A Kõszegi Hegység rejtettebb értékei 30km
2011.05.07.
Ismét öcsémmel, ismét 30, ismét utolsónak rajtoltunk (8:45-kor, 59 és 60-as rajtszámmal), és ismét nagyon jó idõnk volt.
Harmadszorra már nem voltak a túra értékei annyira rejtettek, mondhatni, a szokásos útvonalon mentünk újra végig. Persze ez a helyek szépségébõl nem von le semmit.
Ezúttal jó tempóban kezdtünk (Szálasi-bunker 4,2km, 42 perc, 6,0-s átlag), és ettõl kedvet kapva kevés állással és fényképezéssel, 5:36 alatt értünk célba. Állítólag volt két futó is, õket biztos nem nyomtuk le, de így is 14-15-ként értünk be.
A rajtban a szívélyes fogadás mellett (már azt hittük, nem is jöttök :-)) kapuciner szelet, a Szálasi bunkernél sportszelet, Táborhegyen müzliszelet várt minket. Mi pedig nagyon vártuk a következõ ellenõrzõpontot, de a tavalyi remélt péksütemény elmaradt, helyette a kenyér, zsír, hagyma mellett nagyon finom lekvárok voltak, én az áfonyára szavaztam.
Kalaposkõ: újabb müzliszelet. (Lehet, hogy valamit összekeverek, de az biztos, hogy minden ponton kaptunk valamit. Az Asztalkõnél pl mazsolát.)
Velem környékén immár hagyományosan, megint volt gond a szervezõk nyilaival, jópárat meglovasítottak arrajárók. Utólag visszagondolva volt két jelzés, (a kalaposkõ utáni balra leirányító, és a Cseke-forrás felé, ahol elhagyjuk a sárgát), amely között egy jelzõnyíl sem volt. Pedig legalább 5-6-ra lenne szükség, a Sötét-völgybe leérve, onnan az aszfaltra kiérve, aztán a bicikliútra jobbra rátérve, aztán a volt gyereküdülõ elõtt az alsó útra terelõ, aztán a Hõsök kapuja alatt egy jobbra, majd közvetlen utána egy balra irányító tábla, és akkor még az útvonal-megerõsítõkrõl nem is beszéltem. Állítólag a szervezõk tettek is ki ezekre a helyekre táblákat, csak valakik leszedték. Ez még a jobbik eset, a ciki az, ha fordítva visszateszik. Kedves túrázók, ne tessék csak a nyilakra hagyatkozni, olvassátok el az útvonalleírást, és figyeljétek a jelzéseket.
Megjegyzem, a teljesítménytúrákon nem szokás ilyen precíz, alapos jelzéseket kitenni, de itt a szervezõk annyira készségesek, hogy a túrázó hajlamos elkényelmesedni, és nem gondolkodni, nem térképészkedni, hiszen "úgyis jól ki van táblázva" az útvonal. Szóval Velem környékén tessék vigyázni!
A Pogányokban szerencsére nem volt meglepetés, pontosan azt kaptuk, amit vártunk, a kínált bor talán a tavalyinál is finomabb volt. Itt sem idõztünk sokat, a szinte nyárias idõben végigvágtáztuk a maradék kilométereket is.
A célban kedves figyelmességként tapasztaltuk, hogy számon tartják, hányszoros teljesítõk vagyunk, és ennek megfelelõen kaptunk más oklevelet és kitûzõt, mint a többiek. Nem nekem kell megjegyeznem, hogy milyen jelvényem van otthon és milyen nincs, mint az Írottkõn, hanem õk gondoskodnak róla, hogy minden évben különbözõ jelvényt és oklevelet kapjak. Mondjuk nekem a háromszoros teljesítõk oklevele nem igazán tetszett, a felhasznált kép (a Szálasi bunker egy vasajtaja) elég nehezen kivehetõ, fakó vízjel a háttérben.
Összességében elmondható, hogy ismét egy kellemes túrán sikerült részt vennünk, és ez nagyrészben a rendezõknek, a remek szervezésnek köszönhetõ. Hibátlan teljesítményükre most is csak ötöst tudok adni :-) |
