“Álmodd, hogy vakít a fééhény
tombol a nyár e föhöldtekén
ne érdekeljen ha esik a hóó
nyaralni visz az álomhajóóóóóó”
(ismeretlen; részlet a Neo FM hajnali mûsorából. Sajnos a továbbiak nem ismertek “mûszaki hiba” miatt)
“Attól, hogy nem vagyok paranoiás, még nem biztos, hogy nem üldöznek…”
(ismeretlen)
A Medvehagyma-megbízás (Nyerges 40)
Az Igazgatótanács Elnökének álláról vastag csíkokban csorgott alá a medvehagymakrém-leves. Két ujjával tunkolt a tányérban a levesbetétként belehelyezett békési csípõskolbász-karikák segítségével. Messzire tekintett volna a CTU (Counter Teljesítménytúrázó Unit) és Társa Bt. hatalmas, másfél emeletes székházának fedett reggelizõteraszáról, ha három méternyire egy szürke, Cserehát-térképszelvényt ábrázoló graffitivel elcsúfított tûzfal nem zárja el a kilátást.
Már két éve a CTU-nál dolgozom. Feladatunk a társadalomra leselkedõ és arra veszélyt jelentõ teljesítménytúrázó sejtek megfékezése. Két korábbi küldetésem során az Igazgatótanács Elnöke számára világossá vált, hogy nagyobb erõforrásra van szükség az eddigieknél ahhoz, hogy sikerrel vehessük fel az egyre növekvõ sötét erõkkel a harcot. 2008-ban alapította meg a 32.200 Ft törzstõkéjû CTU és Társa Bt.-t, a kültagon és a beltagon kívül három alkalmazott (köztük én), egy gyesen lévõ kismama, és egy szolgálati harci eb, Joller, a roller tartozik az állományba. Teljes titokban dolgozunk, különféle állami szervektõl is mindössze 2,3 milliárd forintnyi közpénzt sikerült mûködési támogatásként megszerezni, a nyilvánosság teljes kizárásával. Sikerült különbözõ titkosszolgálati eszközökkel beépülésre kerülnünk különbözõ teljesítménytúrázó fedõszervezetekbe is. Nem riadunk vissza a különbözõ extrém vallatási módszerektõl sem, pl. frissítõponton túletetés zsíroskenyérrel. De a feladat még mindig hatalmas…
- Fiam, eligazítás! – kiáltotta az Igazgatótanács elnöke, light étcsokoládés tepertõvel kínálva. Néhányat markomba vettem, s azt mondtam: “Hallgatom.” - Tudomásunkra jutott, hogy a Szélrózsa Négy Iránya Természet és Járó Egyesület hatalmas fedõrendezvényt szervez teljesítménytúrázók számára, Cserfes 40 néven. Bizonyos internetes fórumokon egy Bicegõ Eb nevû szimpatizáns gépjûrmûalapú fuvart keres a versenyközpontig és vissza – itt a kiváló alkalom. – Az Igazgatótanács Elnöke közben nekilátott tízóraijának, mely diétás rántott pacal volt zöld körettel (mármint a színe volt zöld). Én csak annyit mondtam: “Vettem”, s felöltve kifürkészhetetlen tekintetet kölcsönzõ napszemüvegemet, távoztam az irodából.
Másnap hajnalban Joller, a roller szolgálati harci kutyám társaságában keltünk útra. A Bicegõ Ebbel elõzõ nap titkosított telefonon megbeszélésre került helyszínre hajtottam, s ott néhány perc várakozás után autómba is invitálhattam õt. Az út gyorsan eltelt Cserfesóvárig, addig gyanút nem keltõ rutinkérdésekkel (pl. ki vagy és melyik egyesületnek dolgozol?) múlattam az idõt. A versenyközpontot nem volt nehéz megtalálni – száz meg száz résztvevõ gyülekezett a környéken már hajnalok hajnalán a horgásztó körül. Bár a szervezõk jól láthatóan felkészültek voltak, még így sem volt nehéz parkolóhelyet találnom. Gyorsan magamhoz vettem vadonatúj, Kecsua Forkláz 653 márkájú gurulós bõröndömet, melyben minden szükséges holmi helyet kapott, majd elballagtunk a rajthelyre. Gyorsan beneveztem, sajnos rosszul diktáltam be a Counter Teljesítménytúrázó Unit és Társa Bt. székhelyének címét, így a számla, amit kaptam használhatatlan lett – sajnos ezzel csak utólag, a (túra) jelentés készítésekor szembesültem. Gondoltam, amíg Bicegõ Eb is benevez, addig a büfében elfogyasztok egy gyors reggelit: egy vajas pirítós, hemendeksz 7 tojásból retekkel (nem retkes!), néhány lekváros fánk, egy liter “bubis” ásványvíz, egy pohár kakaó, és egy kakaós csiga került a bendõmbe.
