Túrabeszámolók


Fruska Gorai Hegymászó Maraton

LestatTúra éve: 20112011.05.18 14:14:24

Fruska Gora-i Hegymászó Ultramaraton Plusz

,avagy elsõ százasom története

(2011.05.07-08.)



„Felment a függöny,

Itt van a perc.

Homlokod nedves,

Nagyokat nyelsz.



Na, fel a fejjel!

Fegyvert cipelsz!

Kockázat nincs,

Mert úgyis te nyersz.”


(Hobo Blues Band: Az üldözés rövid, de véres)



A tavaly balul elsült Kazinczy 100 után nem mertem 100-asokat bevállalni, és ez a túra sem volt betervezve, azonban Földi Roli annyira invitált a TOJÁS rajtjában, hogy végül nem tudtam nemet mondani. Hatan vágtunk neki a túrának Roland és párja, valamint Sánta Kutya, SzLA, és Imre. Péntek este érkeztünk Popovicára, ahol sátorverés után viszonylag hamar nyugovóra tértünk. Éjszaka a jókedvû túratársak természetesen nem mulasztották el az ordibálást, ez inkább a többieket zavarta, én legnagyobb zajban is tudok aludni, sokkal kellemetlenebb volt a hajnali hideg. Reggel elintéztük a nevezést, megkaptuk az itinert, mely úgy nézett ki, hogy egy A4-es oldal hosszában felezve, majd négybe hajtva. Az egyik oldalán voltak az igazolások helyei képpel és nyitvatartási idõvel, a másik oldala, egy elõször kissé bonyolult térkép volt, de ha az ember rájött a logikájára nagyon sok hasznos információt megtudhatott belõle. A túrának saját jelzése volt, egy nagy fehér körben piros szívecske, ezt kellett végig figyelni, szerencsére szépen és meglepõen sûrûn volt felfestve, ráadásul a mérete és a fehér alap miatt éjjel is könnyen lehetett látni. Emellett nálam volt SK saját készítésû itinere, melyet közzétett a fórumon, bár a résztáv adatok nemigazán egyeztek, de a szakaszok jellege le volt írva(emelkedõ, lejtõ), mivel az itiner csak a tengerszint feletti magasságokat jelezte,ez jól jött, valamint tartalmazta az ep.-k nevét (az itinerben szerb betûkkel volt írva minden). Picit megváltozott az útvonal a korábbi évekhez képest, így az Ultra 105,1km lett, és lett egy új táv az Ultra Plusz, mely 111,151km-bõl és 4119m szintbõl állt. Nevezés után összepakoltuk a cuccunkat, majd SzLA-val elindultunk egy ideális reggelizõhelyet keresni. Az egyik padon sétáLós bácsit pillantottuk meg, s csatlakoztunk hozzá a reggeli kolbász elfogyasztásában. Fél 9 után aztán elindultunk a rajthely felé, sikerült is egész jó rajthelyet kifogni, nagyjából a 4-5. sor környékén voltunk, SK és Imre elõttünk volt, Rolandék pedig csak késõbb indultak, mert õk a rövid távot választották. 9-kor aztán megindult a mezõny, SK elõrefutott, én próbáltam Bálinték tempóját tartani, ám az elsõ kisebb emelkedõnél elléptek, de már azt is sikerként könyveltem el, hogy 10 percig mentem velük. Annak ellenére, hogy szinte elsõnek indultunk elég sokan voltak elõttünk, a szûk ösvényeken nehéz volt elõzni. Az elsõ pontra épp akkor vitték a szúróbélyegzõket, mikor megérkeztem, mivel nem tudtam, hova fog kerülni elég rossz helyre pozícionáltam magam, ám hamar sikerült elõreverekednem magam így olyan sokat nem vesztettem. Ezután elég nagy volt a tömeg megint, de legalább szélesebb volt az út. Az egyik emelkedõn legnagyobb meglepetésemre Sánta Kutyát hagytam le, azt gondoltam már csak a célban látjuk viszont egymást. A 2. ponton különváltak a távok, azonban cirill betûkkel volt a transzparensre kiírva, hogy melyik táv