Túrabeszámolók


Tanúhegyek (BTHE)

dnvzoliTúra éve: 20112011.05.23 13:47:10


Tanúhegyek 50 teljesítménytúra



2011.05.21.



Piszokul korán,3 óra 15-kor(így írva durvább,mint negyed 4-ként:)) ébreszt a mobil,máskor,ha korán kelek már elõtte fél óránként nézem az idõt,most a csengés kelt,nem tudom melyik a jobb,de ez ütõsebb,az tuti.Eltelik az ilyenkor szokásos egy óra,átautózom Csuka Sanyihoz,majd átülök hozzá.Négyen indulunk a Balaton partjára Tamással és Józsival.Az út szinte eseménytelenül telik,a „szinte” annak szól,hogy Zalahalápon(egész faluban 40 a max.megengedett seb.) egy kanyar után fél 6(!)tájékán szembe vigyorog velünk a 2+3 lábú rendõr.Õt sem szeretik otthon,a fene essen bele,hogy hajnalok hajnalán nincs más dolga….



Tördemicre 6 után pár perccel érkezünk,a nevezés nagyon gördülékeny és profi,az itinerre vonalkódos matrica kerül a nevemmel és az indulási idõmmel,a legközelebbi BHTE-rendezvényen pedig már nevlapot sem kell tölteni,ha megjön a regisztrációs kártyám.



Elindulunk Sanyival a mai ötvenünkre,Józsiék még pihiznek egy gyenge órácskát,a 30 csak 7-kor rajtol.Kigyalogolunk a faluból,szõlõsbirtokok között emelkedik az út,hamar meg kell állni szerelvényt könnyíteni,bõven elég lesz mára a rövidnadrág-póló kombináció.A Bujdosók lépcsõjéig is összejön gyorsan 185 méter szint,erre a lépcsõsor gyorsan rádob még egy bõ százast.Több megállóval,nézelõdve,okosan gyûjtjük a szinteket,elég mellbevágó azért így mindjárt az elején ez a meredekség.Szerencsére szúnyog még csak elvétve akad.



Elsõ pecsét a Ranolder-keresztnél kerül az itinerre,sõt mindjárt a második is,igaz az akkora(a kereszt saját pecsétje),hogy csak az igazolófüzet elején találunk neki helyet.Viszonylag jó a kilátás,elég tisztán látszanak a túloldal vonulatai is,bár azért a kontúrok kissé elmosódnak.



Átballagunk a Hertelendy-emlék nevû kilátópontra,ifjú emberkétõl kapjuk a pecsétet és mellé egy diannás cukorkát,a kisfiú nagyon szorgos,látszik,hogy nagyon élvezi a munkáját anyuval és apuval,mellettük nagyobbacska lány bóbiskol az árnyékban.Továbbállunk,megállapítom,hogy a Badacsony mindig átver,mikor ebbõl az irányból szelem át,a kilátópontokon általában olyan érzésem támad,hogy már nincs több emelkedõ,aztán de.Felérünk a csúcsra,az itiner megtekintésre ajánlja a Kisfaludy-kilátót,de most nem élünk a lehetõséggel,két éve megnéztem már.Lecsorgunk a Kõkapuhoz,eddig nem is tudtam,-Sanyi világosít fel-hogy  két hatalmas bazaltoszlop a hely névadója,egyiküket meg is vizslatom,a lejjebb levõt-ha még áll egyáltalán-takarják a fák.



