Túrabeszámolók


Piliscsabai Negyvenesek L/XL/ Piliscsabai 20 / Iluska 6

OttorinoTúra éve: 20112011.06.24 09:55:48
Piliscsabai negyvenesek XL 2011.05.21 Táv: 40 km; Szint: 1370 m.
Piliscsabán a 10-es útról jobbra letérve könnyen megtaláljuk a Bajcsy Zsilinszky utat. Nem kell sokáig silabizálni a házszámokat, mert az egyik sövénynél Herhof Attila az egyik rendezõtársával éppen a rajt-célt jelzõ molinót igyekszik kifeszíteni. (Erdészkert, Bajcsy Zsilinszky út 44.) Korán érkeztünk, hogy reggeli után 07:00-kor el tudjunk indulni, mert így 13 óra jut a teljesítésre. Nem akarjuk szétszakítani magunkat a jövõ heti K100 miatt, nem mellesleg fotókat is akarunk csinálni az XL táv extra kitérõinél, amelyeket más túraútvonal nem érint. Már ilyen korai órán is meleg van. Nem szeretek rövidnadrágban túrázni, de most örülök, hogy korareggel azt vettem fel. Kitöltünk, fizetünk, eszünk egy pár falatot és indulunk. Pár méternyire innen csatlakozunk a [K-] jelzéshez, amelyen a vasútállomás felé tartunk. Secperc alatt ott is vagyunk. Az itiner azt írja, hogy "Sínek fölött a felüljárón átmegyünk a túloldalra". A mi olvasatunkban a felüljáró már nem szerepel. Csúnya dolog ez, tudom, de ezt a felüljárót már egyre ritkábban veszem igénybe. Legtöbbször akkor lépcsõzök fel, ha onnan akarok valakire kispistázót kiáltani. Örülök, hogy nem a klotildligeti kocsmában volt a rajt - mint két éve -, mert most nem kell fél Piliscsabát flaszteren átszelni, mire betérhet az ember az erdõbe. Hamar letudjuk a villanegyedet, és máris itt a zöld rengeteg. A homokos utat nem locsolta fel elõttünk a természetfelelõs, ezért óvatosan haladunk, hogy ne menjen tele a topánkánk. Fülledt, nyomott a levegõ, és ez meglátszik a mozgásunkon is. Mindketten csoffadtságra panaszkodunk. Mi lesz késõbb? Sokszor gondolok a KAZINCZY 200-on senyvedõkre, akik már második napja aszalódnak a 28 fokban. Felettünk lombsátor van, nem kell még se sapka, se napszemüveg. Piliscsév egyik csücskéhez érve jobbra fordulunk, hogy aztán valamelyik következõ keresztutcán balra kanyarodjunk. Ahogy rendre elhaladunk a házak elõtt, úgy tûnik, hogy az egész falu fûnyírási lázban ég. Egy A4-es útmutatása nyomán bekanyarodunk egy magánház garázsa elé. A garázsban két kislány segít anyukájának a pontõrködésben.
1. ellenõrzõpont, Piliscsév.
Amikor hátralépek az asztaltól, látom, hogy egy zsömleszínû kutya figyel alatta. Jó, hogy nem volt kedve szövetmintát venni. Fel kell vennem a napszemüveget, sok lesz a kitett hely. Visszamegyünk az utcára és elõzõ irányunkat tartva elmegyünk addig a keresztezõdésig, ahol a [K-] jobbra kanyarít. A templom környékén keresünk egy vegyesboltot. Nem szokásom túraközben boltba járni, de most több idõnk van, meg melegünk. A hûtõben nincs sör, de nem kényeskedhetünk. Dobozzal a kézben megyünk az erdõ széle felé. Nem sokkal elõtte, mintha direkt nekünk raktak volna ki egy kukát az egyik ház elé. Potty. Már az erdõ elõtt lehet látni, hogy egy újabb forrás tört fel valahol, és azt hitte, hogy az út az õ medre. Ez majd az erdõben okoz igazán gondot, ahol csak üggyel, bajjal - sokszor csak a dzsindzsásban utat törve - lehet kikerülni. Egyetlen elõnye, hogy természetes légkondit biztosít. Mezõk és erdõfoltok váltják egymást. Klastrompuszta elõtt egy különösen sûrû lombozatú erdõ biztosítja a komfortos sétát. Jobbra már lefigyelem magamnak a [P4] jelet. Erre fogunk rátérni, ha visszajöttünk a pontról. Megindulunk lefelé a lejtõn. Az alján ott van a telefonfülke a pihenõhellyel. Túrázók ülnek az asztalánál. Úgy vélem, hogy ott a pont, de jobbról egy házból szólnak utánunk. A ház elõtt egy keresztbeállított Lada, oldalán hatalmas, szürke ragasztószalag-nyíl mutat befelé. Ezt az apróságot nem vettük észre.