merre megy, így picit elbizonytalanodtam, elõször próbáltam az itinerben lévõvel betûnként összehasonlítani, ám ezt hamar feladtam. Végsõ elkeseredésemben arra gondoltam bevárom SK-t, addig ittam egy kis vizet, ám nem akart jönni, így hirtelen eszembe jutott, hogy az itineren van térkép is, amit megvizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy a haramadik ellenõrzõponthoz balra kell tartani, s ahogy elindultam rövidesen ki is volt táblázva, hogy arra van a KT3. Kis lejtõ után kiértem egy nyílt szakaszra, innen nagyon szép kilátás tárult elénk. Egy rét szélén a Rendezõk egy lajtoskocsit állítottak fel, én is ittam egy pohár vizet, majd pár méter erszkedés után meg is érkeztem Seliate-re. Innentõl egy jó darabon felváltva jöttek a lejtõk és az emelkedõk, egy meredek szerpentines ösvényen kellett felmászni  a KT4-hez Dom na Stralíkovu-hoz. Itt tartottam pár perc pihenõt a nagy emelkedõ után, néztem egy részidõt, s megelégedéssel tapasztaltam, hogy jó tempóban haladok, ugyanis 2:10 alatt gyalogoltam le 12 km-t. A pont mellett volt egy játszótér, ahol sok sporttárs letelepedett, így kicsit kisebb lett a tömeg, de még mindig voltak körülöttem bõven, de most már legalább hasonló tempójú gyalogosok. A ponttól meredeken kellett leereszkedni, hogy aztán szembe felmászhassunk egy szerpentinen Brankov Grob-hoz, ahol egy emlékmû és csodaszép kilátás fogadott a szúróbélyegzõ mellett. Innen egy hosszabb rész következett Grgetegbe, elõször egy hosszú, nyújtott emelkedõvel, majd elértünk egy aszfaltutat, innen egy nagyon kellemes kis ösvényen kellett menni (végre szintben), itt egy fán még meg lehetett csodálni a túra korábbi jelzését a vörös csillagot, ugyanis ezt alakították át szívecskévé. Rövid lejtõ után elértem Grgetegbe, itt nagyon finom gyógynövényteát osztogattak a Szervezõk, sõt kérdezték, hogy van-e üvegem, mert azt is megtöltik, s mivel épp elfogyott a vizem, éltem is a lehetõséggel. Tartottam egy kis ebédszünetet, majd indultam tovább. Egy hosszú, emelkedõs szakasz következett, az elején igen meredeken, késõbb aztán laposabb lett. Elég kellemetlen volt itt menni, mert nagyon sok bogár volt, melyek folyton belerepültek az ember különbözõ testnyílásaiba (ez a probléma késõbb is elõjött a túra egy-egy szakaszán). A KT7 volt a híres tv-torony, melynek hiányzott egy szelete, mivel a korábbi beszámolókban már olvastam róla, engem annyira nem nyûgözött le, de érdekes volt. Itt megint nagy lett a tömeg, ugyanis a rövidtávosok a KT2-tõl egyenesen ide jöttek, nekem viszont figyelnem kellett, ugyanis ezután következett az Ultra Plus-nak a kunkora(ami számomra a túra legszebb része volt), balra le kellett térni hamarosan. Kereszteztünk egy aszfaltutat, ahol ugyan nem láttam jelzést, de pár ember ment arra, ezért hamarosan kibotorkáltam az ösvényrõl, hogy megkérdezzem, nem-e arra kell mennem. Szerencsére épp egy magyarul kicsit tudó túratársba botlottam bele, aki útbaigazított, hogy késõbb fognak szétválni a távok, s valóban, ott is volt a nagy transzparens. Meglepetésemre itt is elég sokan voltak (egy 50-es és egy 90-es táv jött még erre), azonban lehetett elõzni. Itt volt egy két helyen kilátás, majd ereszkedés következett. Útközben volt egy szent-kút, amibõl nagyon lassan folyt a víz és igen nagy sor állt, de gondoltam, ha már itt