Eközben Bicegõ Eb is a benevezés letéteményesévé vált, így elindulhattunk. Megszemléltem a rajtnál kapott “igazolófüzetet” – már az elnevezés is megtévesztõ, hiszen nem pusztán igazolásra szolgál, hanem számtalan egyéb információt is tartalmaz, úgy mint táv- és szintadatok, részletes útvonalleírás, színes térképvázlat… Ez roppant veszélyesnek tûnik, valószínûsítem, hogy ez mind-mind arra szolgál, hogy minél többen lépjenek be a különbözõ teljesítménytúrázó sejtekbe.
Színes szalagozás jelölte az utat az elsõ szakaszon, sajnos eltévedni sem lehetett (igaz, mit várjon manapság egy CTU-ügynök a pénzéért, fõleg, hogy saját erõbõl kellett befizetnem a díjat, a fent említett okok végett). Gyorsan peregtek a kilométerek, Bicegõ Ebbel folytatott semleges beszélgetéssel próbáltam magamról elterelni a gyanút. Hamar meg is érkeztünk az elsõ ellenõrzõponthoz, ahol idejét láttam a második reggeli elköltésének. Gyorsan bekaptam hetven-nyolcvan deka Sacher torta ízû fornettit, Jollernek a rollernek adtam a bõröndbõl egy nyulat, majd mire Bicegõ Eb is végzett a pecsételéssel, már indulhattunk is tovább.
Ezután következett a túra legkeményebb szakasza: csak föl, föl hosszú kilométereken keresztül. Bár a CTU-nál gondosan kiválasztott edzésprogramban veszünk részt, szigorú diétával párosítva, Bicegõ Eb még nálam is jobb formában volt, és az egyik lejtõn otthagyott… Azonnal hívtam a központot, ahol jelentõs háttértámogatás és csapat várta a bejelentkezéseimet (konkrétan Irénke). Kértem, hogy irányítsanak át egy mûholdat a terepre és az útvonalra, s tartsák rajta a szemüket Bicegõ Eben. Negyedóránkénti jelentést kértem. Eközben a terep, az erdõ sajnos elég látványos és szép volt, így elterelte a figyelmemet átmenetileg küldetésemrõl. Az egyik negyedórántkénti jelentéseben azt az információt kaptam a háttércsapattól (konkrétan Irénkétõl), hogy több, nemzetközileg is megfigyelt személy is jelen van a rendezvényen az adatbázisunk és az arcfelismerõ szoftverünk (konkrétan Irénke) szerint. Ejha, ennek a fele sem tréfa!
A következõ ellenõrzõpont – ahol a rendezõség emberei almával és ásványvízzel próbáltak hátráltatni, remélem, nem leplezõdtem le – után, ahogy a háttércsapat jelentése is elõrejelezte, újra utolértem Bicegõ Ebet. Idõközben harci ebem is fogott magának néhány gímszarvast és jóízûen elfalatozta õket. Újabb emelkedõk következtek, de szerencsére már jobban bírtam õket, köszönhetõen az útközben elfogyasztott néhány bécsis zsemlének. Egy helyen aztán szép kilátás nyílt a környezõ tájra. “Mennyi táj…” – sóhajtottam, azután a rémülettõl a földbe gyökerezett a lábam. Megláttam azokat a helyeket, amelyeken legutóbb a 2007-es Encián-küldetés során jártam, többek között a Nagy-Gethét is. Fel is hívtam rögtön titkosított vonalon az Igazgatótanács Elnökét, aki csak annyit lihegett a telefonba, hogy “Le akarja buktatni az egész akciót, maga barom???” – és lecsapta a telefont. Errõl ennyit… Kisvártatva fájdalommal vegyes megdöbbenéssel vettem észre, hogy arra az ösvényre vezették a szervezõk az útvonalat, amerre a sejtek tagjainak legnagyobb ünnepe, a Kinizsi Százas is vezet. Ez már aztán igazán kimeríti a szervezett alvilág fogalmát, s bizony beetetés a javából!