2. ellenõrzõpont, Klastrompuszta.
Bent mindenféle jóval kínálnak. Király a hûs bodzaszörp. Bátrabbak a folyékony fájdalomcsillapítóból is fogyasztanak. Itt is elõkerül a Kinizsi téma. Úgy látszik többen tekintenek izgalommal teli várakozással a jövõ szombat elé. Jó itt az árnyékban kortyolni a hûs bodzát, de mégis tovább indulunk. Egy fiatal hölggyel feljavult csapatunk visszafelé tart a [P4] keresztezõdéshez. Noémi, barátnõje Tímea javaslatára jött el erre a túrára, mert a jövõ héten mennek a Kinizsi 40-es résztávjára, edzésbe kell lendülni. A két nõi név hallatára Aranyemberként mutatkozok be. Beszorulunk egy dög nagy teherautó mögé. Kicsit félreállunk, mert a gázolajfüst mellé egy kis levegõ is kell a tüdõnkbe. A [P4] elágnál kiderül, hogy most is faszállításról van szó. Túra nem múlik el e nélkül. Felfelé kaptatunk, szerencsére semmilyen géperejû jármû nem jön utánunk. Valahol be kell csatlakozni a [PB] jelbe, de már egy felsõbb karéjon látom, hogy jobbra, balra mászkálnak. Aki a barlang felé tart, az balra, aki végzett ott, az jobbra. Mi is felfelé rugaszkodunk a köves, morzsalékos ösvényen.
I. extra kitérõ, Legény-barlang.
A szúróbélyegzõvel megharaptatjuk az itiner alján sorakozó rubrikák elsõ tagját, és fújunk egy nagyot. Zsolt készít néhány felvételt a barlangról és a barlangból. A bentrõl kifele készített képeknek hatásos keretet ad a barlang fala. Míg készülnek a mûvészi fotók, addig én elindulok, hogy nyugodtan, megfontoltan tudjak lefelé óvakodni. Inkább félreállok a felfelé törekvõk útjából, nehogy megcsússzak. Mire leérek, már a többiek is leérkeznek. Nem kell visszamenni Klastrompusztára, hogy ott csatlakozzunk a [S-] jelhez, hanem itt, balra elmegyünk a [P-]-on, mert az úgyis belefut a [S-]-ba. Május elsején, jóval virradat elõtt jártam erre a SÁRGA 70 alkalmából. Hihetetlenül feldúlt és sáros volt akkor ez az út. Azóta biztos áttolólapozták, mert most meglepõen jól járható. Gyorsan el is jön a jobb kanyar, ami a SÁRGÁN valószínûtlenül sokáig váratott magára. Nemsokára egy távvezeték alá érünk, amit jó darabon követünk. A vezeték egyik vastornya elõtt jobbra megint betérünk az erdõbe, hogy megkeressük a következõ pontot.