Klastrom-kútnál újabb ell.pont és az elsõ komolyabb vizes frissítés,jól esik nagyon,már most elég meleg van.Gyõri vizet forrásvízre cserélem,majd megesszük a téli fagyinkat.Gyerekkorunkban sokat ettünk ilyet,de a nevére már nem emlékeztem,vissza is kérdeztem,hogy „micsodát?”mikor a pontõr megkérdezte,hogy kérünk-e.Evés-ivás után irány Tomaj.Sörpatikát majdnem elkerüljük,de aztán betérünk egy jó italra,nálam ez egy 60%-os narancslé jelen esetben.Az ital a túra szolgáltatása egyébként.Sanyi is bedobja a kávéját,haladunk  tovább.Lesétálunk a falu vasútállomásáig majd a kerékpárúton folytatjuk keleti irányba.Átérünk Badacsonyörsre,egy utcával feljebb,párhuzamosan eddigi utunkkal folytatjuk az aszfaltkoptatást egészen a Varga pincészet kóracél tartályrengetegéig.Betérünk a birtokra egy pecsét erejéig,aki szereti kisebb borkóstolón is részt vehet a szervezõk kontójára.



Elhagyva a borkészítõ nagyüzemet újabb magasságokba törünk kellemetlen aszfalton.Mielõtt bevetjük magunkat az erdõbe hátrafordulunk egy körbenézés erejéig.Szép.Fák árnyékában haladunk a néha elõbukkanó piros sáv mentén,majd leszalagozva róla.Bár a szervezõk több helyen plakát formájában kéréssel fordultak az erdõt járókhoz,hogy az ideiglenesen kihelyezett jelzõtáblákat,szalagokat ne bántsák,bõven van szalag a földön-ami még használható azt visszakötjük.A Salföldi kolostorromot aztán kalandos úton érjük el,nem éppen abból az irányból ahogy az ki van jelölve,vagy rossz volt a szalagozás,vagy valami jó arc átrakta nejloncsíkokat egy keresztezõdésben,az a lényeg,hogy a túrázók zöme csinált itt egy oda-vissza szakaszt.Itt jelentkezik egyébként elõször a kapott térkép szerintem nagy hibája:a zöld vonal,amivel az utat rárajzolták nagyon vastag, takarja az alatta található információkat,az amúgy is csak éppen hogy olvasható apróbetûs feliratokat.Fõleg az zavaró,hogy nem látom a követendõ út milyenségét,hogy az most egy szekérút,vagy épp aszfalt.



Kolostorrom elõtt találkozunk Rékával és Nikivel valamint az õket kísérõ fiatalemberrel,örvendezünk egymásnak,hangot adunk abbéli szándékunknak,hogy ma még összefutunk.Aztán csak elõbújik az erdõ sûrûjébõl a rom.A ponton a pecsét mellé már szódavíz is jár az épp kislányukkal perlekedõ pontõröktõl-rejtélyes módon az asztalon minden csupa víz,gyanítom ez lehet a fenyítés oka:))Körülnézést itt is hanyagoljuk,jártunk már itt mindketten,irány a lányok után!:)



Mély homokban gyalogolunk,majd mezõre érünk,átvágva rajta elérjül Salföld határát.A szalagok vinnének a falu hátulja irányába,egy túratárs határozottan állítja,hogy a leírás szerint ki kell ballagni az országútig,ott legalább látjuk az itteni kõtengert.Általában nem szoktam hallgatni az útvonalat módosítókra,de most vele tartunk.A kõtenger itt csak jó néhány magányos szikladarab,jó nagy területen szétszóródva,de legalább ezt is láttuk.Begyalogolunk a faluba,valóban az itinerben említett jobbról érkezõ zöld sávot is látni néha.Aztán eltûnik,mi megyünk tovább a fõutcán,egy balról érkezõ jól kiszalagozott mellékutcából aztán becsatlakozik a túra kijelölt útvonala is.Kicsit morgok magamban.Megérkezünk a következõ pontra a természetvédelmi major bejáratához.Itt két szem kisméretû pogácsa plusz víz az ellátmány.



Az összefonódott kék sáv-zöld sáv jelzéspáron indulunk tovább,majd nemsokára marad csak a zöld,azon csalinkázunk az erdõben,szûk kis ösvényeken.Már –már kezd hosszúra nyúlni ez a szakasz,kicsit aggódok,nehogy elmenjek a Tóti-hegy mellett,de aztán ismerõs helyre érkezem,itt a letérõ,megjön a zöld 3szög.