A következõ ellenõrzõpont egy forrásnál volt (amelyet valamiért egy korábbi szlovák miniszterelnökrõl neveztek el). Itt úgy döntöttem, hogy ideje elkölteni ebédemet. Leültem egy kellemes padra, ahol megismerkedtem egy különös, Látszerészet névre hallgató résztvevõvel, akivel kölcsönösen úgy tettünk, mintha korábbról már máshonnan ismernénk egymást. Miután megettem a rövid, a túrára tekintettel mindössza 8 fogásból álló menüsoromat, végre lefelé indulhattunk. Útközben egy hatalmas medvehagyma-mezõre értünk, ahol fejembe visszhangzott feleségem, a gyesen lévõ kismama Lökött Cukrász ügynök kérése: "Hozz kérlek nekem medvehagymát”. Így nekiláttam a szüretnek. Nagy nagy szerencsémre Bicegõ Eb is ugyanezt tette, így nem kellett ismét szem elõl tévesztenem õt. Fertályórányi szüretelés után továbbindultunk, sajnos lefelé nem bírtam a tempót Bicegõ Ebbel és lemaradtam. Kettesben ballagtunk harci ebemmel, útközben megelõzött korábbi ügynöktársam, ZS-40 is – sajnos most már meg sem ismert, bár lehet, hogy ez a kifürkészhetetlen tekintetet kölcsönzõ napszemüvegenek köszönhetõ, nem tudom. A bekerített területen Joller, a roller leterített magának ebédre 6 vaddisznót, amit gyorsan meg is evett – szerencsére, mert már szemmel láthatóan kezdett eléhezni.
Rövidesen megérkeztünk egy újabb ellenõrzõpontra, ahol zsíroskenyeret szolgáltak fel Nem sokáig idõztünk itt, sajnos csak utólag vettem észre, hogy Bicegõ Eb még a területen tartózkodott annak elhagyásakor, így elé kerültem. Mikor ezzel szembesültem, természetesen megkértem a háttércsapatot (konkrétan Irénkét), hogy irányítsa fölé a mûholdat.
Az út további része viszonylag eseménytelenül telt, újból utolértem a Látszerészet nevû túrázót, rutinkérdéseimmel (pl. ki vagy és melyik egyesületnek túrázol?) próbáltam feltünés nélkül információhoz jutni. Az út egyhangú volt, csak a háttércsapat (konkrétan Irénke) negyedóránkénti jelentései és a félóránként elfogyasztott néhány fogásos gyorséttermi menü dobták fel a hangulatot kissé. Megtudtam, hogy Bicegõ Eb körülbelül félórányira halad mögöttem. Váratlan hirtelenséggel érkeztünk meg a tavak között a célba, ahol a színpadon DJ YouTube játszott régi és mai slágereket meglehetõsen nagy hangerõn. Bejelentkeztem a célban, átvettem a díjazást és némi uzsonnát, majd kényelmesen elhelyezkedtem egy padon, rejtett kamerámmal pásztázva a közönséget. Szerencse, hogy Bicegõ Eb lemaradt kicsit, mert így értékes felvételeket készíthettem a CTU számára a túra cél-közönségérrõl (a mûhold itt mit sem ért, hiszen a helyszín fedett volt).
Kisvártatva aztán megérkezett Bicegõ Eb is, és Látszerészettel együtt hármasban utaztunk haza, miközben Joller, a roller a csomagtartóban egy húszdarabos tonhalaszsömle-csomagot majszolgatott.
Nagyon sok titokra fény derült ezen a napon, de sajnos még több kérdõjel keletkezett… Nagyon sok munkánk van még hátra....
