Szobi Szuszogás a vadásznapra
Reggel a Nagybörzsönyt kihagyó járatra szállunk Kemencén, nyilván csak azért, hogy az így keletkezett hiányt pótoljuk majd az ottani magyar-szlovák vadásznappal.
No de hol van az még! Elõtte adódik egy feladat Szobon, 25,7 km személyében, amelyben leledz 640 m szintemelkedés is. A Börzsöny keményít tehát, de inkább a klíma.
Elvileg épeszû ember ilyenkor valami egész mást csinál, tekintve, hogy vastagon 30 fok felettit ígérnek, de sosem ígértük senkinek az épészt, pláne magunknak.
9 órakor érünk a rajtba, szinte csak bringásokat látunk, nekik indul a százas viadal. Gondolkodtunk a duatlonon egy 25+25 formájában, de inkább a gyaloglás utáni vadásznapi hejehuja volt a 2. forduló.
De már megint elõre szaladtam térben és idõben - viszont ezt nem tettük meg ott és akkor, Szobról a Sukoláig, sõt Márianosztráig sem. Láb megremeg, ész megáll: épp cefregyûjtésben vagyunk jó ideje, s látnunk kell, hogy tengernyi fosókaszilva és vackor leszedetlen, sõt lerothadván, elaszva, parlagon... az emberi felelõtlenségnek hol a határa?
Nosztra 1.: pecsét. És kóla. Aztán tova. Azért izzadunk ám szépen, bár ha nem lennénk szépek, akkor is izzadnánk. Fûtenek fentrõl becsülettel. Mindenféle hegyek jönnek, továbbá egyre csinosabb kilátás. Duna, annak kanyarja, Hegyes-tetõ, Börzsöny, Pilis, ami szép az szép, nem csak mi vagyunk azok.
Nagyirtáspusztán érünk utol elõször gyaloglókat - addig úgy tûnt, csak mi indultunk kerék nélkül. Szörp, pecsét, bõ 13 km után, lovaglók, kirándulók, nagy élet, kis vasút.
Ekkor kalkulálunk: 12 km van hátra, és bõ 2 óra a 14:10-es buszig. Vagy odapörkölünk, és elérjük, vagy jöhet a 16:10-es busz, és akkor totyogós menet. Tekintve, hogy délidõ van, immár talán közelebb a 40 fokhoz, mint a 30-hoz, s kitett szakasz is jön majd kilométereken át, logikusnak és egészségmegõrzõ verziónak tûnt, hogy fussunk. És akkor majd megérdemeltebb lesz a nagybörzsönyi vadtáp, szörp, lekvár, pálinka, miazmás... és már megint ott jár az ember agya.
Tehát piros kereszt, kocogás, a kulacsom kocogós, ja ez már a bordal, átferdítve. Szelektív gondolatok.
Nosztra 2., meleg van és végre egyre inkább teljesítménytúrán érezzük magunkat, csoportosulásos helyzet kerekedik, zsíros kenyeret nem kérünk, csak egy nyomatot, hogy nyomhassuk. Ismét beleszaladunk az elágban a rallyba, legközelebb erre nevezünk, ekkor még nem tudom, hogy brahiból másnap meg is teszem a terepezést Legénden egy alapvetõen aszfaltra tervezett és szervizbõl frissen kijött Citroen Xsarával, de már megint elõre rohantam.
Miként mi is, a kék sávon Szobig, újból elkeseredünk a földön heverõ potenciális cefrén, majd leérünk a célba, bõven idõben, még szörpre és kekszre is van idõ, és nyertünk is egy megállót: nem kell visszagyalogolni az állomásra, mert a Préskerti lakótelep nevû zástavka tovább egyenesen és közelebb van.
Látjuk a kis vasúton álló kisvasutat is, így kerek a nap. Aztán a fenyõszörprõl, bõgõkürtrõl, vadpörköltrõl, õzsípról, vaddisznós pólóról, ipolyszalkai barackpálinkáról, perõcsényi zöldveltelinirõl már nem érdemes szót ejteni, mert már a nagybörzsönyi vadásznap története, és a másnapi offroadozással kevert legéndi jelzésfestésrõl sem, mert már tényleg offtopic.
A konklúzió: jó kis szombat délelõtti-kora délutáni túra volt, hangulatos vonalvezetéssel, és gyanítjuk, hogy a verítékveszteség tükrében nem híztunk meg e 4 óra 50 perc alatt. |