A tóti-hegy meghódítása a szokásos módon történik:A „nagy lendület-kifulladás-pihenés” hármasának többszöri megismétlésével érem el a csúcsot.A lányokat itt érem utol,begyûjtöm a pecsétet majd leheveredem melléjük,közben nem mulasztom el a gratulációm átadását,amit a tavalyi Balaton-kör gyalogos teljesítésével érdemeltek ki nálam.A tûzõ napsütés aztán bezavar az árnyékba,most még van itt ilyen,bebújok egy kis cserje takarásába energiát pótolni,nézelõdni.Közben felér az idõközben lehagyott Sanyi is,kicsit szusszan és már ott is hagy minket.Mi meg utána!



Most nincs sár,de a meredek kaptató porosan is rendesen csúszik,óvatosan ereszkedek vissza a hegy lábához,majd jobbra fordulok.Kerülöm kicsit a Tótit,közben beérem Sanyit.Felhagyott kõbányát mellõzünk,majd benézünk az Istvándy pincészetbe egyet enni és inni,na meg a soron következõ pecsétünket begyûjteni.Zsíros és lekváros kenyér a kínálat mindenféle feltétekkel,korlátlan szódafogyasztással.Legyûrök egy lekvárosat,iszom rá két jó pohár szódát,a csapnál meg megmosakszom kicsit.Nagyon meleg van.A lányok is ideérnek közben,pár perc múlva azonban mi továbbállunk,nem is látjuk ma egymást többet.Leereszkedünk a Badacsonytomaj-Káptalantóti mûútig ahol megindulunk K.Tóti irányába.ameddig csak lehet inkább az árokparton gyalogolunk a pincészet fáinak árnyékában,de ez a lehetõség hamar megszûnik,marad az aszfalt a tûzõ napon.Átballagunk a falun,majd el is hagyjuk azt,gyanúsan sehol egy kék sáv,elbizonytalanodunk.A térkép sajnos itt is cserbenhagy,az a fránya zöld vonal olyan vastag,hogy nem látni,milyen minõségû az út,amin haladnunk kellene.Az irány jó,az rendben van,a Tanúhegyek Nyomában túra is erre jön,igaz az ellenkezõ irányban,ami jelen esetben lényegtelen,kék sáv viszont nincs.Sebaj,a tapolcai országút ebbe az irányba van,haladunk tovább.Aztán persze megjön a keresett jelzés,jó az út amin vagyunk.



Jön a Csobánc.Szõlõsök között visz utunk,egyre csak emelkedünk,majd rátérünk a kék rom jelzésre.Itt jön a java,még jó,hogy van néha egy-egy vízszintes pár méter ahol lehet kicsit szusszanni.A fák takarásában még elviselhetõ a meleg,amint ez a jótékony ernyõ elmarad a fejünk fölül azonnal érezhetõen nehezebben megy a kapaszkodás.Aztán végleg magunk mögött hagyjuk a fákat,botladozunk még a köves ösvényen,majd felérünk a hegy platójára.Toronyiránt irány a vár,bár még nem látni,a kiválasztott ösvény arra visz.Aztán elõbújik,hátulról támadjuk le,ezen a felén még úgy sem jártam.Pecsételés,vízvételezés,egyebek,nem idõzünk sokat,egyre csúnyább az ég kelet felõl,néha mintha morajlást is lehetne hallani már…



A Csobánc északi lejtõjérõl megint csak csodás a kilátás,az alattunk elterülõ medencében a látási viszonyok is kiválóak,a látóhatár persze itt is párába veszõ.A felhõk egyre sötétebbek,a morajlások is egyre gyakoribbak,Sanyi mondja is,hogy nem ússzuk meg.Bejött,amit a met.hu jósolt,beúszó zivatargócok dél és 14 óra között.Hát itt vannak.



