Avagy, hogy kerültek Beduinok a Pilisbe???
https://picasaweb.google.com/117011327312767559207/PomazKBLodarazsak?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKT2jOyN6bu9Jg&feat=directlink
Amikor Ibolyával összefutottam az Oszoly tövében sorsom megpecsételõdött, de ezt akkor még nem tudhattam. Bizonytalankodott kicsit a hogyan tovább tekintetében, mert véletlenül kis-kör itinert kapott nagy helyett, de én mondtam neki, hogy ne féljen amíg engem lát. Mivel az egész túrát nem fogom elmesélni, csak a számunkra legizgalmasabb részét, így érje be mindenki azzal, hogy csak elkeveredtünk valahogy a Dera patakig. Idáig is többször felmerült már Ibolyában, hogy pisilnie kéne, de a pontot elhagyva már felerõsödött benne a vágy. A szalagozott útról a tõlünk kb.15-20 méterre balról érkezõ kék sáv jelzésre áttértünk. Rövid emelkedõ után, azon sopánkodó túrtatársnõmnek, hogy már õ itt hol pisiljen, magabiztosan jobbra mutattam egy édeni kis helyre. Ott! Megbeszéltük, hogy nem futva de megyek tovább, õ majd utol ér. Alig folytattam így utamat amikor velõtrázó sikoly töltötte be az amúgy csendes erdõt....??? Basszus ezzel meg mi történt?? Aztán még egy ilyen hiszérikus sikoltás.... Futva közeledünk egymás felé, közben azt kiabálja, hogy DARAZSAK!! Megállunk, a helytõl ahol szegény, pont egy darázsfészek mellett guggolt le, vagy 5-6 méterre. Itt, miután megállapítjuk, hogy nem üldözik a darazsak, elmeséli, hogy épp, hogy csak sikerült dobnia egy sárgát, amikor a nagy csúnya „legyet” elhesegette volna, de az egybõl megcsípte. Ekkor rádöbbent, hogy ezek lódarazsak. (Elsõ sikítás.) Villámgyors gatyafelrántás, közben kirajzik a kas (újabb sikítás), pánikszerû menekülés.... Igenám, de az övtáska az út melletti kis fácskára akasztav ott maradt. Kicsit vissza osonunk megnézni. Az egész raj dühödten dongja körül, és támadja a betolakodót. Utólag összerakva a képet ez volt Ibolya nem kis szerencséje, így egyszem szúrással megúszta, hogy a darazsak nem õt kezdték üldözni, hanem lecsaptak a szép piros övtáskára. Na jó, de most mit csináljunk?? Mindene benne volt, telefon, iratok, pénz....
Az elmúlt egy hónap több darázstörténete után (melybõl legrémisztõbb a Cuha 50 közben út mentén talált sporttársnõ esete volt) nem éreztem magamban semmi késztetést, hogy hõs legyek. Sõt miután engem vagy 15 éve nem csípett meg darázs, de akkor 3 napig szép nagy lett a fejem tõle, megmondtam Ibolyának, hogy biztos nem én hozom el az övtáskát. Cserébe viszont ami egyéb tõlem telik azt mind megteszem. Jó kérdés persze, hogy mi az a minden az erdõ közepén, nyáron minimál felszereléssel?? Miután annak nem sok volt az esélye, hogy nehézbúvárok, vagy ûrhajósok bukkanjanak föl segítségünkre, azt azért tisztáztuk, hogy tûz és füst még segíthet. Nekiláttunk hát tüzet rakni. Bár mindig van nálam gyufa azért az erdõt mégsem lehet olyan könnyen felgyújtani mint sokan hiszik. Most jól jött, hogy Ibolyának pótolta Pásztor Lajos Margitligetnél a hiányzó útiokmányait. Így némi fölöslegünk is keletkezett, ami kiegészítve papirzsbekendõkkel végül elég gyújtós lett. Már a tûz is szépen égett, benne izzott az akcióra kiszemelt husáng, amit maga elõtt tartva kell majd megközelítenie a darazsakat. Akik egyébként már bõ fél óra elteltével sem tágítottak az övtáska körül. A szél szerencsére feléjük fújdogált többnyire, egy felderítõjük vissza is hõkölt amikor belefutott. Tehát a frontvonalak megmerevedtek, csak közben az idõ is fogyott, de megfelelõ védõfelszerelésünk még nem „jött”. Pedig Ibolya pompásan kitalálta, hogy egy esõponcsó, megfelelõ fej és arcvédelem esetén, az egyik túrabotommal már sikeres lehetne az akció. Csak még mindig nem jött senki aki hozta volna a kellékeket. A tûz azért szépen ég, gyüjtögetjük a füstölõt is hozzá, közben már Hevér Gáborék hangaját is elnyeli a messzeség.... Aztán mint a mesében, vagy háromnegyed óra múlva a szurdok felöl felbukkan két lány és egy srác hatalmas hátizsákokkal! Gyorsan ismertejük velük a helyzetet, kiderül, hogy minden van náluk (még víz is a késõbbi tûzoltáshoz). Így már csak be kellett öltöznie hõsünknek, elvégezni az utolsó simításokat a tûzes husángon, kiterjeszteni a visszavonulást fedezõ füstfüggönyt, egy nagy levegõt venni, és hajrá.... Sikerült. Egy bõ órácska alatt az akciót lebonyolítottuk. Szerencsére a kéktúrázó (ketvandor.blog.hu) csapatnál fényképezõgép is volt, így dokumentálni is tudjuk a történteket, valamennyire. Tûzoltást, pakolást, darazsakat kikerülõ útvonal elmagyarázását valamint a búcsúzkodást követõen, végre ismét nekiiramodtunk. Épp ideje gondoltam. (Ibolya azt mondta, hogy nagyon félelmetes volt, de látta rajtuk, hogy nem tudnak így mit kezdeni vele a darazsakJ)
|
