Túrabeszámolók


Kós Károly emlék- és teljesítménytúra 47/25/10

gekkoTúra éve: 20062006.08.17 20:46:46
Szia UP!
Üdv mindenkinek!

Öröm volt olvasni a beszámolódat. Én ugyan nem vettem részt a túrán, azonban két hete jártam arra lóháton és láttam a Varjúvárat. Valóban csodálatos építmény, a környéke kicsit hagy kívánnivalót maga után, de Erdélyben azért kicsit ez mindehol így van, ahol emberek élnek, járnak. A táj viszont itt is gyögyörû, jó idõben és magaslatról még a Kõrösfõi templom is tisztán látható.

Viszont az emberekben pozitívan csalódtam, nem gondoltam volna, hogy ennyire segítõkészek, örülnek az arra tévedt jövetelének. Most a magyar-román emberekre egyaránt értem ezt, legalábbis Sztána és Kalotanádas környékére igaz ez. (elõtte erõs fenntartásaim voltak a románokkal szemben a személyes tapasztalataim alapján)

Sajnos a Varjúvárat nem sikerült lefényképeznem mivel én elõször ültem lovon és inkább arra törekedtem, hogy a talaj és köztem legyen egy állat. Azt azért le kell írnom, hogyan történt, hogy én is lovas nép fia lettem: egy kolozsvári ismerõsünk ajánlotta, inkább erõltette, hogy probáljuk ki, õ már rendszeresen jár lovagolni és hatalmas élmény. Tudni kell, hogy Kecskemét környéki vagyok, ahol csak lovastanyák vannak, de még nem volt motivációm kiprobálni. A többiek belementek, hát így én is kiprobáltam.
Eligazítás: Nesze egy kantár. Ültél már lovon? Nem. Nem baj. El kell menni a lovakért. Naívan azt hittem, hogy a ház mögött vannak. Persze még a következõ településen is túl volt a ménes. De szerencse arra járt egy másik lovas is, és elvitt minket kocsival, hatan egy Ticoban, plusz egy nyereg, meg egy halom kantár. Meg van a ménes, közben az út miatt átszálltunk egy román lovaskocsira, fenékszaggató volt. Kiválasztották a lovakat, ekkor ért a meglepetés szõrén kellett behozni a házhoz, mert a nyergek a háznál voltak. Megmutatták hogyan kell felszálni a lóra, az elsõ 10 probálkozásból egyszersem sikerült ráugrani, türelmes egy állat volt, de rettentõen magas, meg széles. Következõ eligazítás, ha kantárt húzod lassít, jobb esetben megáll a ló, ha megfelelõ helyen rugdosod, olyan mintha a gázpedált nyomnád, a lónak az elsõ részén maradj, különben elképzelhetõ, hogy autómatikusan mûködésbe lép a katapult, felfelé menet ráfekszel a ló nyakára, lefelé menet hátradölsz.

Ezek után elindultunk, átszállásokkal (Közben cseréltem egy kisebb lóra - ez már nekem való volt, könnyebb navigálású, igaz elsõ felszállásra sikerült átesnem rajta), félméteres folyómederben átgázolva, sziklára mászva, onnan lemászva megérkeztünk a nyergekhez. (túrázónak is rémálom 10-20-30 métert meredeken fel majd le -itt-ott sár csúszik, mint jégpálya). Nyeregben még kb. 10 km. már élvezet volt. Ügetés kevésbe, vágta jó, de dermesztõ. Összeségében gyönyörû táj, nagy élmény, utána ugyan 2 nap ülési problémák, a WC-re menetel még siralmasabb volt, de jó, hogy nem hagytam ki. Késõbb voltunk túrázni Tordán a hasadékban, majd a sziklán jöttünk vissza, Torockón a Székelykõ, Toroczkószentgyörgyön a Toroczkói várat hódítottuk meg, majd lementünk Bucsecsbe, Sianaiaba másztunk hegyet, meghült bennem a vér mikor kb. úgy 1500 méteren találkoztunk egy macival meg 3 bocsával, de szerencse a dologban nem kereszteztük egymás útvonalát.

Mindenkinek ajánlom Erdélyt, rengeteg látnivalójával!
Sziasztok!