Leérünk a hegyrõl,visszanézve megdöbbentõen magas,azon kesergünk milyen gyorsan elveszítjük ma már nem elõször a nehezen összekapargatott szintjeinket:))A jó poros úton lassítás nélkül húz el mellettünk egy kormányból vizet facsaró nõszemély Suzuki Ignisével,bosszankodunk egy sort miközben nyeljük a port.Suzukis,no comment.:)Szinte látom a kalaptartón a kalapot,amit meg a papa visel,mikor õ vezet:)



Gyulakeszi is eljõ,a helyi tûzoltószertár elõtt csak nem egy csap az?Hát de!Lerohanjuk Sanyival,irgalmatlan mosakodás veszi kezdetét,csak egy bánt,hogy a víz túl nagy nyomással hagyja el a vezetéket,és mivel nyomógombra mûködik nem tudjuk szabályozni a kifolyt mennyiséget.Így is megpróbáljuk a lehetõ legnagyobb hányadát hasznosan felhasználni.A kis falun hamar átrobogunk,azért én még a focipályánál is felfrissítem magamat,épp hogy csak le nem fürdök:)



A következõ szakasz õsszel általában elég nehezen járható,most ilyen probléma nincs,tempósan haladunk.Az Eger-víz gázlóján az õsz óta kicsit elfordult fahídon kelünk át,majd keresztezzük a vasútvonalat is.Épp,hogy átérünk,nagyokat dudálva robog el Tapolca irányába az M41-es két személyvagonnal a háta mögött.Átkelünk a mûúton,újra csak a szokásos hegyoldali szõlõsök között visz az út.Ami aztán egyre jobban elkezd emelkedni persze,de hát itt az orrunk elõtt a Szent-György-hegy,és ha már itt van elõttünk mi aztán ki nem kerüljük.Felkaptatunk a kulcsosházig,lélekben eddig készítettem fel magam ezen a szakaszon,mondom is Sanyinak,hogy setovább,nekem ennem kell.Idõs kéktúrázó házaspár mellé telepszünk a padon,õk továbbállnak,mi még eszegetünk,pihengetünk kicsit.Aztán nekiveselkedünk.Lépcsõzés jön,mi más.Én aki annyira utálom a lépcsõzést ma már annyit lépcsõztem,hogy az már szinte sok.De legalább szépek a bazaltorgonák,nézelõdésnek álcázva pihengetünk is rendesen.Nem kis hátsó szándékkal újabb és újabb fotótémákat és képkivágásokat javasolok Sanyinak,de valószínû már agyonfényképezte régebben ezt a témát,mert nem sok sikerrel:)Visszaköszönnek az õszi túra életveszélyes szakaszai,amik most nem azok CSAK szimplán összeesni készülök éppen,annyira meredek az ösvény:)Aztán normalizálódik a helyzet,megszûnnek a kaptatók,szépen haladunk a hegy platója felé.Közben látjuk,hogy Gyulakeszi már ázik....



Meg is érkezünk,kiérve a fák közül szabályosan arcon vág a meleg,egy méteren belül becslésem szerint úgy 15 fokot emelkedett a hõmérséklet.Ennek ellenére viszonylag hideg ásványvizet kapunk,ügyesek voltak a pontõrök,bent hagyták a készletüket a zsákban,és azt betették a hûsre,így a palackok egymást tartották hidegen.A téli fagyi viszont majdnem megégeti a nyelvemet(enyhe költõi túlzás:),kicsit más állagú,mint a reggel kapott.Sebaj,azért persze elfogy:)A vihargóc közben irányt vált,fordul egyet és dörögve,villámokat szórva elvonul Tapolca felé.Talán megúsztuk....