vagyok, legalább pár kortyot iszok a forrásból, úgyhogy kivártam a sort. A forrás után egy kis rétre értem, melynek egyik felén egy csacsi legelészett, másik felén egy nagyon aranyos kis templomocska állt. Hamarosan elérkezett a 8. KT, Manastir Novo Hopovo(?), ahol ismét teával kínáltak. Nem akartam itt sokat idõzni, így egy gyors lyukasztást leöblítettem egy pohár teával és indultam tovább. Innen megint egy hosszú emelkedõ következett, egy nagyon szép szurdokvölgybe kellett felmenni, kis patakocska mentén. Itt viszont elég rosszul jöttek a rövidtávosok, a patakátkeléseknél nagy sor alakult ki (pedig nem volt nagy szám a patak, egy nagyobb lépéssel át lehetett lépni), majd miután felmentünk a domboldalba folyamatosan ilyen 15-20 fõs csapatok kerültek elém, akiket csak úgy lehetett megelõzni, ha kivágtam melléjük és futásra váltottam, viszont ez nagyon fárasztó volt, fõleg hegynek fel. Végre aztán csak vége lett a völgynek, visszacsatlakoztunk a normál távokhoz, s kis aszfaltozás után el is értük Kraljeva Stolica-t. Itt volt még egy fõ távelválás, a rövidebb távok végleg leváltak rólunk. Egy darabig sokan szembe jöttek, ugyanis voltak, akiknek egy kis kört kellett tenniük Vrdnik felé. A város elõtt utolértem SzLA-t, akinek a 2. ponton nem sikerült olyan jól leolvasni a térképrõl a helyes útirányt, így neki már nem fért bele a Plus betétkör, valamint tájékoztatott, hogy SK sem a leghosszabb távot választotta, így csak Imre volt elõttünk a csapatból. Hamarosan be is értünk Vrdnik-be, azonban a KT10-nél mi nem szúrhattunk, ez ugyanis a rövidtávosoknak az ellenõrzõhelye volt, nekünk beljebb kellett menni a városba a 11-es ponthoz. Itt nagyon finom babfõzelékkel vártak a Rendezõk, jó nagy darab kenyerek voltak hozzá kitéve,, nekem annyira ízlett, hogy repetát is kértem belõle. SzLA kicsit elõrement én még elbíbelõdtem egy kicsit a ponton, lábat ápoltam (igazából csak úgy teleettem magam, hogy nem bírtam elindulni). Egy dombocska megmászásával elhagytuk Vrdniket, majd a másik oldalon leereszkedtünk Jazak-ba. Itt megint tea volt, feltöltettem az üveget is, majd SzLA nyomába eredtem. A KT13-ig, azaz a Pinkijev-emlékmûig  kellemes emelkedõ volt, itt sikerült SzLA-t utolérnem, majd lankás úton jutottunk el Beaenovo-ba. Ezután következett a túra számomra legnehezebb szakasza, 4 km-t kellett menni Letenkáig, elég meredek nehéz emelkedõn kellett felkaptatni, de végül csak felértünk szép lassan. Este 8-ra érkeztünk Letenkára (nekem ez volt a táv fele), itt egy hosszabb adminisztráció következett, kiállítottak egy betétlapot a következõ 20km körre. Picit lepihentünk, itt teát és fánkot kínáltak, elõkészítettem a lámpámat, majd elindultunk. Itt kétfelé ment az út, elõször a bal oldali ágban kellett lemenni, majd miután másodszorra indulunk el, akkor a jobboldalin. Nemigen volt egyértelmû, hogy merre kell menni, ezért próbáltuk megtudakolni, pont találtunk egy magyar túratársat, aki már volt a túrán, megmutatta nekünk az utat. Picit gyanús volt, hogy elég sokat mentünk és nem láttuk a szétválást, ám késõbb volt egy Y-elágazás, ahol mi balra tartottunk, ahol ugyan nem volt jel, ám késõbb becsatlakozott az út, túratársunk szerint másodszorra ott kell jobbra elmenni. Egy fõképp lejtõs, de jól haladható úton mentünk, majd tisztásra értünk, melynek másik végén fények voltak. Ez volt Andrevlje, s a fények egy nagyon –nagyon szép, hangulatos kis fogadóból szûrõdtek ki. A fogadó mellett volt a pontunk, beadminisztráltak a kis füzetkéjükbe a Pontõrök, s elindultunk vissza Letenka irányába. Ez volt a túra leghosszabb résztávja, 10,65 km, s ennek kb. a 2/3-a emelkedõ volt(de azért barátibb volt, mint a Letenka elõtti). Az emelkedõ után egy fennsíkon haladtunk, itt nagyon fújt a szél, pólóban eléggé fáztam, de csak a ponton akartam megállni felvenni a pulcsimat, így inkább tempós gyaloglásra váltottam. Mivel nem nagyon voltak fák, így megerõsítõ jelzések sem, picit féltem, nehogy lekanyarodjon valahol a jelzés, de szerencsére az nem történt meg. Útközben felzavartunk álmukból egy birkanyájat, akik hangos bégetéssel jelezték nem tetszésüket ottjártunk iránt. Aztán végére értünk a fennsíknak, s kis lejtõ után megérkeztünk Culjanszka glavica-ra. Mivel eléggé megéheztem, kértem SzLA-tól egy kis pihenõt, ettem egy lekváros kenyeret. Picit sajnáltam, hogy ezen a túrán nem lehet kávét venni, jól esett volna, erre az egyik Rendezõ megjelent egy tálcányi kávéval, s körbekínálta a pihenõ túrázók között. Közben találkoztunk Imrével, aki a talpát próbálta járóképessé varázsolni, elég csúnyán nézett ki. Vissza Letenkára ismét emelkedõ következett, de a vacsora erõt adott, s könnyen suhantam fel rajta. Ismét beregisztrálták az idõnket, majd indulás elõtt megnéztem a frissítõasztalt, most tea és fánk helyett zacskós leves volt, sikerült kifognom az egyik adag végét, ami már kihûlt kissé, kicsit vártunk, hátha hoznak frisset, de az ígért pár perc alatt nem lett kész, így inkább továbbindultunk. Az ominózus Y-elágazásba most jobbra mentünk, ám az út nem kanyarodott el jobbra, hanem visszatért arra, amerre az elõbb mentünk. Visszamentünk, megkérdeztük a túratársakat, majd arra jutottunk, hogy rossz irányba vezetett elsõre a segítõtársunk és a második úton mentünk le. Picit tanakodtunk, hogy mi legyen, Letenkára teljesen már nem akartunk visszamenni, meg amúgyis erre kéne menni másodjára, így elindultunk mégegyszer ezen az úton. Újra megcsodálhattuk a kis fogadót, a pontõröknek már csak a hûlt helyét találtuk, így szúrtunk, s indultunk tovább a fogadó mögötti aszfalton, mely egy dombra vitt fel, s a másik oldalán leereszkedtünk a KT20-as pontra, Teszterára. Néhány túratárs itt a tûz körül melegedett, mi inkább egy félreesõ farönkre ültünk le. Ittunk teát, megtöltettem az üvegemet, ettem egy lekváros kenyeret, s célba vettük Dolina Keszterovát. SK itinere felhívta a figyelmet, hogy a magaslesnél balra be kell menni, ezért fokozottan figyeltünk. El is értük a lest, volt is a tövén egy jel, ezért letértünk az ösvényrõl, ám csak bokrokat találtunk a les mögött. Elindultam az ösvénnyel párhuzamosan, ám egy ló állta el az utamat, így inkább visszatértem az ösvényre. Néhány lépéssel késõbb megleltük az ösvényt balra, a két ló õrként állt az ösvény két oldalán. Hamarosan el is értünk a 21-es pontra. Itt picit tanakodtunk merre, elindultunk jobbra, ám rossz jelzést követtünk, így visszamentünk a pontig, ahol mutatták, hogy kcsit vissza kell menni, s késõbb egy ösvényen jobbra be. Ismét egy emelkedõs szakasz következett, de voltak benne hosszabb egyenes részek, így viszonylag könnyen felértünk a 22-es pontra, Crveni