Túrabeszámolók


Pest határán kerékpáros

olahtamas-Túra éve: 20112011.08.24 00:33:57

Pest Határán 70 kerékpáros teljesítménytúra 2011.08.21.



Reggel egy gyors döntés után azon vettem észre magamat, hogy felpattantam a drótszamárra, és tekerek a 2 km-re levõ rajt felé.

Hamarosan már szembe találkoztam néhány indulóval.

Gyors nevezés, pár fénykép, és mivel épp efemm is épp akkor érkezett, így közösen vágtunk neki a határnak. (08:12)

Mindjárt a rajt után egy kis váltóállításnak estünk neki, de 15 perc alatt megoldottuk a feladatot.

Ismerõs területen haladtunk, így nem sokat kellett a tájékozódással törõdni, csak tekertünk, hogy behozzuk a negyed órás késést.

9 órára értünk az elsõ ellenõrzõpontra, ahol padler osztotta a pecsétet.

Itt nem sokat idõztünk, és a második ellenõrzõpontra 9:05-kor érkeztünk.

Innen tovább haladtunk egyenesen 3.3 km-t, mikor efemm szólt, hogy itt kell jobbra menni, bár én az irányító táblát itt nem láttam, de a következõ bal kanyarnál levõ tábla már bizonyította, hogy jó helyen járunk.

Árpádföldön megtapasztaltuk az elsõ emelkedõket, de a csokoládé múzeum lebegett már a szemünk elõtt, ahova 9:36-ra érkeztünk, és mintegy 20 percet idõztünk, hiszen a múzeumot látni és ízlelni is lehetett.

Valamint a mesés szódavíz is nagyon jól esett.

Itt megnyugtattak, hogy ez a környék legmagasabb pontja, és innen egy darabig nem lesz nagy emelkedõ. A Naplás tóhoz érve már eléggé puha volt az elsõ kerekem, így a szelepet szét kellett szednem, de 7 perc alatt ezt is megoldottam, bár a vész esetére berakott kis pumpát nagyon nem szeretem használni. Rákoscsaba felé volt pár kellemesen lejtõs szakasz, azokon élveztem az erõlködés nélküli suhanás élményét, de aztán minden lejtõnek van egy átka, ennek speciel az, hogy a végén a 140 méterrõl fel kellett szuszakolni magunkat 230 méterre. A végén már tolni kellett a bringákat, mert gyalog hatékonyabb volt a haladás, és a térdeinket is kímélni akartuk.

Ellenben szép kilátást kaptunk a dombtetõre érve.

Kicsit megpihentünk, majd gondoltam majd jöhet végre egy kényelmes lejtõ, de aztán olyan vacak vályús út volt lefele, hogy csak alig lehetett ereszteni a bringákat.

A Pesti út keresztezése után ismét egy kis emelkedõ következett, majd egy éles bal kanyar után elibénk került egy kisbolt, amit már nem nézhettünk tétlenül, és megrohamoztuk a hûtõjét egy hideg sör erejéig.

Innen ráadásul megint lejtõ következett, ami kitartott a Rákoskert vasútmegállójának árnyékos ellenõrzõpontjáig. Itt el is üldögéltünk 15 percet, némi ropit csipegettünk, és friss vizet tettünk a tartályokba.

Ferihegy felé közeledve kaptunk egy kis szakasz szûk és homokos utat, de sikerült átjutni rajta leszállás nélkül.

A reptér közelében Kékdroidék osztották a pecsétet a zord ellenõrzõponton, ahol a homokos síkságon leginkább a repülõgépek látványa villanyozta fel az embert.

A repülõtér megkerülése után, pont az orrunk elõtt csukódott le a kézi hajtású, 10 percen túl is zárva tartható sorompó, de szerencsére csak 1 vonatot kellett megvárni, és már emelkedett is a szerkezet.

Ferihegy vasútállomásnál sokat segített efemm helyismerete, mert egybõl tudta, hogy kell átjutni a felüljárón, és hol kell lejönni róla.

Innen a bicikliúton gurultunk el a következõ ellenõrzõpontig, ahol Pygmea várt minket és a többi kuncsaftot. Itt is elidõztünk bõ negyed órát, aztán felkerekedtünk az utolsó szakaszra, amit még egy ellenõrzõpont tarkított Jávor Zoli jóvoltából, de másfelé nem is nagyon érdemes menni.

Az M5 és M0 feletti felüljáró már komoly kihívást jelentett nekem, mert az utolsó erõimet kellett elõszednem a leküzdésükhöz.

Aztán csak eljött a várva várt cél (15:40), ahol habzsi-dõzsi, zsíroskenyér vajaskenyér, savanyúság és miegymás is volt, de igazából alig tudtam enni 2-9 szeletet úgy elfáradtam. A teljesítménytúrán megtett 68 km-el már 70 km volt a letekert táv, és ha ehhez még a kb. 350 méter szintet is belevesszük meg a sok homokot, akkor ez nem is csoda.

Pihentem egy jó 20 percet, amikor el kellett döntenem, hogy miként jutok haza a bicajjal, és arra jutottam, hogy ha lúd hát legyen kövér.

Meg amúgy is Pest határos Budával is, így be kell zárni a kört, szóval felültem a bringára, és a Lánchídig le sem szálltam a bicajról, ahol átsétáltam Budára, és a bicikliúton tekertem tovább a Római partra, ami Soroksártól 24.5 km volt. A sör-hekk után pedig végleg bezártam a kört egy 2 km-es hazatekeréssel.

A 100 km így nem jött össze, de ez is bõven elég volt :)



Jó kis túra volt, köszönet a szervezõknek és segítõknek!



Képek:

http://www.friweb.hu/olahtamas/20110821pesthatara/20110821pesthatara.html