Nézelõdés után elhagyjuk a hegyet,egy részen általunk még nem járt piros sávos szakaszon gyorsan veszítve a szintet.Aztán újra ismerõs szakasz jön,hamarosan már az Oroszlánfejes-kútnál töltjük a palackjainkat az utolsó etapra.(Közben találtam egy cikket 2010 végérõl,miszerint a kút vize coli baktériummal szennyezett,semmiképp nem alkalmas ivásra,amire állítólag tábla is felhívja a figyelmet,én nem láttam,ez marha jó....Cikk: http://www.esemenyter.hu/?q=node/732)A Lengyel-kápolna utáni kanyarban bizonytalankodunk kicsit,de aztán rátalálunk a jelzett útra.A zavart az okozta,hogy itt eltér az útvonal kicsit az õszitõl,ez a jelen megy,az meg itt letér róla.Itt érünk utol egy már eléggé kimerült szári sporttársat,akinek,mint kiderül ez élete elsõ ötvenese.Hát beleválasztott,a túra amúgy is az egyik legnehezebb,ma meg még itt ez a böszme meleg is.



Közeledünk a 71-es úthoz,a Badacsony mögül erõs villámlás látszik néha,na meg a Keszthelyi-hegység felõl is egyre sötétebb fellegek érkeznek,haladunk a két gócpont között,közben méregetjük Szigliget magasságát.Így a vége felé már ezt is soknak véljük.Meg vagyunk róla gyõzõdve,hogy ma még oda is felmegyünk.Én el is tervezem,hogy összekapom magam,és ma felmegyek a várba is,ami általában elmarad.Ebben a hitben caplatunk az aszfalton.Elérjük a kerékpárutat,kolléga szól,hogy akkor a piros sáv jön,meg valami Kamon-kõ.Elõvesszük az itinert és mi a fene,tényleg a Kamon-kõ jön.Aha,akkor megvan valamennyi szint abból a közel 500-ból amit már a túra elején kerestünk,mármint,hogy itt egy heggyel kevesebb van az õszihez képest,szint viszont vagy félezerrel több.



A kerékpárutat tehát csak keresztezzük,piros sáv jelzés mellett haladva kerüljük Szigligetet.Beérünk a faluba,a Kossuth utcán emelkedünk,majd a körforgalomnál szalagozást követve a házak között elhagyjuk azt.Átvágunk egy jó gazos mezõn,majd beérünk az erdõbe.Innentõl már a Kamon-kõ tanösvény kék T jelzése a követendõ.Elkezdünk meredeken emelkedni,a frissen megismert kolléga halad elöl,de nagyon nehezen,így beelõzök.Innentõl egyedül folytatom.Csípnek a szúnyogok,látnivaló sincs,csak felfelé kell menni,ez a szakasz nem nagyon tetszik.A jelek viszont követhetõek,ez legalább pozitívum.Követem is õket,ahogy kell,itinert nem olvasok,így magát a Kamon-követ nem is látom,megtekintése csak ajánlott,ezt az infót csak a célban tudom meg:)



Pecsételõhelyet azért meglátogatom,iszom a felkínált vízbõl és elviharzok.Visszatérek a faluba,felkészülök a várhegyre.Aztán nem kell oda menni:)Most már aztán végig olvasom a szöveges leírást,innentõl kék sáv,el az Avasi templomrom mellett,ki a faluból,át a 71-esen,át a vasúton aztán már vége is.



Így is lett,nagyjából 10 óra 20 percig tartott a mai menet.Átveszem az Emléklapomat egy nagy méretû kitûzõ társaságában,betermelem a gulyáslevesem(50-eseknek szolgáltatás),közben befutnak Sanyiék is,szári kolléga elég ramatyul néz ki.Megnyugtat,úgy is érzi magát.Eszmét cserélünk Bazsival(bbeledi),közben mindenki jóllalik,elbúcsúzunk,irány haza.Nehéz,de szép túra volt.Külön köszönet a sok vízvételi lehetõségért,köszönet a vizet a hegytetõkre felcipelõknek!



És köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli