Túrabeszámolók


BEAC Maxi / Turista Kékszalag

biborTúra éve: 20112011.09.14 18:29:05
BEAC 110

Szombat reggel 7 után Magyarkúton semmi jele annak, hogy itt valami mulatság lesz.

Aztán kivonul a rendezõség rajtasztalokkal, rózsaszín itinerekkel /külön pont érte: ) / ,demonstrálva kólát isznak s a lódarazsakra is felhívják figyelmünket.

A ceremónia után 7:47-kor Vagdalthús és RitaB társaságában kezdõdik a móka.

Van kedvem sétálni, kilépünk hát és külön öröm, hogy a Kõ-hegyig kemencei-nosztrai-perõcsényi társaság alakul ki, akikkel máris szakérthetjük, mit lesz jó inni a kóspallagi hivatalban: )

Nógrád után szinte hihetetlen látni a csontszáraz patakmedreket, tavaly bezzeg volt vízhozam..

Fülledt meleg van, jó is hogy rekordmennyiségû vízzel -1 literrel! – felszerelkezve indultam.

Megfordult a fejemben, hogy jövõre bringával kéne teljesíteni, ám a Csóvira felfelé meggondolom magam- szeretném még azt is feltolni!: ) Mikor olyan helyekre értünk ahol emlékeim szerint darazsak szoktak lenni, csendben ballagtunk. Egy- két távoli zümmögésen kívül nem sejtette semmi, hogy vérdarazsak lakoznának erre.

Csóvira 11:21-kor értünk fel, itt hallottam, hogy két biciklist is megtámadtak a dögök.

Nagy- Hidegen pár perc kólaszünet, kétféle pecsét önszorgalomból. Kisinócig picit elõrehúzok, majd hamarosan már a Börzsöny Szíve elõtt nagyfröccsözünk Vagdalttal. Itiner szerint 19,4 km Nagymaros, ehhez bõ 7-es átlag kéne. Ám az útjelzõ tábla 17 km alatti számot mutat. Hoppá, belém bújik a kisördög hátha meglenne az a 4-es komp!Török-mezõ 14:10..Hegyes-tetõ elõtt szegény Vagdaltnak már az agyára megyek távval-révvel; de nem akarok bukni pár perc miatt egy órát. Hegyes- tetõn gyorsan megeszek 3 dinnyét,s mikor Vagdalt is felér már 15:25. Kétesélyes, próbáljuk meg! Ez már az alsó szakasz, látom a házakat!-kiabálok hátrafelé, majd a komp is meglesz s a családi béke is megmarad: )

Egy zsíros kenyeret préselek magamba, fél liter vizet s várni kell a kompnál. Rossz hirtelen megállni sietés után. A túra legálisan motorizált részeként átkelünk a Dunán. A bolt még nyitva van, bemegyünk sörért. A fellegvár emelkedõje elõtt Vagdalt talál egy árnyékos padot. Egész nap egy darab csokit evett, nem is csodálom, hogy elcsoffadt. Hagyom, hagy töltekezzen fel erõvel, hiszen van amikor az ember szeretne egyedül lenni; addig én elszopogatom a narancsos sört a várig.

Nagy-Villám parkolójában picit keresgélem, merre van a pont, persze másik irányba, mint elõször gondoltam. Betolok egy csokit, majd várok. Pont akkor telefonálunk, mikor éppen felér a pontra: ) Láthatóan jobban van, indulunk is Szentlászlóra. Alkalmazkodni kell egymáshoz, én még rohangálnék, de Vagdalt örül, hogy kimászott egy holtpontból.

Azért világosban így is megcsípjük a Kisrigót. Leves mellé nagyfröccs- a felszolgáló kicsit néz, mikor mondom, hogy nekem a 3 dl borhoz a 2 dl szóda jelenti ezt: )

8 elõtt pár perccel indulunk tovább. A Bükkös- patak gyakorlatilag megszûnt létezni. Patak helyett köveken kelünk át. Majd elõkerül a bõgõkürt, próbálkozunk párat, de csak a csend felel.. Mindig hajt rá az ember, hogy minél többet menjen világosban, ám az éjszakát is vártam már: mikor átalakul az érzékelés, a szem helyett a hallás és a szaglás veszi át a szerepet.

