresztezõdésen. Jelzem, a téma Széchenyi özvegye volt, megért bõven egy kis kitérõt. (Vele ma találkoztam a Széchenyi Zsigmond emléktúrán, de arról majd késõbb) Visszatérve a helyes útra felbaktattunk a Magyar hegyre. Itt már erõsen tûzött a nap, a pulcsik rég lekerültek mindenkirõl. Nyári meleg volt, és az egyszemélyes ösvényre visszanézve csak úgy kígyózott a túrázók sora. A pontnál megláttam Tataiékat, akik bõszen siettek "utánam", pedig hátuk mögött voltam még. Kis kocogással utolértem õket, és a szõlõskertek, pincék közé már együtt érkeztünk be.


Húsvét eleje lévén és a jó idõ miatt az emberek kint ültek a pincék elõtt, falatoztak, borozgattak, miközben nyíltak mindenütt a virágok, zöldellt a fû, igazán jó kedvre derült az ember fia. Hamarosan átkeltünk az országúton, majd beértünk a horgásztavakhoz. Hatalmas halak voltak a tóban, kis házikók stégek sokasodtak a tavak körül. Jó kis horgászhely, kellemes látvány a dombok alján.


Beérve a célba, kaptunk csokitojást, virslit, és persze a jól megérdemelt kitûzõt és oklevelet. Maci is beért, együtt fogyasztottuk el az ebédünket. Mi még Tataiékkal elhatároztuk, hogy adunk vért, mivel láttuk, hogy reggel kitelepült ide a véradókamion. Sajnálatunkra, már nem lehetett adni, csak két óráig volt lehetõség. Kár, hogy így szervezték, mivel még egy csomó ember ezután érkezett csak be.  Így elköszöntünk a Tatabányai ismerõsöktõl, és hazaindultunk. Útközben még tettünk egy kitérõt, és megnéztük a bajnai kastélyt.


Bajna híres kastélya a Sándor-Metternich kastély. A falu írott történeme a 11. századig vezethetõ vissza, hírét azonban Sándor Móricnak, az "Ördöglovas"-nak köszönheti. Õ építtette szerelmének a hírhedt kancellár lányának, Metternich Leontinának 1720 körül. A klasszicista kastély Hild József tervei alapján készült el, jelenleg éppen felújítják, látogatni sajnos nem lehet. Egyik fele már kész, és nagyon szép, remélem a többi része is elkészül. Sándor Móric híres és õrült lovas volt, átugratta a 7 m-es bajnai árkot lovával, a Bécs - Budapest távolságot pedig 31 óra alatt tette meg lovon. Pozsonynál, Budapestnél egyaránt átkelt a zajló Duna jegén, nemegyszer a lépcsõkön lovagolt fel ha meghívták valahova.  Egyszer fogadásból a kastély erkélyérõl is leugratott lovával (most megnéztük, magasan van az erkély) õ túlélte, a ló azonban nem.


Ajánlom a túrát is mindenkinek, jó szervezés, szép útvonal, és ajánlom kirándulóhelyként is felkeresni. Számomra ismeretlen, felfedezetlen táj volt.


A túra nagyon tetszett, az ellátás, itiner térkép, jó volt, a látnivalókról ugyan nem írtak, de én most bepótoltam.


Fotók:  http://picasaweb.google.com/bebielefantok