cot-hoz, ami egy torony volt, melynek piros fényét a túra korábbi szakaszain már láttuk. Kezdett világosodni, valamint kezdett cseperegni az esõ, bíztunk benne, hogy nem kezd rá jobban, mert elég sok meredek lejtõ volt elõttünk, mely sárosan nehezen lett volna járható. Elkezdtünk hát ereszkedni, még nem volt nedves a talaj, majd leértünk egy aszfaltútra, amin a pontig, Osovlje-ig mentünk. Megint kaptunk teát, gyorsan elraktam a lámpámat, majd indultunk tovább. A következõ szakaszon néhány igen meredek lejtõt kellett leküzdenünk, hogy leérjünk Manastir Beocinhoz. A mackónadrág eléggé kidörzsölte az egyik térdemet, ezért gondolkoztam a rövidnadrág átvételében, végül inkább csak bekentem a térdem és indultam. Szerencsére a csepegõ esõ nem kezdett rá jobban, hanem inkább alábbhagyott, így megúsztuk a csúszkálást. Itt megint egy nagyon nehéz rész jött, hosszú-hosszú, meredek emelkedõvel, majd a végén egy kis lejtõvel. Picit elléptem SzLA-tól, így volt idõm bogarászni a ponton (KT25 Brankovac), átvettem a rövidnadrágot, közösen elfogyasztottuk a maradék lekváromat lekváros kenyér formájában, majd nekivágtunk a hátralévõ bõ 11 km-nek. Kicsit fáztam a rövidnadrágban, ezért sietõsre fogtam a lépteimet, lehetett is, mert szép lankás ösvényen ment az út. Hamar el is értem Zmajevacba, s azt számolgattam, hogy tempósabb haladással be lehetne érni 24 órán belül. SzLA röviddel késõbb megérkezett, s mintha kitalálta volna a gondolatomat, mondta, hogy menjek elõre nyugodtan, toljam meg, s akkor beérek 9 elõtt. Elbúcsúztunk hát, s nekiindultam a következõ szakasznak, mely az elején jó egyenes volt, ám utána egy nagyon rossz úton kellett leereszkedni, de azért próbáltam tempót menni. Az utolsó ponton Stari Ledinci-n jól álltam idõvel, így gyors lukasztás után mentem is tovább. Rögtön jött egy nagyon meredek, ámde nem túl hosszú emelkedõ, majd Sk itinere szerint lejtõ és még egy emelkedõ, ezt nem tudom pontosan felidézni. Az emelkedõk után becsatlakoztunk a rövidebb távok útjába, s innen már tényleg nem volt sok Popovicáig. Arra vitt le az út, amerre Roliék álltak az autóval, így tudtam jelezni megérkezésemet, majd ballagtam tovább a cél felé, ahová végül sikerül 24 órán belül beérni, ugyanis 8:45-ös érkezési idõ került a nevem mellé a rendezõi füzetkébe. Megkaptam a szép oklevelet, valamint egy füzetet, melybe lehet gyûjteni a pecséteket jelvényekért. Hamarosan SzLA is beérkezett, míg vártam átvettem a hosszú nadrágot, majd közösen visszaballagtunk az autóhoz. Imre is néhány órán belül befutott, állapotához képest meglepõen hamar, így fél 2 körül már indulhattunk Budapest felé.


Szervezésileg az egyik legjobb túra, amin voltam, sok frissítés(6 helyen tea, babfõzelék, fánk, kávé, leves), nevezési díj nélkül, a jelzések tökéletesek (talán Letenkán lehetne egyértelmûsíteni, hogy mikor merre kell elindulni). Sajnos viszont a látnivalóival nemigen nyûgözött le engem a túra, ami tetszett az a KT3 elõtti rész, Brankov Grob, valamint a plusz körön a forrás, a templom és a szurdokvölgy, a többi elég egysíkú erdõ volt, viszont a szervezés ellensúlyozta ezt. Ezúton is köszönöm a túrát minden Rendezõnek, a társaságot SzLA-nak(nagy könnyebbség volt vele menni az éjszakai részen), Rolandnak a fuvart, valamint az ismeretlen sporttársaknak, akik kisegítettek.