Eljön végre az „élvezzük azt amit csinálunk”- szórakoztató szakasz: friss levegõt fúj a szél, kerek a hold, s megyünk fel Dobogókõre. Annyira leköt a táj, hogy magam is meglepõdök, mikor a település fényeit látom. Vidámság van,a hely és a hangulat megköveteli, hogy VHK-s ösztönzenét hallgassunk és énekeljünk. Így érünk oda a turistaházhoz, ahol a pontõr megkérdezi táncolni is fogunk? : )

Beszélgetünk pár percet, érdeklõdünk a bikák felõl, s azt mondja, hogy a faluja, pilisszentkereszt felett már van néhány, amelyik elkezdte.

Elbúcsúzunk a kék jelzéstõl, Lajosforrás felé vesszük az irányt. Néma csendben csörtetünk, figyeljük az állatokat, néhány õz és apróvad mozog. Mintha bikabõgés hallanánk messzirõl.. és valóban az, ám nagyon távol van, kb. 1 km-re. Többet is hallunk, de a legközelebbi is pár száz méterre van. Kár..

Azért a hangulat kiváló sõt, végre nem csak díszlet körülöttünk az erdõ, hanem a részei vagyunk. 

Lajosforrásnál sörrel és házi sütivel kínálnak, lehet erre nemet mondani? Leülök, ám épphogy elkezdem kortyolgatni elered az orrom vére. Na már csak ez hiányzik, még a végén megmelegszik a sör mire eláll.. Szerencsére gyorsan vége és boldogan állhatunk tovább.

Csikóváraljáig a jelzésváltásoknál csak a Z+ bújócskázik velünk, de elõkerítjük és 1:36-ra a pontra érünk. Van két mozgóláda is. Vagdalthús,mint a mûfaj kedvelõje örül neki, ekkor még nem tudhatja, hogy valószínûleg ezzel a készülékkel ez volt az utolsó ládázása..

Na de ne szaladjunk elõre, mi se tesszük, elvégre nem kergetnek a csobánkai kutyák, csak ugatnak.

 Kevély-nyeregben álmos pontõrök tanyáznak, víz és gumibéka a lemenetel elõtt. Vagdaltnak kiesik közben a gps-e a hátizsákból, észreveszi, visszateszi. Ez az utolsó emlék mikor tuti megvolt, mert menet közben nem nézegettük.

Lefelé néhány odavetett szitokszót kapnak a kövek, majd P.b.jenõ elõtt a szántóföld szélén Vagdalt megáll és lehúz egy doboz energiaitalt. Talán itt maradhatott a gps?..

Köves –bérc után szeretnénk megnézni milyen messze van még a téglagyár, ám már nincs min. Tanakodunk mi tévõk legyünk, mivel a Kevélyig nem szeretnénk visszamászni s nem tudjuk pontosan hol veszett el, bízunk a szerencsében és a jó szándékban, hogy vki megtalálja és leadja.

Megyünk tovább, a Virágos -nyeregig. Ez a harmadik Beacom, de ez a nyereg mindig útban van. Halál unalmas csomót tekeregni körülötte,majdnem elalszok közben, telefonom csöngésére eszmélek. Kivirrad,mire a pontra érek.

Pontõrökkel együtt egy kiscica is fogad,simogatom amíg megérkezik Vagdalthús.

Csoki, aztán irány a szalagozás, merthogy idén is van!:)

Távolban mintha darazsak zümmögnének, ám egyetlen példányt se látunk- talán jobb is így. Ismerõs az útvonal tavalyról, bíztatom Vagdaltot pár perc és beérünk! Õ már nagyon célba akar érni. Rossz az ha az ember gondolata elõbb a célban van, mint a teste.

Átmegyünk a hídon, majd a villamos sínjein és pár lépés múlva valóban sínen vagyunk: a célban.

Idén ideális körülmények voltak, a szervezés a megszokott. Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette!