Túrabeszámolók


Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25

dnvzoliTúra éve: 20112011.07.07 14:20:34










Négyszögletes Kerekerdõ 40


 2011.07.02.


 Ausztriában a hegyekben leesett a hó.Hogy mi köze ennek a Négyszögletes Kerekerdõ teljesítménytúrához?Hát épp csak annyi,hogy így nem indult el a jobbára amatõr és kisebb részben félprofi magashegyi túrázókkal megrakott busz az osztrák hegyek irányába.Menni azonban valahova kell,szerencsére ezt õk is így gondolták,és mivel én amúgy is készültem ide,hamar megtelt az autó,kevéssel fél nyolc elõtt már az Andi presszó udvarán toporgunk Cs.Sanyi,az Unci-család és egy barátnõjük társaságában,nevlapokat töltögetve.A lányok a 25-öt vállalják,ezért mi csak a 40-et,így is várnak majd a végén ránk 1-2 órácskát.A távok szétválása azonban még nagyon messze van innen,úgyhogy együtt indulunk szemerkélõ esõben,kellemes 20 fok körüli hõmérsékletben,pontban 7:30-kor.


 Anditól balra vesszük az irányt,majd a falu fõutcáján megindulunk Öcs felé.Mindenki nagy örömére tele az árokpart meggy-és cseresznyefával,igaz az elérhetõ magasságot már jobbára lelegelték,de azért tudunk szedni mi is pár szemet.Pár száz méterre a falutáblától aztán balra betérünk az erdõbe,immáron a sárga sáv jelzés mentén.Nem is gondoltuk,hogy ilyen hamar,de máris a Padragi-sziklák ell.ponton vagyunk,az egyik jellegzetes szikla alakzatot ábrázoló matrica mellé õszibarack a pont szolgáltatása.-A térkép jelöl itt valami kilátópontot,érdemes lenne talán megnézni,mondom a többieknek,felvetésem befogadó fülekre talál,felkapaszkodunk az elején meglehetõsen meredek domboldalba.Megérte a plusz szintemelkedés,ezt mindannyian megállapítjuk,miközben a meglehetõsen rozoga faépítmény tetejérõl kémleljük a látóhatárt.Persze azért pára az van,ezt már szinte meg sem kellene említeni,ha kilátóról beszélünk:)


 Visszaereszkedünk a túrába,megállapítjuk,hogy minimum 10 százalékkal megemeltük az összes mára elrendelt szintemelkedést ezzel a nézelõdéssel,ami a mai negyvenesen így akár még 550 métert is elérheti!:)


 Kisebb csapat verõdött közben össze a ponton,velük haladunk egy víz nélküli,köves talajú vízmosás aljában,majd ezt mellõzve vegyes erdõben követjük a korrekt szalagozást.Az esõ csöpörgése is kezd megszûnni,leveszem a pulóvert,hosszú nadrág-póló a viselet ezután.Kiérünk egy kaszálóra,balra a Kab-hegy zárja a látóhatárt,haladunk a mezõ jobb szélén.Átkelünk az elõbb elhagyott öcsi-vagy ha úgy tetszik pulai aszfalton,az erdõt egy idõre mellõzve cserjés-füves-vadvirágos dimbeken-dombokon baktatunk.Jobbunkon feltûnik egy árok,a turistatérkép tanúsága szerint egykori bányaterület.Letérünk az ösvényrõl,igazi "toronyiránt"menetre késztetnek a szalagok a néha mellig érõ gazban(nekem gaz,valószínû értékesebbnél értékesebb növények:)),meg is jegyzem,hogy ha nem lenne a szél jótékony szárító hatása,és nem állt volna el az esõ,már derékig vizesek lennénk,aminek valszeg mérhetetlenül örülne mindenki.


 Aztán murvát fogunk,néha már látható egy-egy a túra késõbbi részén követendõ sárga pötty jelzés is.Két újonnan megismert túratársnõ vezeti a menetet,mi valami rejtélyes okból nem elõzünk:)Elérünk az Atibor-hegy aljába,(ami nem mást,mint a Négyszögletes Kerekerdõt viseli a hátán)a hegy meghódítása megint csak toronyiránt történik út hiányában,de szigorúan a szalagok mentén.Érdekes,számomra ismeretlen növényeket lehet megfigyelni a hegyoldalban,nem lennék meglepve,ha védett részen járnánk.Beérünk a fenyvesbe,átkelünk rajta,majd belebotlunk a 2. ell.pontunkba.Balaton szelet,vagy egy másik,többféle ízesítésben elérhetõ csoki a kínálat,választok egy áfonyásat,egész finom a "nóném"csokihoz képest.Alattunk gyönyörû a panoráma.


 Elbúcsúzunk a ponttól és a lányoktól,innentõl gyakorlatilag hármasban nyomjuk,egy kezemen meg tudom számolni,a pontõrökön kívül hány emberrel találkoztunk ezután.Na,de ne rohanjunk ennyire elõre.Lezúdulunk tehát a nagyképûen hegynek nevezett dombról,jó köves az út,ahol lehet inkább a szélén,a füvön lépkedünk.Feltûnik újabb megállónk a Szent-András templomrom,hamarosan oda is érünk.Megreggelizünk és elfogadjuk a pont személyzetének kínálására a "sárga folyadékot"(õk nevezték így,mielõtt sértõdés lenne a dologból:))is.Finom narancsszörp,ha nem tévedek.Aztán begyalogolunk a faluba.


 Taliándörögdöt is nagyfokú meggyezés kíséretében szeljük át,különösen Sanyi dõzsöl,én akkor szeretem a meggyet,ha kicsit édeskés azért,az itteniek sajnos a kiváltképp savanyú fajtából valók.A végére azért jut nekem is egy kis csemege,találunk egy -igaz már kicsit túlérett terméssel bíró-cseresznyefát:)


 Némi emelkedõ árán elhagyjuk a Mûvészetek Völgye-túrákról már jól megismert települést,a sárga pöttyök jól követhetõek,látszik,hogy van köztük egészen friss példány is.Aztán egy útelágazásnál a mélyút a követendõ,majd hamarosan igazi bozótharc veszi kezdetét,ismét csak áldjuk a szerencsénket,hogy már nem esik,na itt aztán a fejünk tetejéig eláznánk az biztos.És akkor ez a beszámoló is sokkal kritikusabb lenne e szakasz tekintetében:)


 Egyensúlyozunk a dzsindzsában,néha víz is kerül a lábunk alá,na meg egy szinte észrevehetetlen alattomos nyiladék-talán vízmosás-ami folyamatosan a lábunk kitörésére készül,de kifogunk rajta.Aztán villanypásztoros vadkerítés állja utunkat.Beleolvasunk az itinerbe,a leírás ezt nem említi-igaz elég frissnek tûnik az akadály.Mindegy,a szemben látható vadászházat balról kell kerülnünk,így elkezdjük ebbõl az irányból kerülni a kerítést is.Sanyiék felkapaszkodnak a domboldalba jelet keresni,én próbálok a kerítésen kívüli gyenge 30 centi széles sávban haladni.Én tettem jó lóra,hamarosan elõjön az itiner által említett murva,azon is a sárga pöttyök,így idehujjogatom a többieket és folytatjuk a menetet.


 Kellemes szintbeni murvakoptatás veszi kezdetét,jobbról is erdõ,balról is erdõ,igazából nem õrülünk bele az izgalmakba,inkább jókat sztorizgatunk.A Csigói-elágazóban Vidám Pontõr Úr és társai osztják a matricát,na meg a fél literes ásványvizet,kérek egy bubisat amit helyhiány miatt le is gurítok mindjárt.


 Folytatódik a murva nulla szinttel,jobbunkon új,nagyon pofás villanypásztoros vadkerítés.Aztán infós tábla mutat a fák közé,miszerint valahol ott bújik a helyi Király-kút.Nézem a térképet,nincs messze,úgyhogy benézek.Szépen kiépített a forrás,pihenõpadokkal,szalonnasütõvel.Tovább haladva újabb és újabb forrásokra hívják fel figyelmünket újabb és újabb nyilazott táblák,a kapott térképen ezek azonban nem szerepelnek,azért meg nincs kedvem elõbányászni a turistatérképet,hogy megnézzem mennyire és merre vannak az úttól.Ösvényt,jelet ugyanis nem látni.(Azt már itthon látom,hogy a turistatérképen sem szerepelnek névvel ezek a források.)Egyhez aztán mégis benézünk,nevezetesen a Csöpögõ-forráshoz,a mellette levõ tábláról megtudjuk,hogy errefelé számtalan ilyen "csöpögõ"forrás létezik,ez közülük a legbõvízûbb.Hát mit mondjak,milyen lehet a többi?:))Ez tényleg csak épp,hogy csöpög.


 Elérjük a Dabosi templomromot,ott bújik jobbra az út mellett,építõanyaga hasonlatos a dörögdi Szent-Andráséhoz,de ez a rom valami beetetés!Hiszen most építik,még ott vannak a kõmûvesek állványai,pallói,méghogy ilyen,meg olyan régi!:))Minket akarnak megetetni,na ahhoz elõbb kell felkelni!:))


 Na,a gyenge viccet félretéve folyik a rom renoválása ezerrel,van itt még munka bõven,lényegében egy csonka torony az ami az itt-ott elõbújó alapokon kívül átvészelte az évszázadok viharait.Felfényképezünk a nyitott toronyba,körbejárjuk a kis romot aztán haladunk tovább,a térkép a közelben újabb romot ígér.Meg is találjuk a Hertelendy kastélyromot,hát ez nem olyan látványos,pár fal,befalazott nyílásokkal,olyan elhagyatott gazdasági épület formája van,kastélyra semmiképp nem emlékeztet,hamar tovább is állunk.


 Hegynek vezetnek a sárga pöttyök,jó meredeken bukdácsolunk a mohás kõtengerben,úgy gyanítjuk,hogy a túra egyetlen és legdurvább emelkedõjén haladunk éppen.Érdekes kõhalmot mellõzünk,Sanyi le is fotózza,mintha valaki egymásra szórta volna a tonnás darabokat,nem tudjuk hogy kerülhettek oda,így gúlába,de nem tûnik természetesnek a rakás.


 Felérünk a nekünk elõírt magasságba,a pontõr már messzirõl számba vesz minket fotómasinájával,megérkezünk a Magházi erdei pihenõhöz.Szépen felújított kis pár négyzetméteres építmény a Magház,reteszelhetõ ajtóval,két paddal,Sanyi meg is állapítja,hogy kéktúrázásai alatt hogy tudott volna örülni egy ilyen alvóhelynek.Matrica mellé itt egy marék apró savanyú cukorka az ellátás,elteszem a gyerekeknek.


 Elbúcsúzunk a pont vidám õrétõl,közlöm a többiekkel,hogy a hátralevõ erõs 20 kilométerre van még kemény 160 méter szintünk,úgyhogy kössék fel a gatyájukat:)Felköt(ik)jük,aztán nekivágunk a túra második felének.


 Az Agár-tetõ oldalában haladunk,ezt a hegyet csak az 50-es táv teljesítõi ejtik útba,mi szépen elosonunk alatta.Ahol õk(az 50-esek)visszatérnek a plusz kunkorukról velük együtt befut a piros sáv is,egy ideig ez vezet bennünket is.Lefutunk a Zsivány-völgybe,közben jobban szemügyre veszünk egy-talán-harckocsilövedék-csonkot,amit a turistaút talajából bányászunk elõ.Talán a harmada lehet a teljes lövedéknek ez a jó 10 centi átmérõjû darab,Lacinak nagyon tetszik,de aztán mégsem hozza magával,túl nehéz még így is.Haladunk a völgyben,a többiek pillangót,virágokat fényképeznek több-kevesebb sikerrel.


 Már azt hittem elmentünk mellette,de aztán megjelenik jobbunkon a piros barlang jelzés,javaslatot teszek az újabb kitérõre.Be is gyalogolunk amíg van jel,de aztán eltûnik.Gyanítjuk,hogy ott fenn,jobbra,ott van a barlang,de a megközelítése elég bozótharcosnak tûnik,így ezt most hanyagoljuk.Visszagyalogolunk a túrába.


 Újra csak murvát kapunk a talpunk alá,egyre több a rozsdás gépkarabély-tölténymaradék a földön,hiába,egykori katonai területen haladunk.Aztán elérünk "Romvároshoz"ami nem más,mint egy katonai gyakorlótel(r)ep,ahol egykoron-de lehet,hogy ma is-az utcai harcot modellezhették a katonák.Tulajdonképpen egy kisebb városka van itt felépítve panel elemekbõl,a nyílászárók,a tetõk,ha voltak is valaha,már mindegyik építményrõl hiányoznak.Azért egy kisebb tetõt csak találunk,és ez nem is haszontalan,ugyanis irgalmatlan zápor csap le ránk,lényegében mire felvesszük az esõruhát el is ázunk,de azért jó az esõ elálltáig fedél alá húzódni.


 Pár perc esõszünet után újra megindulunk,bekanyarunk a "városka fõutcájára".Aztán elõször feltûnik egy német juhászkutya.Nem sokkal mögötte egy biztonsági õr,aki szerencsére megköti a kutyát, komótosan megvárja míg mellé érünk,majd udvariasan az után érdeklõdik,hogy mi mit keresünk itt.Közöljük ittlétünk okát,õ kérdezi nem láttuk-e a táblát,miszerint ez honvédségi terület,ahova Szigorúan Tilos a belépés.Mondjuk,láttuk bizony a táblát,de hát a túra,meg egyebek....Szó szót követ,az õr szigorú,nem enged tovább,megmutatja viszont merre van Nyirád,következõ uticélunk.Elhagyjuk hát a szerintünk teljesen értelmetlenül,ok nélkül õrzött romhalmazt,nekivágunk megkeresni Nyirádot.


 Átbukva a dombon fel is tûnik egy település,gyanúsan Nyirád az,azért elõkerül a térkép,Sanyi még szöget is mér,az lesz Nyirád,hajrá!Alternatív útvonalon jutunk tehát be a faluba,átbaktatunk rajta(Sanyi pusztítja a meggyet rendesen),érdekes nevû kocsmahivatalokat kerülgetünk,az Öntöde mindenképp viszi a pálmát,a boltot is valami Humor Herold nevezte el,de sajna arra már nem emlékszem.Mindenesetre a lepusztult,késõ-szocreál,igazi falusi nagykocsmán is megmosolyogtató a "Dallas"felirat:))Kb. mint a Vértesi Terepmaraton "Royal"-ja:))


 Vigyorral az arcunkon érjük tehát el Erzsébet(Sissi)királyné legrégebbi magyarországi emlékhelyét,szép a szobor,öntött vas,én azon csodálkozom,hogy még nem lopták el.Talán közel van az úthoz,véli a pontõr kolléga,megnyugtatom,hogy ez ma már nem akadály,és elmesélem a Gyõr melletti csata emlékmûvének szomorú történetét.Az a bronzturul kb.5 méter magasan állt a talapzatán 15 méterre a forgalmas 82-es úttól,mégis megoldották az erre szakosodott megélhetési bûnözõk,hogy lekerüljön onnan.


 Kicsit táplálkozunk a ponton,itt is van víz(palackos)és marék cukorka,mindkettõt elfogadjuk.Úgy 13 kilométerre saccoljuk a hátralevõ távot,ennek tudatában indulunk útnak.Szõcig nincs esemény,nézelõdünk,beszélgetünk.Jobbra az Agár-tetõ és kistestvérei zárják a látóhatárt,balra a nagy síkság terül el,a Somló(vagy a Badacsony?:)))az egyedüli ami kicsit változatossá teszi a nagy laposságot.Na,jó,néha a Ság-hegy(vagy az a Tóti talán?De akkor hol a többi?Elnézést a gonoszkodásért:))is megjelenik,de aztán tényleg semmi több.


 Szõc határában krosszmotorosok húznak el mellettünk,õk a kulturáltabb fajtából valók,megköszönik a félreállást.Szõcöt hamar átszeljük,a falu végén kicsit bizonytalankodunk,de aztán csak azon a meredek 20 méteren hagyjuk el a települést.Jutalmunk a túra szerintem legszebb kilátása.Haladunk-haladunk,aztán meg kell állnom,lemerevedett lábaimnak nem tett jót a hirtelen durva emelkedés,a bal térdhajlatom elég fájdalmasan reagál minden lépésre.Kicsit megijedek,nem lesz ez így jó,legurítok egy kalciumot,hátha segít.Leguggolok,akkor a fájdalom múlik,ezt a mûveletet a célig még eljátszom párszor.


 Halimba határában újabb adag motoros porzik el mellettünk,velül sincs probléma.Ezt a falut is átszeljük,Sanyi és Laci meggyeznek.Vesztükre."Na el lehet húzni,de gyorsan!"dörgedezik egy polgártárs az udvarból,és gyorsan még hozzáteszi,hogy"300 forint a meggy,ezek meg zabálják!"Vitának nem látva értelmét(a vita alapját részünkrõl talán a fa közterületen állása adhatná) megköszönve az eddig leszakajtott legalább 2 szem gyümölcsöt gyorsan továbbállunk,elég rossz arcokat lehetett látni ezekben a falvakban eddig is,semmi szükségünk egy esetleges agyonverésre.Sajnos ilyen világot élünk,a legkisebb hibát,legyen az vélt,vagy valós a legnagyobb brutalitással torolnak meg bizonyos emberek,azt hiszem nem kell példákat mondanom.


 Haladunk,és közben azon morfondírozunk,hogy miért fájhatott annyira az a pár szem gyümölcs,hisz a fa csurig volt és az a hatalmas mennyiségû meggy valószínûleg ott fog elrothadni,ha ugyanis el akarták volna adni,már rég le kellett volna szedni.....Felmerült még az is,hogy visszamegyünk,és leteszünk 300,vagy akár 600 forintot az embernek,szedjen már akkor nekünk 1 vagy 2 kilóval,de valszeg ezzel csak a saját sírunkat ástuk volna meg:))


 E kis közjáték után magunk mögött is hagyjuk Halimbát,kis mezei,majd aszfaltos szakaszt legyûrve célba is érünk úgy 16 óra tájékában.Megosztjuk tapasztalatainkat a fõrendezõvel,(azonnal ígéret érkezik a vadászházas és a romvárosi rész átjelölésére,tehát jövõre már ezeken a helyeken sem lesz probléma)majd átvesszük a kitûzõnket,és a nagyon igényes Oklevelünket.Többiek részt vesznek a "Zsíroskenyér Party"-n,nekem most valahogy nem megy,inkább dumálunk kicsit az épp az 50-esrõl befutott bbeledi(Bazsi)kollégával.Aztán összecihelõdünk és jókedvûen hazaautózunk.


 Kellemes,egyáltalán nem megerõltetõ túrán vagyunk túl,az útvonal kijelölése nagyon korrekt,az ellátás megfelelõ,a rendezõk kedvesek,néha szép kilátások,aki szereti a dimbeket-dombokat,az itt megtalálja számítását.


 Köszönöm a lehetõséget.


 dnvzoli