Kedves Barátaim!
Ezen a túrán történt meg az, amire még 3 évvel ezelõtt a legkevésbé számítottam: dupláztam. Akkor a helyzet még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy ilyen túrákat teszek majd, de az élet így hozta és a láz már elkapott.
Ma reggel hajnalban nagyon kevés alvás után sikerült viszonylag jól felébredni és megreggelizni. Szerencsére most nem kellett hosszan noszogatni egyik családtagomat, hogy vigyen el kocsival a rajtig, mert tudta jól, hogy adig nyúzom még bele nem egyezik sorsába.
Tavaly elsõként idultam a távon, idén harmadiknak, azonban útközben beértem az elsõ kettõt is így az érzés megmaradt. Az idõjárás a lehetõ legjobb volt: nem volt túl meleg és annyira párás volt az idõ, hogy a völgyek alján ködképzõdés legyen. A tavalyi mocsok idõ után ez már kijárt a szervezõknek. A rajtolás után elsõ emelkedõ a Macskalyuki-kõbányához vezetett hosszan. A talaj teljesen száraz volt és a patakokban is csak gyengén csörgedezett a víz. A kõbányáig egy hosszabb szakasz a Sátoros nevû településen vezetett át, ahol monotonon és hallgatagon álltak egymás mellett a házak. Sok helyrõl még csak a kutyák ugattak: volt, hogy szép nagy kuvaszok figyeltek kiváncsian a kerítések mögül. A településnek folyamatosan vége szakadt és néhol megszakadásokkal egy szép zárt tölgyesben kellett haladni felfelé. Jó kis kaptató már a legelején. A jelzés szerencsére kint van mindenütt. A kõbánya hirtelen és váratlanul bukkan ki és az elsõ gondolata az elehetne az embernek, hogy valamilyen filmforgatást is lehetne itt végezni a kis szûk sziklaösvényeken. A kõbánya kilátója szép látványt tartogat az arra járóknak: Somoskõi vár háttérben a Salgóval. Kis beszélgetés után tovább indultam a szalagozáson és végig az erdõ lett ismét az utitársam. Mivel ez egy egykori kõbánya van körülöttünk így úton-útfélen ipari emlékek ütik fel a fejüket, a legszebb egy csille. Somoskõn gyors pecsételés után a Medvesnek vettem az irányt. Egy kisebb baktató után elértem a fennsíkot, ahol sztyepp vegetáció mellett haladtam tovább idõközben beért két utitársammal. Hosszú menetelés következett egy turistaútvonal sarokig, ahol ismét gyors pecsételés következett be. Salgóbánya elérése nem jelentett sok idõt, azonban a tavalyi frissítõ állomás elkerült más helyre. Szerencsére a kocsmában mindent tudtak. A várhoz való meredek elején volt az állomás és ott ettem pár igazi csemegét is: zsíros kenyeret hagymával. Isteni volt. A túra a várhoz folytatódott tovább és könnyen sikerült lendületbe jönni. Így az idõ is rövidült és innen az ismét zárt tölgyesben gyorsan haladtam. Sajnos a betonútra kiérve már fájt a lában, azonban a célban a korsó sört ezt a kis kellemetlenséget kiegyenlítette.
Jövõre ugyanitt ugyanekkor! |
