Túrabeszámolók


Odvas-Kő-ris

nafeTúra éve: 20112011.05.19 22:22:24

Odvas-Kõ-ris kis kör teljesítménytúra.


GPS-el mért távolság: 18,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 545 m.


A Szent-kút túra ellenére frissebben ébredtem, mint elõzõ nap. Az utak felszáradóban. Készülõdés, reggeli. Esik az esõ. A francba! Ha már egyszer nekikészültem, csak elindulok, viszont rögtön eldõlt, csak a kis kört vállalom be. Eszembe jut, hogy másfél éve egy ilyen esõs túrának köszönhetõen gyulladt be a térdem. Semmi kedvem nincs egy újabb két hónapos túraelvonáshoz, illetve esõnadrágban gyalogolni órákon át. Bakonybélbe menet nem valami jó ómen a felhõsipkába bújt Kõris-hegy látványa. Alig páran lézengenek a rajtban, így gyorsan benevezek, miközben hallom, a fõszervezõ a nagy kör megszüntetését fontolgatja.


Fél nyolc után pár perccel nekivágok a távnak. Jól jön, hogy ez alkalommal lejtõn lehet bemelegíteni. Odvaskõpusztáig, mindössze néhány kis huppli nehezíti a haladást. A Gerence melletti ösvény, helyenként csúszós az esõtõl. Nem irigylem a montisokat a következõ maraton ezen szakaszáért. A hotel után jön egy kis laza emelkedõ, bemelegítésként, a barlanghoz vezetõ igen meredek kaptatóhoz. Fújtatok rendesen, mire fölérek. Nagyon rövid távon kell begyûjteni 70 m szintet. Az eddigi szitálást követõen, egyre jobban esik az esõ. Pecsételés, egy kis beszélgetés. Ilyenkor itt a legjobb pontõrnek lenni. A barlang megvédi az esõtõl. Épp, mielõtt tovább mennék érkezik Pisti, Bernadett és Bazsi csapata. A tegnapi 100 km után, most csak egy nagy kört terveztek levezetésképpen. Azt hiszem, én föl se bírnék kelni.


Még egy kis meredek rész, s elérem a piros jelzést, amit aztán egészen a kõris-hegyi ellenõrzõ pontig követek. Rögvest lazábbá is válik az emelkedõ, viszont rázendít az esõ. A széldzseki-szélmellény kombót, esõdzsekire cserélem, s megyek tovább. Viszonylag kényelmes tempóban megyek, s kifejezetten jól esik az emelkedõ a szép bükkerdõben. Elérem a Rézbükki-utat. Nagyon jó állapotban van. Belegondolok, mennyivel könnyebb rajta gyalog menni fölfelé, mint biciklivel! Jóval alacsonyabb lehet a pulzusom is. Biciklivel kifejezetten oda kell rá figyelni, ha nem akarok elsavasodni. Igaz, akkor az átlagsebességem 7,5 és 9 km/h között van, a mostani 4,5-5-össel szemben.


Ahogy haladok fölfelé, fokozatosan megyek bele a felhõbe. Az esõ rendületlenül esik. Kiérek az aszfaltra, s maradok azon, bár a kiírás szerinti útvonal levágja egy kanyarját. Fölérek a hegytetõre. A radar dóm teteje csak sejthetõ a felhõben. Idõnként viszont csak a lábakat látni. Megkapom a következõ pecsétet és csokit, majd irány a kék barlangi jelzés meredek lejtõje. Ettõl a szakasztól már elõre fáztam az esõ miatt, hiszen száraz idõben is nehéz. Meglepõen könnyen sikerült leérnem (Szerintem, olyan típusú a lejtõ és a föld, hogy egy nem túl nagy esõt követõen jobban tapad a talaj, mint szárazon. A piros romjelzés ilyen, a vértesben Mór és Csókakõ között.). Az aszfalt utáni szakasza rosszabb, mivel a megázott sárgaföld igencsak csúszós.


A jelzések elágazásánál, gyõri ismerõs érkezik a zöld jelzésen. Gyorsan tisztázzuk, õ csak a vonatos éjszakai túrához csinál egy kis terepfelmérést. Egyeztetjük az útvonalunkat. Az aszfaltig megegyezik. Jót beszélgetünk. Elõzetesen azt terveztem, nem megyek a Barátok-útján, amit kifejezetten utálok, hanem kerülök a murván. Mivel van társaság én is azon megyek. Hát nem az a leányálom ez a szakasz, de csak a végére érünk. Itt elválik utunk. Megyek tovább a zöld jelzésen. Jön egy csúszós emelkedõ, majd a faluban vezetõ utolsó rövid aszfaltos szakasz, s máris beértem a célba. Esõ ide, vagy oda, sokkal jobban éreztem magam, mint elõzõ nap.


A célban megkaptam az emléklapot, a kitûzõt, s hazafelé vettem az irányt.


Kellemes, helyenként látványos túra, s ahhoz képest, hogy felmegy a Bakony legmagasabb hegyére, szerintem még könnyû is.


A túra ár/szolgáltatás aránya drága. 800 Ft-ért színes térképes igazolólap (Saját térkép szükségtelen.), az Odvas-kõnél és a Kõris-hegyen csoki, a célban pedig oklevél, és kitûzõ járt. A távon a szalagozás kiváló, annak ellenére, hogy a Magas-Bakonyban jók a turista jelzések, mindössze 2-3 olyan pont volt, ahol kell kiegészítõ jelzés, s ott volt is. A többi helyen inkább csak a figyelmetlenségbõl eredõ elkeverések nehezítésére lehetett indokolt.