3. ellenõrzõpont, Csévi-nyereg. [S-] és [P-]
Eddig gyérnek találtuk a résztvevõk számát, de most néhányan megelõznek. Lehet, hogy a vonattal rajtba érkezõk értek utol. Hamar elfogy az út a Táloki-erdõben, egy meredek kanyarral kiérünk egy gázpásztára. Most már a nyaktakarós sapkámat is elõ kell kotornom, mert sokáig fogunk bukdácsolni ezen a megkötött keréknyomos, kitett úton. Két út van elválasztva egy bokorsávval, de akármelyiket is próbálom, mindegyik keréknyomos. A messze elõttünk haladó Noémi végre jobbra fordul. Nemsokára mi is követjük. A sorompó után emelkedni kezdünk a köves szekérúton. Noémi tétován vár minket az út közepén és kérdezi, hogy biztos erre kell-é menni, mert nem lát jelzést. - Jelzést azt én se látok - válaszolom -, de erre kell menni. - Biztos? - kételkedik a válaszban. - Semmi sem biztos, de három hete még erre vezetett a [S-] jelzés - mondom fapofával. Sokat megyünk az alattomos emelkedõn, mire kisimul. - Nézzétek! Arra kell lemenni a Klotild-barlang felé vezetõ útra - terelem balra a beszélgetésbe merült túratársakat. - Lefelé? - kérdezi Noémi. - Azt hittem, a Klotild-barlanghoz fölfelé kell menni. - Igen - válaszolom -, de ha fel akarunk menni hozzá, akkor elõször le kell menni az odavezetõ útra. Nézd csak! Ott jönnek azok a manusok, akik már fennvoltak a barlangnál. Lemegyünk a mélyútba és balra fordulunk. Zsolték elöl mennek és csettingelnek, én csak figyelek jobbra, fölfelé. Már elfogy jobbról a hegy, de felfelé vezetõ ösvény sehol. Kezd gyanús lenni a helyzet. Megváltásként szembejön egy nagy csomó turista. Vezetõjük komoly embernek látszik. Illedelmesen köszönök, és megkérdezem, hogy tudja-e merre van a Klotild-barlang. Szerencsénkre eppen oda tartanak. Megtudjuk, hogy már vagy 300 méterrel túljöttünk a felvezetõ ösvényen. Egy harkályodvas fánál kell felvágni. Megköszönjük a pontos útbaigazítást, és hátraarc után elsietünk. Most már balra figyelek, keresem az odút. Tényleg jól túlmentünk, mert csak nem akar jönni az odvas fa. Egyszer csak meglátom, hogy ketten ereszkednek lefelé a meredek domboldalról. Akkor kellett volna, amikor az ellenkezõ irányból jöttünk. Aha, és már látom is a lukat a fa oldalában. Az szembeötlõbb, hogy piros keretben egy fehér V betû virít a törzsén. Araszolva felkapaszkodunk, és szúrunk.
II. extra kitérõ, Klotild-barlang
A barlang bejárata alig szélesebb 4 méternél, és mandulavágású szemre emlékeztet, de más asszociáció is lehetséges. Na jó, de most hogy megyünk le? Egy másik, oldalra irányzott ösvénnyel próbálkozunk. Zsolt lovagiasan odaadja egyik botját Noéminek. Nekem kettõvel is elég nehéz lekecmeregni. Lent megvizsgálom, hogy miért böktük el a feljáratot. Igen, mert én mindig fölfelé néztem, és fönt csak egy A4-es van a barlang elõtt, de azt csak akkor látni, ha véletlenül pont odanéz az ember. Lent van ugyan sárga szalag, de az félig belelóg a bokorba, amire ki van akasztva. Úgy igazgatom, hogy minél jobban lehessen látni az útról. Kifelé tartunk a kanyonból. Most bezzeg sokan jönnek barlanglátogatóba. Mindenkitõl megkérdezem, hogy ismeri-e a járást, és aki nem, annak egy mondatban elmondom, hogy hol az ösvény. Visszatérünk a jelzett turistaútra [S-; P-]. A bokrok mögül egyre erõsebb gyerekzsivaj hallik. Amikor kanyarodik az út, és emiatt takarásba kerülök, válaszképpen én is üvöltök néhány velõtrázót. Rá lehet fogni a nagyobb gyerekekre.
4. ellenõrzõpont, Iluska-forrás.
Itt már nagyon viháncolnak a kölykök. Egészen kicsi gyerekeket is kihoztak; ezek most a fûben legelésznek. Gyorsan pecsételtetünk, és átveszünk egy ellátmány sütit, aztán tûz. A keresztezõdésnél balra fordulunk. Ajaj! Két-három osztály áll a kerítés alatt, hogy felmenjen az egy ember széles ösvényre. Amíg a tanerõ fejtágítást tart nekik, addig gyorsan kimászunk az útból a kerítés mellé. Felkészülünk a Fehér-hegy meghódítására. A felfelé kapaszkodás közben is vannak érdekességek. Nem lehet elég korán kezdeni (a túrázást)! Asszony, karon ülõ csecsemõvel; följebb az ember az üres babakocsival, és két másik gyerekkel. Utóbbiak már a saját lábukon. A csúcskõnél Noémire várunk. Közben egy sporttárs falból megkérdezi, hogy: - Jövõ héten? Kinizsi? És amikor közöljük, hogy arra gyúrunk, akkor azt hiszi, hogy át akarjuk verni. Nem várunk tovább, a lejtõn úgyis utolér a lány. A hegyrõl lefelé menet egy család mögé kerülünk. A kiskrapek alig látszik ki a földbõl. Egy akkora durunggal zsonglõrködik, mint õ maga. Nem merem megkockáztatni az elõzést. Feszülten figyelek, de egy hirtelen mozdulattal így is majdnem sikerül lebunkóznia. A szülõk oda se bagóznak. Zsolt kajánul állapítja meg, hogy a kölök majdnem átrendezte a fogsoromat. Amikor a gyermek váratlanul nagyívben elhajítja buzogányát, gyorsan elõzünk. Szalagozás térít le balra a jelzésrõl. Fenyõfák között baktatunk a hegyoldalban egy hangulatos ösvényen. Lassan megérkezünk a Vércse-szikla fölé.
5. ellenõrzõpont, Esõház.
Na most, itt nincs semmiféle esõház, hanem a keresztezõdésben ülõ pontõr bepecsétel a nevezett rubrikába, és leküld a sziklához, ahol pedig szúróbélyegzõvel kell kezelni az itinert.
III. extra kitérõ, Sas- alias Vércse-szikla.
Monumentális, kiterjesztett szárnyú ragadozó madárra hasonlító sziklaalakzat. Klikk. Visszamászunk az ösvényre, és ereszkedni kezdünk egy másik gázpászta felé. Az ösvény gyakran annyira lekeskenyedik, hogy a hosszú tûlevelekkel felfegyverzett, alacsony fenyõk megbökdösnek. Közben Szent Péter vad kuglizásba kezd. Bírd ki Péter bá, amíg leérünk az iskolába. A gázpászta homokján most nem kell annyit gyalogolni, mint három hete, mert lejjebb csatlakoztunk bele. Hamar letérünk róla jobbra, a hétvégi telkek irányába. Pont pirosat kapunk a Budapest-Esztergom vasútvonal fénysorompójánál. Nem várat magára sokat a piros dízel, azonnal feltûnik a kanyarban, és ugyanazzal a lendülettel továbbdöcög Esztergom felé. Az aszfaltot koptatjuk a Kálvária utcájáig. Én balra fordulok, a beszélgetõk mennek tovább egyenesen. Amikor észbe kapnak visszafordulnak. Lehet a füvön is menni a fekete márványlapokra maratott jelenetekkel díszített stációk mellet. A dombtetõn már-már pontõrért kiáltok, amikor az itinert nézve rájövök, hogy itt nem is kell ilyennek lennie. A felsõ stációval kb. egy magasságban levõ utcán megyünk elnyújtva lefelé, a Vásár tér felé.
6. ellenõrzõpont, Pilisvörösvár, Német Nemzetiségi általános iskola.
Alighogy beleharapok a lekváros kenyérbe, elered az esõ. Behúzódik a pont az iskolába. Pár percig mintha dézsából öntenék. Néhányan esõköpenyben érkeznek a pontra. Mire megozsonnyázunk, már el is áll; mehetünk tovább. Nincs kedvem megkeresni a sikátorba torkolló utcát, kimegyünk a 10-es útra, ahol jobbra fordulunk. A sikátor kijáratánál újra mellénk szegõdik a [S-]. A vasúti átkelõ elõtt / mögött rengeteg jármû torlódott fel a piros jelzésnél. A vonat még ott áll az állomáson. Nem bírok olyan öntudatos pógár lenni, hogy megint várjak rá. Átmegyek. Jönnek a többiek is. Amikor átérünk, a vonat riadóstartol. A zöldségesnél balra fordulunk: lépcsõ. Az egyik épület elõtt álló vagy inkább heverõ nõalaknak még mindig nem nõtt ki a karja. Lépcsõ tetejérõl játszótér, játszótérrõl utca. Elõveszem az itinert. Noémi rögtön megkérdezi, hogy jó irányba haladunk-e. - Perfekt - válaszolom - csak azért olvasom most az itinert, mert a sík utcán talán tudok menetközben is olvasni arcra hullás nélkül. Egyébként a végjátékot olvasom, mert az más a két évvel ezelõttihez képest... Az utca elvezet a lefele-lépcsõhöz, a lépcsõ pedig levezet Pilisszentivánra. Lent, a templomnál balra fordulunk a fõúton, és átmegyünk a túloldalra. Egy kirakathoz közel megyek, hogy megnézzem, mi is az a herkentyû. Noémi megjegyzi, hogy nehéz lenne azt végigcipelni a túrán. Amikor elfogynak a házak, jobbra kanyarodunk. Még egy kicsit a járdán, aztán tovább, egyenesen a zsákutcába. Az utca jobb felsõ sarkából nyílik a vályú alakú, homokos ösvény. A lóganajról lehet következtetni, hogy kik használják ezt az útvonalat. Felérünk egy szilárdburkolatú útra, amin csak néhányszor tíz métert kell megtenni, hogy jobbra letérhessünk róla. Átmegyünk a forgóajtón és mindjárt ott vagyunk a [P-] [S-] elágnál. Még az etetõponton tisztáztam a rendezõséggel, hogy az Antónia-árokban kell felmenni, ugyanis a TTT honlapon Hosszú-árok szerepel. Nem kellemes a kaptatás ebben a tropikus jellegû idõben. Már nagyon nézem a tetõt jelentõ fenyõfacsoportot. Végül aztán ki lehet kászálódni az árokból. A pont pár méterre van.
7. ellenõrzõpont, Zsíroshegyi út
Almát, csokit lehet vételezni. Lepecsételik a
8. mozgópont (Szénások közelében) rubrikát is.
Zsolttal lassan elindulunk, amíg Noémi frissít. Úgy látszik hiányzott, hogy nem kellett kimenni a mûútra, ami a "kályha", mert az ezerszer bejárt útvonalon sikerült bekavarni egy mellékutcába. Ötven méter az egész, de bosszantó. Noémi közben továbbindulhatott, és biztos rá is erõsített, hogy utolérjen minket. Abban reménykedünk, hogy valamelyik emelkedõnél úgyis utolérjük. [K-] Ligetes részen haladunk, míg elérjük a fenyõfákkal övezett murvás emelkedõt. Ez is kétszer olyan hosszan tart, mint normál idõben. Az emlékfaltól lassan, komótosan mászunk fel a Nagy-Szénás tetejére. Egy iskola lepte el az egészet. Megnézzük a Pilist, a Nagy-Getét. Ezek jövõ szombaton fogják kínozni a talpunkat. Tovább megyünk, mielõtt a kidobóst játszó gyerekek fejbe somnának egy kemény gumilabdával. Legurulunk a domboldalon, és az alján jobbra fordulunk. Átmenetileg enyhül a klíma, a felhõk miatt nem tûz a nap, és itt jobban jár a szél. A magányos fa amin a [K+] és [K-] jelzés van felfestve, nem is olyan magányos, mert ejtõzik alatta valaki. Jobbra, lefele indulunk a [K-] jel vezetésével, a Kõris-völgy irányába. Utolér egy tag. Zsolt megkérdezi tõle, hogy nem látott-e egy jó alakú leányzót feszes, barna naciban. A nemleges válasz hallatán biztosak vagyunk benne, hogy Noémi elõttünk jár. Eszement sokat kell lefelé baktatni, ebben mindketten megállapodunk. Utolérünk egy párt, amelynek a tagjaival már találkoztunk az etetõponton. Õk látták Noémit. A srác szemmel láthatóan húzza a lábát. Elmondja, hogy úgy gondolta, leszalad a Klotild-barlang lejtõjén. Évszázadok múltán leérünk a Piliscsabára vezetõ flaszterre. Nekünk a várossal ellenkezõleg, jobbra kell indulnunk. Meg is tesszük. Balra figyelek, és meg is látom a következõ sziklaalakzatot, amit fel kell keresnünk. Sajnos észreveszek egy olyan szalagozást is, amely már elfelé vezet onnan. Már több emelet magasságban fenn járunk egy gázpásztán (minden felé gáz van), mire rájövök, hogy valami nem frankó. Visszafordulunk. A szalagozást kell követni, de visszafelé, amíg el nem érjük a pontot, aztán jöhetünk vissza. Szembe jön az, aki lehagyott a Kõris-völgyben. Kérdezés nélkül mondja, hogy még mindig nem látta a jó alakú csajt.
IV. extra kitérõ, Ördögoltár.
Szúrunk, és megpihenünk a nagy szikla árnyékában, mert idõközben megint kisütött a nap. A szikla tetejéhez közel Cirill betûs felirat olvasható. Ha jól silabizáltam ki akkor: "Oleg P (új sor) Valik K (új sor) D B (új sor) 84". Zsolt szerint szovjet laktanya volt a környéken. Tehát visszafelé megyünk a szalagozáson, és visszamászunk a gázpásztára. Csak egy pár métert megyünk rajta, majd balra letérünk róla. A gomba itt lesz egy kõhajításnyira. Fatábla jelzi, hogy hol kell balra térni.
V. extra kitérõ, Csabai Gomba.
Egy kitûnõ, árnyas helyen rejtõzködik. Külön erkélyt építettek fából, ahonnan meg lehet tekinteni és le lehet fényképezni a hatalmas bimbós pöfeteg alakú képzõdményt. Nekem már megvan kitûzõn is, tehát hagyom. Kicsit visszamegyünk, és rátérünk egy osztályon felüli, árnyas, füves útra. Ez sajnos rövid.
VI. extra kitérõ, Kálvária.
Prémiumként nem alulról kell felmászni, hanem szúrni kell, és lemenni a cikkcakkban lerakott térköveken. Elõbb azonban leülök egy kõpadra, ide az árnyékba. Siessen az, akinek Béla az anyja. Na, jól van, most már ereszkedhetünk. [K3] majd jobbra [K-]. Odalent nagy élet zajlik. Az utcán vannak a népek. Mondjuk, nem is csodálkozom. A helyükben, azokon a házakon én is inkább kívül szeretnék lenni. Az egyik udvarra hangfalakat raktak ki, torzít belõle a lakodalmas umca-umca. Itt az alkalom, hogy közelebb kerüljünk a kultúrájukhoz. De mi inkább minél hamarabb távol akarunk kerülni. Az utcasarokra kiállítottak egy kondigépet, és egy fazon éppen a mellizmait fejleszti rajta. Jobbra fordulunk, és megcélozzuk a 10-est. Amikor sikerül átjutni rajta, mintha egy másik világba érkeztünk volna. Lelassítjuk lépteinket. A temetõ melletti réten szépen besétálunk a célba. Noéminak már csak a hûlt helyét találjuk...
Ottorino